Élménybeszámolók

Az idei szezont egy számomra fehér folton nyitottuk: Zermatt-Cervinia pályáin. Cerviniában laktunk, de meteorológiai okokból javarészt Zermattban síztünk.
- szállás: 2 embernek kielégítő méretű apartmanka, Cielo Alto nevű részen, 2000 méter magasan. Az erkélyről látszott a Matterhorn és az 50 méterre levő helyi bekötő lift, ami még nem működött...
- sízés: kevés a hó, ráadásul az összeurópai spórolás miatt a hóágyúk fele volt csak beizzítva. Viszont, a megnyitott pályák kiválóak voltak. 5 sínapból csak három nap csúszás volt (múlt hétfő-szerda-péntek) - a viharos szél miatt nem indultak a felvonók. Az olasz pályákat csak pénteken nyitották meg.
A problémák ellenére nincs okom panaszkodni! Gyönyörű a táj, kiválóak a pályák, tömeg nem volt, a sör a svájci oldalon sem volt drágább, mint Frankhonban! Kell ennél több? 🙃

Mintha egy hét különbséggel nem ugyanazon a síterepen jártunk volna, ezért szeretném kicsit árnyalni a jelenlegi képet.

Hóhiány miatt csak a pályák fele üzemel a svájci oldalon, és az összes nem kezelt sípálya zárva, így az teljes terület kevesebb, mint 2 nap alatt besíelhető. 3000 méter alatt gyakorlatilag csak a húágyúzás mentette meg a pályákat, amik többnyire jegesek, jégbordásak, sok a köves szakasz.

Sajnos ezen a Rothorni oldalon hóágyúzással sem javítottak. Hóágyúzást itt csak a lezárt pályákon folytattak, ahol a hetek óta tartó hideg ellenére csak most készítik elő az alapot (8-as pálya és a teljes Kumme/Tuftenkumme rész). A gornergrati oldalon ellenben a nyitott pályákra hóágyúztak nap közben tíz méter magas kupacokat, amiket csak a pálya két szélén lehetett kikerülni (25 és 41). Ezeket kupacokat szerencsére másnapra elterítették.

A panoráma, valamint a Rothorn és a 19-es pálya nélkül számomra a Sunnegga / Blauherd / Rothorn sajnos nagy csalódás lett volna. A közepesen meredek pályák és a szekérutak sokat rontanak az összképen, valamint hiába az új kabinos lift, ha a Kumme továbbra is lavinaveszélyes és a Rothorn szeles időben zárva. Másik negatívum, hogy a terület a szezon elején és végén sajnos a hóviszonyoktól függetlenül nem üzemel.

Habár az elmúlt években rengeteget invesztáltak erre a sítereprészre és a három ülőliften kívűl (Patrullarve, Ela és Eisfluh) gyakorlatilag minden megújult, nem tudták még felejtetni, hogy a Rothorn több szezonban is zárva volt, amit a síbérletárakkal nem kompenzáltak és ezekben a szezonokban a síterep besíelhető méretébe nagyvonalúan beleszámolták (a régi Kumme ülőlift völgyállomását egy lavina pusztította el, és csak az idei szezonra adták át az új kabinos liftet. A Blauherd – Rothorn kabinos engedélyét pedig csak az oszlopok alapjának stabilizálása után az előző szezonban hosszabbították meg).

Sajnos a pályák nagy része színezéstől függetlenül sok szekérutas részt tartalmaz, amik erősen felkövesedtek (csak a Sunneggai oldalon: a 14 közepe, 11-es a 19-es elágazásától, 9-es az új kabinos előtt egészen a Patrullarveig, a teljes 2a és a 15-ös nagy része, valamint a 3-as az 1-es végétől). Vonalvezetésük nagyrészt unalmas és nem késztet ismételt lesiklásokra.

Érzésre napról napra több volt a sziklafolt, ami a síbérletárakat tekintve nem elfogadható. A graubündeni síterepek és az osztrák pályafenntartók is sokkal konzekvensebben oldják meg a problémát, és legalább nap elején, a pályabesíelés során eltakarítják a nagyobb szikladarabokat, vagy jelölik a kisíelt részeket.

A Rote Nase kabinos sajnos csak megfelelő hóviszonyok, kevésbé szeles idő és alacsony lavinaveszély esetén üzemel. Innét érhetőek el a Triftji legendás buckapáylái. Sajnos a síterep ezen részén a gleccser visszahúzódása miatt már évek óta nem üzemel a húzólift. Így a berajzolt pályák inkább csak jelképesek, hiszen a Stockhornra vezető kabinos liftet már 2007-ben leszerelték (34-es pálya csak a Rote Naseról áttúrázva elérhető). A 31, 32 és 33-as pálya az év nagy részében zárva és sajnos a legtöbb esetben csak a pályakilóméterek számát növeli. A 34-es pálya pedig csak a következő 5 évben megvalósuló projekt miatt van még egyáltalán berajzolva!

A White Haar (28) a síterep egyik legjobb pályája, ami a kabinosnál kialakuló sor függvényében biztosan többször fog szerepelni egy átlagos napi programban. A kabinos menetideje 5 perc, főszezonban akár fél óra is sorbanállással telhet.

A gleccser a héten csak 3 nap volt nyitva, ebből egy nap csak délelőtt. Szerencsére aznap pont sítúráztunk. Sajnos ebben a magasságban nem ritka a síelésre alkalmatlan időjárás. Teljesen átlagos, hogy egy héten csak egy-két nap van nyitva az összeköttetés az olasz oldallal, és a teljes Trockener Steg / Schwarzensee rész zárva van.

A szél a Trockener Steg alatti piros pályán a maradék havat is eltakarította, így a „gleccsersíelés” új értelmet nyer. Ez sajnos nem kivételes eset és ezért az olasz oldal és a Theodulgleccser Trockener Steg feletti része a síterület leghóbiztosabb fele.

