Élménybeszámolók

Idén márcusban, a 15.-ikei hosszú hétvégén voltunk 5 napot itt Dachstein West terepen síelni. Immár 3. alkalommal, ismét teszett, de most már voltak kritikus felhangjai az itteni síedlésnek. Mondom miért : tavaly térdsérüléses balesetem volt, és ezután ez volt az első próbálkozásom. Amit most nagyon hiányoltam, a néha pirossal, vagy kékkel jelölt pályákon olyan meredek letörések vannak, amik bőven beleférnek a fekete kategóriába, és nincs alternatív (elkerülő) útvonal a kezdőknek, - vagy mint én idén voltam - a sántáknak, bénáknak. Legjellemzőbb, az Annaberg felé visszavezető kanyargós erdei kék pálya, aminek a középállomás előtt van egy olyan meredek letörése, amit nem lehet kikerülni. Gyakorlott síző lévén, még így sérülten is valahogy leküzdöttem magam, de ha egy kezdő odakeveredik, hát nem tudom le tud-e jutni épségben rajta, pláne ha kicsit már mély-, és ragadós a hó, mint idén volt. És ez csak egy példa, több ilyen is van itt, pl. Gosau felé mindkét pályán nem is egy.. Tavaly, tavalyelőtt még nem tűnt fel, csak idén, így, hogy nem teljesértékűen tudtam odatenni magam. A hely egyébként változatlanul gyönyörű, a liftekkel kapcsolatban csk az az egy a kifogásom, hogy sok a kikerülhetetlen csákányos, és némelyik lifthez bizony botozni, meg kapaszkodni kell.

A sors úgy hozta, hogy idén muszáj volt itt síelni újra egy napot. Ugyanolyan vacak volt, mint tavaly, nagyon kevés pozitív élményt adott. És most jöttem rá, hogy miért is olyan gáz az egész pályarendszer. Ha valahol - egy normálisabb sípályarendszerben - talál valaki, egy neki szimpatikus pályát, akkor ott síel néhányat...felül a liftre (vagy felhúzatja magát), és megy, akár többször is. Itt Tauplitzon, ez az, ami megoldhatatlan. Volt itt 2-3 jó pálya, de nincs közvetlen lift hozzájuk. Ahhoz, hogy v.melyik szimpatikus pályán még egyszer lecsússzak, 2-3 liftet kell igénybe vennem, és 2-3 másik pályán átcsúszni, amihez mondjuk semmi kedvem, és eltelik néha több mint fél óra is egy kör megtételére. Ésszerűtlenül, átgondolatlanul megtervezett sípályarendszer, csak az ami emlékezetes, hogy szép időben gyönyörű a kilátás odafent. Csodálom, hogy az ausztriai top-listán, akár a 100-ba is bekerülhet.

2015.jan.13-tól 17-ig síeltünk itt, először, de biztos, hogy nem utoljára. Rengeteg, és változatos pálya van, sok lift hozza-viszi a síelőket, egyetlen negatívum szerintem, a pályarendszerek közti átjutás csákányos liftekkel történő megoldása. De mindezekkel együtt újabb kedvenc született Heiligenblut, és Lungau mellé !!! A környék varázslatosan szép, (itt van HALLSTATT is a közelben !!!) Mivel nem olyan magas fekvésű mint pl. H.blut, itt még a köd, és a havazás is elviselhető volt az erdei pélyáknak köszönhetően. Abtenauban laktunk, nagyon klassz Bauernhausban, és az itteni pálya is nagyon tetszett, bár kis léptékú, ezért egy napnál többet nem érdemes rászánni.

Egyszer síeltünk itt fél napot. Pont elég volt ennyi. Nem azért mert rossz, csak nagyon kicsi, és unalmas, egyedül a fekete jelzésű pálya említésre méltó (bár ez máshol még alig-piros lenne). A csákányos sokszor leállt, és lassú, a jojós lifteknél lévő pályák meg nagyon kezdőknek valók. Viszont a pálya aljánál lévő panzió, étterem hangulatos, és megfizethető.

Retrosíelés Tauplitzon. Azért írok retrót, mert a régi 70-es, 80-as évek szlovák, és lengyel síviszonyait idézte az idén dec. 27-én Tauplitzon öltött 1 nap. Az vitathatatlan, hogy szép hely, gyönyörű fent a panoráma, ha szép idő van. De a pályák állapota, a hó minősége, és mennyisége, kataztrofális volt sajnos. Mindez még megbocsátható volna, mert erről tényleg csak az időjárás tehet, de az már gáz, hogy az egyetlen normálisan használható pálya - Tauplitz felé a középállomásig - iszonyatosan nehezen elérhető, mintha a pályákat kialakító tervezők, minden logikát a völgyben hagytak volna. Libalegelőkön kell botozni, lecsúszni néhány métert, hogy feljuthassunk egy jojós, vagy csákányossal egy másik helyre, ahonnan másik libalegelőn kell botozni, aztán hab a tortán, hogy van még kesztyűgyilkoló kapaszkodós drótkötél néhány 10 méternyi feljutáshoz, szóval az utóbbi évek legrosszabb síélménye volt. Talán elkapatott a lungau síterület (utóbbi 2 évben) vagy előzőleg Heiligenblut, de ide biztos nem fogok visszajönni, ha jót akarok síelni. Esetleg nyáron kirándulni. Viszont kellemes meglepetés volt a két kistesó Planneralm, és Riesneralm síterep a közelben. Igaz, kisebb léptékű pályarandszerek, de az ott töltött idő, legalább a síelésről szólt ...