Élménybeszámolók

Ma mentem egy "kis kört", háztól-házig.
A Bergfriedlift mellett valami kis versenyt rendeztek, így ennek a kis pályának csak a fele volt használható, de nekem ez úgyis csak tranzit útvonal, ezért nem okozott problémát. A Westgipfel alatti 6-os kiváló minőségű volt, nem is értettem, hol vannak róla az emberek? Keresni kellett rajta a síelőket, annyira kongott az ürességtől. Kicsit árnyékos volt, így átmentem a másik (napos) oldalra. A Reiterkogel fölött lévö a 8üléses lift alatt is meglepően jó állapotban volt a pálya, de tovább mentem a Hochalm csúcsára.
Itt a napsütés/szűzhó kombinációja nagyon tetszett, rajzoltam párat a friss hóba. Sajnos még nem elég mély a hó egy igazi freeride élményhez, de az eddigi ínséges időket feledtetni kiváló volt. Visszahúztam a Zwölfer északi liftjével, és a 11-12-es pályák nem hazudtolták meg magukat, kellemes buckamentes, immár szélesebb pályán csúszhattam a völgybe.
A végén, hogy haza csúszhassak, még az Unterschwarzachbahn-nal is felmentem, és meglepetésemre a pálya mondhatni alig volt használt, még friss ratrak nyomon is csúszhattam. Szerencsére nem kellett az aljába mennem (ott láthatóan jeges volt, de már dolgoznak rajta, hogy jobb legyen), én lekanyarodtam jobbra, és hazacsúsztam ebédelni. ;)

Sziasztok, itt vagyok!

Bocsi, hogy nem jeleztem vissza azonnal, de szinte haza sem értem, és indultam vissza Olaszországba, aztán meg Ausztriába, és most van egy szusszanásnyi időm, hogy megírjam a beszámolómat, íme:

Vegyes érzelmek keringnek bennem ennek a csodálatos helynek kapcsán. A hely csodaszép, a szállás kiváló, az emberek nagyon kedvesek, a pályák; mindenféle megtalálható belőlük.
Az utazás kapcsán meg kell említenem, hogy az általam választott Furka alagutas vasutazás nem volt rossz választás, mert a 30CHF-ot simán megérte egy kis pihenés a vonaton a hosszú út vége felé, csak nem ajánlom turnus váltáskor (szombat du.) mert mi 2 óra hosszát várakoztunk, mire feljutottunk rá.
A Monte Rosa apartmanház kiváló, egy szavunk sem lehet rá. Mélygarázs a házak alatt, uszoda, szauna, internet, ping-pong, stb. a vasútállomás pár méterre a háztól, reggel 7 induló, délután 3 érkező vonattal.

Ami számomra borzasztó volt, az a hegyre való feljutás. A háztól kb. 12perc volt a vasutazás, persze azt nem számolom, hogy ott is várakozol, na nem azért mert késik a vonat, hiszen svájci pontossággal másodpercre pontosan érkezik, hanem mert illik idejében kiérni. :)
Onnan vagy vársz a Gornergrat fogaskerekűre, aminek további kb. 20perc a menetideje, ha az expresszel mész, ami nem áll meg csak a csúcson, de lehet 35-40perc is, ha azzal mész ami minden állomáson megáll.

Persze Zermattból mehetsz a metroval is, ami bevisz a Sunnegga-ra, de oda is el kell sétálni vagy síbuszra szállva utazni. Nekem ezek a pályák kevésbé jöttek be.
Az én tapasztalatom, hogy a térkép bal oldalán lévő pályák inkább keskenyek, és mivel nem volt minden nap kezdésre megcsinálva, így sokszor buckásak is. A 2-esből nyíló 3-as "pályát" csak mazohistáknak javaslom, mert még síútnak sem merném nevezni, max. síutcácskának, mert olyan keskeny, hogy ketten csak óvatosan fértek el egymás mellett, és az aljában már a kirándulók jönnek szemben. :)

A másik megoldás, hogy síbuszra szállsz, amire szintén várakozni kell, utána pedig felpréselődni, majd kb 8-10perc menetidő után beállhatsz a sorba (ismét várakozás), ami a Matternhorn glacier paradise nevű csúcs irányába visz kb 4 megállóval a Trockner Steg-ig.
Innen célszerű tovább menni a kis Matternhornra a nagy (kb. 120 fős) kabinnal, csak erre is egy jó fél óra a várakozási idő a reggeli csúcsban.
Ha ide felértél, akkor már minden happy. Csodaszép kilátás, tökéletes pályák várnak, széles, megfelelően kezelt minőségben. Ez feledteti a körülményes feljutást, mert olyat kapsz, amit talán sehol máshol nem tapasztaltam még eddig. Őszintén szólva, számomra ez volt a rendszer legjobb része, de ez inkább már az olasz oldal...

Összességében, egy tökéletes hely, komoly pályarendszer, csak a hegyre kell születni! :)