A meteoswiss alkalmazása megbízhatóan jelzi két-három nappal előre, ha vihar várható. Mielőtt valaki nemzetközi bérletet vesz (mindkét oldalra érvényes), mindenképpen figyelje az időjáráselőrejelzést. Visszatérítés akkor sem jár, ha egész héten zárva az összeköttetés. Ennek megfelelő főszezonban a tömeg az összekötő lifteken és pályákon jó időben. Érdemes egyből nyitáskor felmenni.

Összességében lélegzetelállító a Theodulgleccser (a magasság miatt majdnem szó szerint), de a hideg miatt a szezon nagy részében egy teljes napot nehéz csak itt eltölteni. Szerencsére ebben az esetben véget nem érő szintkülönbségű pályákon érhetjük el a völgyeket.

A héten sajnos csak Take-Away volt, melegedni maximum csak a vécékben lehetett. Ha az olasz oldal nyitva, jó éttermeket ezen az oldalon is lehet találni. Nekem a Chalet Etoile tetszett tavaly a legjobban.

Napi par csúszásra jelenleg OK, de ha valaki sportosabb síelő, az olasz rész nyitásáig és a következő kiadós havazásig válassza inkább a nagyobb berni vagy graubündeni síterepeket. Síélményben jelenleg egyszerűen többet nyújtanak.

Mi így is élveztük, de csak mert minden nap már nyitáskor fenn voltunk, és délután korábban lejöttünk. Éttermek nélkül ebben a magasságban egyszerűen nem lehet egy teljes napot zárásig a pályán tölteni. Jelenleg csak Waadt kantonban vannak az éttermek a sípályákon nyitva. Ez a legtöbb kantonban valószínűleg január végéig így is marad.

2020. december 17.

Ma visszamentünk a Sunnegga ér Rothorn pályákra mivel tegnapelőtt felhős havas idő volt. Ma tiszta volt az ég és fantasztikus pályák illetve panorámák vártak. A 6-os pálya mellett van egy nagyon kellemes hutte, tudom ajánlani. A 6-os és 7-es pályák nagyon kellemesek, ezeket a gyerekek újra és újra meg akarták sielni. Tegnapelőtt nem mentünk le a 11-es pályán, most hogy sütött a nap, kipróbáltuk. Fantasztikus pálya, fantasztikus panorámával (videok a Facebook oldalamon). Vissza megint a 19, ugyancsak fantasztikus a gleccser panorámával. A napot a 45-ös pálya melletti Igloo Bárban zártuk forro csoki, forralt bor, szivar. Hibátlan, a képek önmagukért beszélnek.

2020. december 18.

Utolsó napunk is parádésra sikerült, egy felhő sem volt egész nap az égen. A Matterhorn gleccser paradicsomban kezdtünk ahol láttunk két párt akik a saját repcsijükkel jöttek fel sielni, a 71-es sipálya mellett szálltak le. Fiammal odacsúsztuk pár képet csinálni és üdvözölni a pilótákat. :) A napot és a hetet a Gornergrat-on zártuk az Igloo bárban. Ez a hely varázslatos, ráadásul gyönyörü idöt fogtunk ki. Bakancslistás tétel. A szállásunkat is csak ajánlani tudom (https://www.allegra-zermatt.ch/en/)..., rögtön a Matterhorn Express kabinos felvonó mellett van.

2020. december 15.

Ezen a napon volt minden: havazás, napsütés, felhők. Tartottuk magunkat a tervhez, miszerint a harmadik napon a harmadik, még be nem sielt terepet (Sunnegga, Rothorn) fedezzük fel. A Gornergrat-ról csúsztunk át a 29 és 26-os pályákon. Onnan fel az ülőssel és le a 7-es és 6-os pályán. A 7-es Slow Slope-nak van jelölve, ehhez képest vannak piros részei. A 6-os nagy kedvencünk lett, házak és fenyők között kanyarog le, mókás pálya. Itt van egy iszonyú profi bébi sísuli is, nagyon cuki. Ebed után kisütött a nap igy felmentünk a Rothorn 3103-ra, majd onnan le a 19-es pályán. Innen fantasztikus látvány a Findel gleccser. A völgyböl aztá fel a Hohtalli-ra. Fárasztó nap volt, ezen a napon mentünk egyben legnagyobb szintkülönbségeket, de jól birták a gyerkőcök is.

2020. december 16.

A tegnapi hóesés (10 cm porhó fent) után reggel kék ég, nulla szélre ébredtünk. Igy aztán irány a Matternhorn gleccser paradicsom teteje, 3883. Fantasztikus látvány várt, mert amíg a svácji oldalon nem volt felhő, az olasz oldal egész nap felhőtakaró alatt volt. A 71 és 72 pályát toltuk egész nap, a nap végén a 69-es pályán lementünk és onnan kabinossal a faluba. Ebéd a Trockener Steg teraszán, szivar, Toblerone. Életem talán legfantasztikusabb sinapja volt a mai.

Fotók: https://sielok.hu/fotoalbum/zermatt...-2020-dec15-16/galeria/

2020. december 13.

December 12-én érkeztünk, az autót Täsch faluban kell hagyni, onnan taxi visz tovább, de az is csak Zermatt alján lévö elektromos taxi állomásig. Kicsit paráztam mert sok cucc + kutya + macska nem egyszerü logisztika. Nagyon hatékony volt a dupla transfer, le a kalappal. Az apartmanunk tulaja javasolta a Rocky taxi céget, én is tudom ajánlani. Az apartmanunk is szuper (Allegra) a kabinos felvonó melletti, 10 méter az ajtónktól.

Az elsö nap a Gornergrat-ra mentünk bemelegíteni a 36 és 45 számú pályán. Nagyon élveztük, széles kellemes pályák. A pálya alján lévö étterem üzemelt, de csak kint lehetett megenni a kaját. Mivel sütött a nap, jó piknik volt.

