Élménybeszámolók

Baráti társaságunk idei téli vakációs célpontja Franciaország volt. Minden évben máshol próbálnak szerencsét, eddig ez volt a legtávolabbi helyszín. Én idén csatlakoztam a csapathoz.
Aggályaim voltak a távolság miatt, amit nem az én magasságomra méretezett buszférőhely be is igazolt. 21 órán keresztül utazni úgy, hogy abból 1 perc sem telik el kényelmes ülőpozícióban nem egy leányálom. Utazásunk monotóniáját nem oldotta fel az apartmanház várójában eltöltött további 3 óra, de a németes precizitással betartott 16 óra 00 perc előtt a franciák nem adtak kulcsot, holott – mint utóbb kiderült – minden lakrészt már 10 órakor tisztán adnak vissza az előző turnus vendégei. Aki nem így cselekszik és távozás előtt nem térdeli végig az egész lakrészt felmosóronggyal a kezében, nem fertőtleníti ki a wc-ket, és nem csinál nagytakarítást a saját tisztítószereivel, annak a végtakarítás díját levonják a kauciójából.
Az apartmanházak hasonló kinézetűek, átmentünk egy másik házba is, ott is hasonló körülmények várták ismerőseinket. Két állomást foglal magába Les Orres síparadicsoma, amit frappánsan Les Orres 1650 és Les Orres 1800-nak neveztek el fekvési magasságuk után. Mi az utóbbin kaptunk szállást a Mona Lisa elnevezésű apartmanházban. Az állomásokat mindkét helyen félkaréjszerűen ölelik körül az apartmanok és hotelek, mindegy hova foglalunk, kis túlzással minden szállás pályaszállás. Kis ügyességgel mi például az erkélyajtónkig tudtunk lecsúszni a síelés végeztével.

Én nem olvastam a szállás leírását, mert az utat nem én szerveztem. Annyit tudtam, 7-en foglalunk el egy 8 fős apartmant. Mint utólag rájöttünk, mindenképpen érdemes odafigyelni a „konyhasarkos nappaliban kinyitható kétszemélyes kanapé” és a ”hálófülke emeletes ággyal” kifejezésekre, mert amíg az ember nem szembesül vele, el sem tudja képzelni, mit jelentenek ezek a meghatározások. A két fürdőszoba rendben volt, kell is kettő ennyi emberre. A két hálószoba elég szűkre szabott, a franciaágy körül alig marad hely, az ágy éppen körbejárható. Hálószobánként egyetlen rövid polc, mely az egyik főnek pakolási lehetőséget ad, néhány fogas a felakasztható ruhának, két bőröndnek már elég szűkösen marad hely. A „nappali” lakói rosszabbul járnak, mert a konyhasarok és az ebédlőasztal a székekkel, továbbá a kihúzható ágy összecsukott állapotában is már eleve kitöltik a rendelkezésre álló helyet. Úgy döntünk, egyetlen ember marad a „nappaliban”, de már ehhez is teljesen átrendeztük a szobát, hogy jobban férjünk. Ketten jártunk a legrosszabbul a „hálófülkével”, ami úgy néz ki, hogy az ablaktalan folyosóra tettek egy emeletes ágyat. Ez a hely nagyszerűen elég lett volna egy szekrénynek – mert egyetlen szekrény sem állt rendelkezésre az apartmanban –, de nem plusz két főnek. A mi holmink jelentős része a „nappali” heverőjén hevert napközben a „nappaliban” lakó ruháival keveredve. Minden apartmanhoz tartozik a pincében egy sporteszköz-tárolórekesz, ami lakrésznagyságtól függetlenül egységesen kb. 30x60 cm alapterületű. 6 pár síléc a botokkal együtt éppen befért, a két hódeszka és a 7 pár bakancs tovább gazdagította szállásunk nem csekély tárgygyűjteményét. Mi még szerencsésnek is mondhattuk magunkat, mivel földszinti apartman lévén könnyedén be tudtuk „csempészni” a sehol máshol el nem férő bakancsokat és deszkákat. Az apartmanban sporteszközt tárolni tilos, de hova tegyük, ha a tárolóba nem fér? Maradt az előszoba megmaradt része és a fürdőkád! Burmai menekültek sem érezhetik szűkösebben magukat egy csempészhajó rakterében.

A hat nap síelés minden kellemetlenségért kárpótolt minket. Égbe szökő fehérhátas hegyek, magasba öregedő fenyvesek közt kanyargó kezelt sípályák átláthatatlan hálózata tárult a szemünk elé, mikor másnap felcsatoltunk a pályarendszer állomásán. A felvonók tucatjai között időbe telik az eligazodás, de várnunk szinte sehol sem kellett, mert az akár 5 m/sec sebességű beülős liftek gyorsan megették az alájuk kígyózó sorokat. Ugyan a francia síszünet előtti héten voltunk kint, de annak ellenére nem volt elviselhetetlen zsúfoltság és torlódás a pályákon, hogy a magyar szervezésű Winterfest hete volt. Előnye abban mutatkozott meg, hogy minden harmadik síelő magyarul beszélt, így nem kellett különösebb nyelvtudás, ha pl. segítséget kértünk valakitől egy csoportkép elkészítéséhez.
Az állomásokon fellelhető ingyentérkép segítségével is nehezen átlátható a 88 km összhosszú pályarendszer – a fekete pályák nagy része érthetetlen módon mindvégig le volt zárva, de bőven válogathattunk a többi nehézségi szintű pályák közül, és a snowpark is kellő élményt nyújt a rátermettebb sportolóknak –, de az eligazodást megkönnyítik a főbb pontokon kihelyezett ugyanezen ábrát magába foglaló óriástérképek, és a pályakereszteződésekben a pályák nehézségi szintjeihez színkódolt irányítótáblák. A főbb állomásokon turistaházak szolgálnak melegedőként pazar panorámával és közel 1000 forintos teaárakkal.
Érkezésünk előtt eshetett nagyobb mennyiségű hó, ottlétünk 6 napja alatt nagyrészt szikrázó napsütésben síeltünk, bár 2200 méter felett gyakran hűtötte arcunkat a -15 fokos, csontig hatoló alpoki szél. A pályákat minden este ratrakolták. Éjszakai síelésre nem volt lehetőség, bár Les Orres 1650 állomásközeli pályaszakasza kivilágított. A hat nap alatt összesen három hóágyút láttam működni a több százból, abból is az egyik hóváralapanyag-előállítás céljából üzemelt. Így nem csoda, hogy a ratrakolás ellenére a pályák gyorsan koptak, és idővel itt-ott előbukkantak a hegyalkotó kőzetek csúcsocskái, mint megannyi szürke virágocska, melyeket előhív a napsugarak csalóka dédelgetése. Ezen bájos kövecskék a léceim középrészének soha nem látott színét csalták elő a talprész fedőrétegének felszakítása után. Örültem volna, ha sílécem szerkezeti struktúráját csak képzeletem ismerhette volna, és valós kinézetéről soha nem győződtek volna meg könnybe lábadt szemeim.

Mindezen kellemetlenségek ellenére jó pár fotóval, 61 GB-nyi pályavideóval és csodálatos síélménnyel gazdagodva térhettem haza újabb 20 órás buszélmény után.
Mivel a franciáknak igen nagy szerepe volt abban, hogy síelésre alkalmas hegyeink már nem a mi hegyeink, ezért bosszúból – hacsak egy hétre –, de jövőre is visszafoglalok tőlük egy hasonlóan csodás buckát.