2020. december 14.

Ma is szép idö volt, kevés felhövel. Úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a legmagasabb pontra, a Matterhorn Glacier Paradise-hoz. A 2018-ban átadott nagy kabinos ami a csúcsra visz nagy élmény, fütött bör ülések, hihetetlen panoráma. Onnan látható a lezárt olasz oldal, szomorú látvány. Ebéd a Trockener Steg állomás éttermében volt. Ott lehetett bent enni, az asztalok plexivel vannak szeparálva, korrekt. Egész nap a 71 és 72 pályákat karcoltuk, illetve a mellete lévö Snowparkot (ugratók, kanyargós pálya).

Vasárnal többen voltak de akkor se sokan, ma ( hétfö) szinte üresek voltak a pályák, a liftnél is kb a harmadikok voltunk a sorban (hatszemélyes). Az elsö két nap maga a csoda, felül múl minden várakozást ez a hely.

Breiul-Cervinia / Zermatt, 2017.01.14. - 2017.01.21.

Pontosan 10 év Franciaországba járás után, miután kipróbáltuk az összes TOP-terepet (Tignes, La Plagne, 3 Völgy, L2A, Alpe 'd Huez, Briancon) úgy véltük, hogy lehet még ezt fokozni. Általános iskolából és gimiből származó 5 fős brigáddal megjártuk ezt a síterepet is.

A költségek csökkentése érdekében az olasz oldalon voltunk, Breiul-Cerviniában, 2100 méteren a "Residence Petit Tibet" nevű szálláshelyen. Csak rosszat tudok róla elmondani, életemben ilyen undorító helyen nem voltam még, vizes falak, befagyó ablakok, ágynak nehezen nevezhető tákolmányok, kicsi és egyáltalán nem felszerelt konyha, (semmi mikró, vízforraló, grillsütő, vagy bármi), csak két ócska rezsó. Egyetlen előnye az volt, hogy nem volt nagyon drága. Egy méretes hazugság volt az is, hogy ez pályaszállás, baromira nem az, ugyanis a város keleti felének hegyoldalán (Ciao Alto) egyáltalán nem üzemelnek a felvonók, ránézésre egy jó ideje használaton kívül vannak. Mi nagy havat kaptunk el, így hátul, a szálló mögött le tudtunk síelni egész sokáig, de egyébként reménytelen és kifejezetten sokat kell gyalogolni nagy szintkülönbséget. Buszok óránként egyszer járnak, még véletlenül sem igazodnak a felvonónyitáshoz/záráshoz, és fizetni kell értük 1,10 eurót.

Az olasz oldal nem egy nagy szám, tálszerű az egész, ezért jól belátható, könnyű tájékozódni, de sok a hasonló esésű pálya. A pályák zöme piros, de ez inkább kékbe hajlik néha, kicsit keveselltük a meredekséget, érezhető, hogy a francia színezés azért nem ilyen. A snowpark kicsi és nem lehetett használni, arról nem tudok mit mondani. A pályakezelés egészen kiváló, a mikroklíma is (napsütéses déli lejtők) és mindenképp előny a nagy magasság. A felvonók modernek, sorbaállás nem jellemző, csak az alsó pályákon voltak többen, de azt már a délutáni óráktól hóágyúzták, így nem volt vészes. A Valtournenchebe vezető pályák nagyon jegesek, és itt korán is zárnak a felvonók, utána már csak busszal lehet visszamenni, az is ritkán jár, 15 óra már ne menjetek arra.

Ottlétünk alatt volt az eddigi tél talán leghidegebb hete, az első négy napon nem ment -20 fok fölé a hőmérséklet 3000 méter környékén, de lent is -10 is alig volt. Ekkor még szél is volt, életemben nem síeltem még ilyen hidegben, az egyik hajnalban, -32 fok volt. Embert próbáló volt, többünknek megfagyott az orra, illetve a visszatérő vérkeringés után pokoli fájdalom volt az elgémberedett testrészeken. Az óriási magasságok miatt ide tényleg sok réteg ruha kell, ezt vegye mindenki komolyan! Az első két napon fújt a szél, ezért zárva volt a két átjutási lehetőség (Theodulpass és Platuo Rosa.) Zermatt felé. Az látszik, hogy csak kiváló időjárási viszonyok esetén nyitják meg a hágókat, nincs reszkír.

A harmadik napon megnyitottak az átjárók és onnantól már csak Zermattnak éltünk négy napig. A rendkívül hideg ellenére hat napon át azúrkék ég volt felettünk, felhőnek még nyoma sem volt, és a szél is leállt, szerintem erre nagyjából 5% esély van így januárban. Ez egy teljesen más világ. Habár csak 10 km-re van légvonalban a digó résztől, és a tőle nyugatra eső következő völgy is már francia nyelvű, de itt még a német az uralkodó mindenben. Elképesztően tökéletes minden, minden működik, semmi felesleges cicoma, itt 5-10 percenként jár a busz, a hegyi vasút is nagyon sűrűn a Gornergratra és minden ingyenes a bérlettel, természetesen. A kitáblázottság kiváló, a felvonók gyorsak, modernek, a pályakezelés hihetetlenül magas színvonalú. Itt igazi örömsízés van, a pályákon nincsen jég, nincs bucka, a fekete pálya sem küzdelmes (egy kivétel: 8-as pálya), épp ezért és a magas árak miatt sok a korosabb síelő. A tempó ezért elmarad mondjuk egy francia terepen tapasztalttól, sok a "tatásabb" síelő. Ordít a jómód, sok amerikai, ázsiai síelő van, hogy elmondhassa magáról, hogy itt síelt.

A terep sokkal tagoltabb, mint az olasz oldalon, kell a térkép, és észnél kell lenni a visszafelé jutásnál. Fontos, hogy Zermattból legkésőbb olyan 14:50 - 15:00 között el kell indulni felfelé, különben zárnak a felvonók. Első zermatti napunkon elkéstünk, jellemzően a felvonószemélyzet kérdezte, hogy az olasz oldalra megyünk? Folyamatosan figyeltek minket, CB-én szóltak a következő állomásnak, hogy még ne zárjanak, mert még van öt idióta, aki késésben van. Persze megvártak. Igen, ez a német-svájci mentalitás. Mindenki mosolyog, kiegyensúlyozott, alap, hogy az étteremben négy nyelven tudnak kiszolgálni, és még magyarul is ki vannak írva üdvözlő szavak pl. a Goernergratbahn állomásánál!

A pályák esetében itt sok a "szekérút" jellegű összekötő szakasz, ami legalább a pirosak 30-40%-ra igaz, ez nekünk nem tetszett. Ilyen magas arányt talán csak Les Arcs - La Plagne vonatkozásában láttam, és ez nem előnye a terepnek. Jópár helyen, főként a gleccseres részen padlógázzal kell ledöngetni, hogy elérjük a Trockener Steget, de így is kellett valamennyit botozni, de igaz ez a Furi-Zermatt részre is, ezt időnként lefelé is lifttel tettük meg. Ez kifejezetten zavaró, mert ezekre a helyekre nem ártana egy kis felvonó, vagy kötél (mint pl. Tignesben sok helyen) és már sokat javulna az ember komfortérzete, nem izzadná szénné magát. Kevés a fekete pálya, szinte mind piros, de a lejtésük hasonló, mint az olasz oldalon, kissé laposak. Mindegyik nagyon széles, jól kezelt. A Trockener Steg felett van a snowpark, kiváló a maga nevében, a felvonója pont az államhatáron van. A Klein Matterhornra mindenképp érdemes felmenni, életem legmagasabb síelési pontja volt eddig (3883 méter), onnan ideálisan el lehet dönteni, hogy hogyan megyünk vissza a digó oldalra, a Platuo Rosanál a Ciao Altó felé, vagy a Theodulpasson keresztül le egyenesen a városba. Ez utóbbi út egyébként gyorsabb. Jó volt az árnyékos, északi zermatti oldalról a nap végén visszaérni az olasz napfényfürdőbe.

Az árak drágák, de nem szédítően, mindenkinek ajánlom a Rothornon található éttermet 3100 méteren, és egyébként talán innen vezetnek le a rendszer legjobb pályái. Hohtälli csalódás volt némileg, Riffelberg sem nagy dobás, de a Schwarzsee környéke még nagyon ütős. :)

A kilátás meseszerű, a tájat teljesen uralja a Matterhorn, mindenhonnan látni, mintha egy ócska giccses képeslapot nézne az ember, pedig ez a valóság. A zermatti oldalon sok az éjszakai szórakozási lehetőség, az olasz oldalon szinte semmi. A pizza finom, annyira nem is drága, Cerviniában vannak jó éttermek. A jéggokart óriási csalódás volt, kamu emberek, lefulladó motorok, jobbra nem kanyarodó autók, flegma személyzet, sufni tákolmányok.

Összegezve, hihetetlen táj, kiváló infrastruktúra, példaértékű hozzáállás (a svájci oldalon), hibátlan pályakezelés, de síélményben hiányoltuk a kicsit meredekebb, sportosabb pályákat. A pályák tényleg nagyon hosszúak szinte mind, szélesek, de sok az átkötő jellegű. Az eszményi idő nagyon sokat dobott a hangulatunkon, a hat sínapból kettőn voltunk az olasz oldalon, négyen a svájcin.

Azért megkapja az öt csillagot, de nekem Tignes és Briancon síélményben többet nyújtott.

2016.július 9-10.

Sziasztok!

Az egyhetes nyaralásunk keretében töltöttünk el két napot snowboardozással a zermatti gleccseren (Matterhorn Glacier Paradise).

Zermattól 40 percre (autóval) laktunk a svájci oldalon, ennek megfelelően elég korán kellet kelnünk, hogy a 7.40-es nyitásra felérjünk 3883 m-re. Tasch-ból éjjel nappal járnak a vonatok, tehát bármikor könnyedén elérhető egy 15 perces vonatúttal Zermatt. Az állomás és a felvonók között van buszközlekedés 7.00-tól, de 15 perces sétával is könnyedén leküzdhető, még beöltözve is a kicsit több mint 1 km-es táv. Reggel a Zermatt-Furi-Tockener Steg-Matterhorn Glacier Paradise (kb 35 perc), (8.00 után Frug-Schwarzsee felé "kerül" a kabinos, ilyenkor 10 perccel hosszabb az út) felvonó vonalon lehet feljutni a Klein Matterhorn csúcsra.

A summer ski area 3883-2939 m között terül el, de a pályák nagy része és a snowpark 3500 m környékén található. A csúcsra csak Trockener Steg (2939)-ről lehet feljutni (ha a hóviszonyok megengedik, hogy visszacsússz 2939 m-ig, amennyiben nem úgy Grenzlift-tel lehet felhúzatni magad a gleccser tetejére és onnan visszacsúszni a Klein Matterhorn csúcsra.)

A gleccseren, mint sok más helyen itt is csákányos felvonók vannak, amik 7.40-13.00 között üzemelnek. A pályák felső része egész meredek piros, még az alsók kellemes kék szintűek. Mind két nap remek időjárás fogadott minket, lent 30 fok feletti kánikulával, fent a gleccseren 5-10 fok közötti kellemes idővel. A pályák éjszaka kifagytak mindig, ennek megfelelően reggel még kemény-fagyosak voltak, később fokozatosan felengedtetek és vizesedtek. De abszolút a tűréshatáron belül maradt végig a minőségük meleg ellenére is. Viszonylag sok síelő és boardos élvezte a hévégi csúszást valószínűleg a park opening és a sok versenyző miatt ( nekik 2 pálya le is volt zárva), de egyáltalán nem volt zavaró és sorba sem kellet állni 1-2 percnél többet nagy ritkán. Érdemes szerintem még a korai órákban kihasználni az 1000 m-es szintkülönbséget és visszacsúszni Trockener Steg-ig, mert később 3500 m alatt elég durván belatyakosodik a hó, konkrétan víz tócsákkal volt tele a pálya (de szórakoztató egy ilyen kis vízterületen "wakebordozni" egyet.)

Snowpark:
Egész nagy kiterjedésű és van beginner része is. Kickerkből csak nagyobbak, korlátokból azonban mindenféle nehézségű akadt és építettek 3 db óriási mélytányérra hajazó TripleBowl nevezetű vmit is (Insta oldalukon van róla kép ha vkit érdekel). FONTOS, hogy a Park június elejétől július első hetének végig zárva van, karbantartás miatt!

Pár hasznos info:
- Zermatt-Tasch vonatra a nap bármelyik szakaszában lehet jegyet venni a két állomáson, ha nincs eladó akkor automatából (16.40 CHF a retour).
- A síbérlettel ingyenes a busz használata Zermatt-ban, amit legkorábban 6.15-tól megvásárolható az első felvonónál csekély 84 CHF-ért!!! (két nap azonban már szinte ingyen van 125 CHF-ért :D)
- Ha valaki több napra megy, akár a teljes felszerelését ott tudja hagyni a Trockener Steg-i állomáson, így megúszva a cipelésüket. Itt vannak (1-2 CHF/24 óra) zárható sítárolók, de a helyiek egyébként lezáratlanul hagyták ott a sílécüket és a bakijaikat.
- 13.00 után is érvényesek a síbérletek a kabinos felvonókra, kötelező eltölteni még egy kis időt a Klein Matterhorn-on (A Glacier palace mindenképpen megér még + 8 CHF/fő)!
- Mivel a gleccser egész éveben síelhető, ezért folyamatosan változik a nyitva tartó terület. Érdemes a hivatalos oldalukon tájékozódni ( http://www.matterhornparadise.ch/ ), ahol a Timetable menüpontban pontos dátumra lekövethető a működő felvonók és pályák.
- A snowpark állapotáról facebook-ról és instagram-ról is lehet tájékozódni.

Összességében:
Elképesztő élmény volt az első nyári snowboardozásunk. Zermatt valószínűleg egyike a föld legszebb és legkülönlegesebb helyeinek, annak ellenére is, hogy rettentően drága (még nyugat EU-hoz is) és sok a turista (valószínűleg az 1 m2-re eső amerikaiak és ázsiaiak száma itt a legmagasabb a hazájukon kívül).
A nyári síterep pedig véleményem szerint egyedül álló a közel 1000 m-es szintkülönbségével, valamint a pályák és snowpark is nagyon rendben vannak.

2015. Februar 22-26.

5 napot sieltunk az olasz oldalon februar utolso heteben. Cerviniat a Matterhorn kozelsege miatt valasztottuk illetve a svajcinal olcsobb arak miatt.Mivel a falu 2000 meter felett fekszik hobiztos helynek bizonyult a meglepoen enyhe ido ellenere is. Delelott altalaban napsutes, delutan felhos eg neha egy kis kod es hoeses. Minden nap esett egy kis ho es enyhe volt az ido. Sokkal melegebb volt mint amire szamitottam, de a ho minosege jo volt. A palyak szelesek es jol karbantartottak, tokeletes egy kezdo szamara, mint amilyen en vagyok. Nem volt zavaro tomeg, se sorbanallas a felvonoknal.
En itt tanultam illetve kezdtem el sielni es elegedett voltam a korulmenyekkel. Volt egy futoszalagos ingyenes eleg rovid gyakorlopalya (Baby Cretaz), a Plan Maisonnal pedig egy hosszabb tarcsas felvono. Utana johettek a kek palyak, amikkel teljesen elegedett voltam. Csodalatos kilatas a Matterhorn labanal es szeles hosszu kek palyakon faluba is le lehetett sielni. A Plateau Rosan is voltak kek palyak ami 3000 meter magasan van es aki halado az piros palyakon jo hosszan lejohet a faluba.

Meg a La Grotta ettermet szeretnem ajanlani a Cretaz felvono labanal, ahol minden nap fantasztikusakat ettunk. A pizza es pasta nagyon nagyon jo, illetve a gesztenyes varganyas levesuk; egesz gesztenyek kis vorosbabbal es varganyadarabokkal finom laktato leves. Pasta carbonara fenomenalis 10 euroert. Fatuzelesu kemencejuk van a helyiek szerint itt a legjobb a pizza. A Crai szupermarket mellett van egy cukraszda nagyon jo olasz fagyival, esti nasikent tokeletes.

Osszesegeben Breuil Cervinia eleg turistas, mindenhol szalloda es uzlet es az ejszakai elet se tul nagy inkabb egy nyugodt, csondes hely.
Mindenkeppen visszaternek remelhetoleg nagyobb situdassal, hogy teljes mertekben kielvezzem a szuper sipalyakat, de ennek ellenere is nagyon elveztem. Mindenkinek tudnam ajanlani, akit nem zavar a nagyobb tavolsag es a 11-12 oras menetido.

Sziasztok!

Elég rég jött ide hozzászólás, gondoltam felpörgetem kicsit az eseményeket :)
Úgy alakult, hogy december elején Svájcban igen gyatrák a hóviszonyok, talán Zermatt és Andermatt az utolsó mentsvár. Így aztán Zermattban csúsztam két napot.
Ha valaki nem tudná, vagy lusta lenne átnyálazni a topikot az elejétől, maga a város teljesen autómentes. Csak lovaskocsin, lábbusszal, biciklin illetve újabban elektromos autón lehet közlekedni. A szállodák nagy része, úgy vettem észre a vasútállomáson, biztosít transzfert a saját elektromos kiskocsiján, de elektromos taxik is bőségesen állnak rendelkezésre.
Maga a síterep még nem pompázott teljes fényében, több pálya is le volt zárva (de ma már havazott egy kicsit, reméljük ez a tendencia folytatódik). A hideg már adott, úgyhogy az a kicsi, ami van, legalább nem olvad el és tudnak hóágyúzni.
Csináltam pár képet is, 4 db-ot fel is töltöttem a galériába. Gondoltam, annyi elég, hiszen a Matterhornról már van fent rengeteg kép. De olyan, amilyet én csináltam, nincs még egy :D Nem látni minden nap szivárványt a "Toblerone" előtt...

Jó szezont és jó csúszást mindenkinek!

Zermattot megcélozva érkeztünk két hete Cerviniaba, de az idő közbeszólt és csak egy napot tudtunk a svájci oldalon tölteni. Ez is bizonyította viszont, hogy valóban egy rendkívül jó terepről van szó.

Már az első csúszásunkkor láttuk, hogy ezek a pályák piszok szélesek, jól kezeltek és hihetetlen szép a látvány.
Itt is egy kis videó a társaságunk első csúszásáról ezen az oldalon:


Egy nap közel sem volt elég, hogy igazán kiélvezzük a terepet, de volt lehetőségünk szinte mindegyik hegy bejárására és az érdekességek megtekintésére.

A Gonergrattól vezető piros Furi-ig hihetetlen jó kis pálya, igazán le tudja szívni az embert. A Schwarzsee és Furi között lévő fekete is jó, de néhol elég szűkös és jeges.

A fogaskerekű vasút szintén nagy élmény. Csodálatos a látvány és az élmény is kiemelkedő.

Az Iglu Dorf szintén nagy élmény. Kellemes zene, mérsékelt árak és igazi művészet a jéggel a falakon belül.

A tetőre a feljutás kissé nehézkes. Lehet, hogy ez a nagy rohamnak köszönhető, de legalább 40 percet vártunk mire feljutottunk az O3-al 3883-ra. Innen a kilátás páratlan és az élmény is nagyon jó. Nekem ez volt az eddigi legmagasabb pont ahol jártam. Körülöttünk mindenhol kéklő gleccser jég és hasadékok.

Aki az olasz oldalra kíván visszacsúszni, az figyeljen Plateau Rosanal, hogy a falu melyik része a cél, és a bal oldali célpont esetén tessék megereszteni, hogy átcsúszhasson a felvonók mögé.

Összességében imádtam ezt a terepet. Feltett szándékom jövőre ugyan így még egyszer eljönni ide, hátha akkor jobb időnk lesz és tényleg teljes mértékig ki tudjuk élvezni ezt a csodálatos helyet.

Nos múlt héten értünk haza, de most van időm kicsit írni a terepről.

Az út relatív egyszerű volt, nem volt gond, de nagyobb havazás esetén a lánc kötelezőnek tekinthető.
Egy fél nappal hamarabb érkeztünk, hogy legyen plusz napunk csúszni. Megálltunk a szállásnál a helyi dolgozók pedig nagyon segítőkészen és készségesen beállítottak minket a kisbusszal. Meglepően jó fejek voltak.

A szállásunktól kb 50m gyaloglás után lehetett eljutni a 3bis pályához, amin le lehetett csúszni a bubis felvonóig (A jelű a térképen) és a nagy állósig (B jelű a térképen). Nagy hó esetén kora reggel gyalogolni sem kell, csak a szállás előtt csatolni és az útról rácsúszni a pályára.

A bérletpénztárban szintén nagyon kedvesek voltak, és a 7 napos bérleteinket megjutalmazták némi csokival (ennyiért csokigyárat is adhatnának :) ).

A hazajutás szintén a 3bis felé történik, de ha nagy hó van, akkor a sima 3-as felől is belőhető, de ekkor ki kell csúszni az útra és a végén 50m-t gyalogolni felfelé.

A szállásunk teljesen kiváló volt. Két emeletes apartman, két wc, egy zuhany, a folyosó végén tőlünk 20m-re edzőterem, szauna, jakuzzi. Természetesen mindezek ingyen. A portán wifi lehetőség szintén ingyen, de rendkívül lassú és leterhelt sajnos. A porta alatt kis klubterem kanapékkal, színpaddal, pingpong és csocsó lehetőséggel.

Az időjárás nem volt túl kegyes velünk, gyakorlatilag egy nap kivételével folyamatosan köd, felhő és havazás váltogatta egymást. Számomra nem volt a legideálisabb, de amiről tudok írok.

A pályák hihetetlenül jól karban vannak tartva. A napos időt kivéve gyakorlatilag kongtak az ürességtől. Mivel a pályák számozását annyira nem figyeltem, így inkább nagy általánosságban írok. Szinte az összes pálya piros, kellemes esésű. Vannak jó hosszú vonalak, mint pl a Cime Bianche és Valtournenche közötti szakasz.
A hazacsúszásnál a Plateau Rosatól figyelni kell merre indul ez az ember, mert később nem tud váltani. Én legalább kétszer jártam pórul és felvonózhattam még egyet a nap végén. Ha valaki későn ér le a faluba, akkor nagyon megütheti a bokáját és sétálhat fél órát fölfele a szálláshoz.
A falu fölött nem sokkal található 12-es fekete nagyon jó élmény volt. Egy derekas havazás közepette lezárták, majd barátaink rámentek és rácsalogattak minket. Piszok jó térdig/derékig érő hó, kellő meredekséggel, legalján döngölt kemény alappal. Nagyon jó élmény volt, többször is meglátogattuk.
A funparkokkal gondban voltunk. Hiába kerestük a térképen feltüntetett helyeken őket, valószínűleg a nagy havazásnak "hála" elérhetetlenek voltak. Egyedül egy picikét találtunk meg a H felvonó tetejénél.

A helyi emberek mindenhol nagyon barátságosak. Annak aki régen járt erre, vagy a francia vendégszeretethez szokott, annak bizony nagy változás lesz. Mindenki mosolyog, köszön, elbeszélget velünk. A vendégek között az idősebbek is megpróbálnak velünk kommunikálni, még akkor is ha nem bírnak nagyon más nyelvekkel. Legalább három olyan olasszal beszélgettem, aki nemrég járt Magyarországon. Jó volt hallani.

Az árak a földön járnak. A legdrágább helyen sem volt több egy forraltbor 6€-nál, és a sör sem ment 8€ fölé.

A boltok csak a faluban elérhetőek, szóval érdemes egy nagy sétával számolni a magasabban lévő szállásokról, vagy be kell ülni az autóba és legurulni.

Az éttermi árak is elfogadhatóak 10€-ért, már főételt vagy pizzat kapunk, mellé 5€ egy korsó sör.

Az éjszakai élet némileg szegényes. Két alkalommal próbálkoztunk. Az első alkalom teljes kudarc, míg a második is egy darab szórakozóhelyben merült ki (Max club), ami ugyan szép kivitelezésű volt, de nem volt benne 50-nél több ember. Ez egy Val Thorens-i 1000-es buli után azért gyengécske.

Mivel alapvetően Zermatt miatt érkeztünk ide, így international bérletünk volt, de a hét folyamán csak másfél napig volt adott az átjárás. Egy teljes napsütéses napot sikerült ott töltenünk, amiről Zermatt topicjában majd írok.

Összességében nagyon tetszett a terep és erősen gondolkozom rajta, hogy ugyan ebbe a szállásba még egyszer elmegyek ugyan így (ritka ez nálam). Hátha akkor jobb idő lesz, mert azon az egy kiváló napon láttuk igazán, hogy miért is került ez ennyibe.

Sziasztok!

Egy álom vált valóra. Idén februárban egy hetet töltöttünk Zermattban. Utazásunk egy kicsit kalandosra sikeredett. Pénteki napon indultunk, Innsbruck volt az első napi cél, ahol egy kedves barátnőnket látogattuk meg. Szombaton 10:00-kor kerekedtünk fel mondván úgyis "csak" 400 km van hátra... AZ Arlberg-i alagútat 4,5 óra alatt sikerült abszolválni. Innen Chur-ig az autópályán jól haladtunk, majd következett a 19-es főút... 70 km-t sikerült megtenni mindig egyre havasabb úton, mígnem Sedrunban egy behajtani tilos tábla állta utunkat. A helyi hotel tulajdonosa felvilágosított, hogy 90-100 cm hó esett, így az utat lezárták. Nem volt mese, vissza Chur onnan Zürich, onnan Bern, Spiez majd Kandersteg. Itt a kocsit fel a vonatra, át a hegyen irány Visp és érkezés!(16 óra alatt) Szállásunk a meseszép svájci kis faluban, Randában volt, 10 perces vonatútra Zermattól. A ház 3 perc séta a vonatállomástól.
http://www.rhone.ch/ferienwohnungen.../Ferienwohnungen_Conconi-...
1.nap: Saas Fee. Gyönyörű falucska az égig érő hegyek között. Hosszú, széles, szépen kezelt pályák vártak minket - na de ezt majd a Saas Fee-beszámolóban.
2. nap: Zermatt. A lányoknak korai, 09:30-as indulás, persze én már reggel 7-kor "toporogtam", hogy: "Menjünk már!" A vonatút külön élményszámba megy. Kanyarog a hatalmas hegyek, befagyott patakok között, az ember csak bámul ki az ablakon és csodálja meseországot. A pályaudvarról egyetlen vonatúttal elérhető a Gornergrat csúcs.(3089) Mi itt kezdtünk minden napot, kellemes kék és piros pályákkal. Sosem felejtem el, mikor a ködből először rajzolódott ki a Matterhorn, legszívesebben megállítottam volna az időt! Pompás,leírhatatlan és emberfeletti. Elérjük a csúcsot, már dobom is a lécet a hóra, kattan a kötés és VÉGRE CSÚSZOK! A pályák tökéletesre kezeltek, változatosak és hosszúak. Gyönyörű napsütés, körbe 4000-es hegyek, bárcsak sose érne véget ez a nap...
3.nap: A Rothorn(3103) és a Stockhorn(3532) meghódítása. Délelőtt tökéletes volt az idő csak csúsztunk és csúsztunk. Délután aztán feltámadt a szél, ezért sok liftet leállítottak. Szerencsére mi még feljutottunk a Stockhorn csúcsra , bár a lejövetelt azért nem nevezném egyszerűnek. A szél sok helyen eltüntette a pályát. Azért az alacsonyabb részeken lehetett száguldani.:)
4. nap: Köd és köd és köd. Nehezen találtuk az egyensúlyt és néha a pályát is, de nem adtuk fel! Idővel kicsit javult a helyzet, vagy talán csak megszoktuk.
5. nap: Már reggel szikrázó napsütés volt. Ideális nap a csúcshódításra! Irány a Matterhorn glacier paradise (3899). Sajnos a léceket nem vihettük fel, de így is megérte. Fantasztikus kilátás, lélegzetelállító magasság. Végigsétáltunk a gleccserpalotában, ami szintén páratlan élmény volt. A pályarendszer ezen részén voltak talán a legtöbben, így itt kicsit buckásabbak voltak a pályák.
6.nap: Sajnos ez a nap is eljött, mint mindig. Hatalmasat csúsztunk pályán és pályán kívül is. Végigjártuk még egyszer a számunkra legkedvesebb részeket, elkészült az ezredik fénykép a háttérben a Matterhornnal. :) Befejezésül kedvenc hütténkben még egy biobúzasör, a lányoknak pedig egy baileys-es forrócsoki. Közben megbeszéljük, hogy ez az a hely, ahova biztosan visszajövünk.
Hazaút: Randa - Visp - Brig - Locarno - Chur - Innsbruck stb. Ez az útvonal véleményem szerint a nyerő. Leszámítva , hogy Albergnél visszafelé is 5 órát araszoltunk.
Minden túlzás nélkül, ez volt életünk legszebb, legjobb, legemlékezetesebb síelése.
Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/zermatt...-2013/kep/1/

Sziasztok,

Régóta sielünk, és mégrégebbi vágyunk volt eljutni ide egyszer Zermattba. Tavaly júliusban voltunk itt, és akkor megfogadtam ha minden klappol akkor télen visszajövünk csúszni is.
Igy múlt hetet ezen a helyen töltöttük,és már sokfelé megfordultam sipályákon,az utóbbi 6-7 évben leginkább a Nyugat-Tiroli nagy siközpontokban (így magasan volt a mérce) mégis azt kell mondanom,hogy ez volt az eddigi TOP sikirándulásunk. 5 napot sieltünk Zermattban, Internacional bérlettel,szállásunkat Taschben a Hotel Cityben foglaltuk,közvetlenül a vasútállomással szemben egy 3 csillagos hotelben.A szállás kényelmes jó,megfelelö reggelivel,és abszolut korreket árakon,a környék árszinvonalához képest.A nagy elönye hogy tenyleg mint egy pályszálláson,reggel bakacsban tudtunk elindulni sielni ,mert kb 50 métert sétálva már fel is tudtunk szállni az egésznap minden 20 percben induló Shuttle járatra Zermatt irányába,Igy ezt a vonatozást úgy tekintettük mint az elsö felvonózást a hegyek felé...:))
Reggelente általában a Gornergratbahn-nal mentünk fel,ami közvetlenül a zermatti vasútállomással szemben indul.Olvastam itt hogy Zermattban olykor hatalmas sorok alakulnak ki a felvonóknál és hogy ki mennyi idöt várt erre vagy arra a kabinosra...namost a múlt héten szinte senki nem volt,nemhogy sorban nem álltunk soha egyszer sem,hanem sokszor üres kabinok jártak egész nap,és a reggel 8:48-kor induló Gornergratbahnon is kb 15-en nyomorogtunk:) összesen.
Minden pálya nyitva volt,ember szinte semmi,olyan kevesen voltak,hogy a Furi és Trockener Steg közti nagykabin egész héten nem is üzemelt,mert a Matterhorn Express negyed gözzel is elbirta.A hely fantasztikus,a pályák tökéletesek,és oriásiakat csúsztunk,a bérletünket megnézve a https://www.skiline.cc oldalon átlagosan olyan 75-90 kmt sieltünk naponta.Amit leszürtünk hogy ha legközelebb megyünk,akkor nem kell Internacional bérlet,mivel untig eleget lehet sielni a svájci oldalon is.Mivel elég sürün repkedtek a -20 fokok igy a gleccserre is ritkán mentünk,inkább a többi részen csusztunk a tökéletesen elkészitett biliárdasztal simaságú üres pályákon.Fantasztikus volt,és öszzehasonlitva az eddig ismert Nyugat-Tiroli árakkal nem is volt olyan vészesen nagy a különbség.A hütték mondjuk igen,de bánja a fene ha az ember ugy ebédel hogy közben a Matterhornt figyeli.....Esténként visszajártunk általában Zermattba kajálni,mert a bérletünk nem csak napi egy használatra volt jó a Tasch-Zermatt shuttle vonatra,hanem annyiszor használhattuk volna amennyiszer csak akarjuk.Aki teheti egyszer mindenképp látogasson el ide sielni,és ha mindezt még ráadásul nem kiemelt turista idöszakban teszi,biztosan nem bánja meg.Teszek fel képeket....és valóban igy van,ahogyan már többen is irtátok:Zermatt megér egy misét...söt a múlt hét után azt mondom,nekünk többet is...:))
breez

Sziasztok.

Kertetek, leirom:

Nalunk nincs feher karacsony igy dontottunk, hogy menjunk Svajcba garantalt ho szep tajak es felejthetetlen feher karacsony.
Foglaltunk appartmant interneten 4 hetre: 4 vallees Nendazba. Apartment Les Hauts de Nendaz. Az orszag a varos a hely a kozlekedes.....az number 1.

Palyaszallas van hirdetve ski in ski out. A boltok walking tavolsagra. Az is volt, de azt senki nem mondta, hogy kb.45% lejton van 400 meterre az elso bolt es km tavolsagra a tobbi. Nagyon meredek hosszu jeges setat kell megtenni minden alkalommal, ha valamira szukseg van. Lec kolcsonzes, csere, bolt, gyogyszer,stb.Mikor megerkeztunk az irodaban a kulcsot felvettuk es az ember felajanlotta, hogy elvisz a kocsijaval es megmutatja a szallast. Negykerek meghajtasu subaruval mentunk elveztuk, csuszkalt az auto vagta a havat felfele, tetszett, de nem gondoltunk arra, hogy ezt az utat gyalog is meg kell tenni. (naponta min2x) A szobank erkelye a palya fele nyilott, 10 15 meterre a nagy kerek hoagyutol. Minden nap beindult du 5 6 tol hajnal 4 ig. Borzalmas hangos zaj. A palyak nem mukodtek nem is voltak megnyitva minden nap, pedig az ido gyonyoru volt.(mar arra gyanakodtunk, hogy nincs munkaero uzemeltetni.) Lavina veszely! mondtak. Szeretunk ugy sielni, szerintem Ti is hogy nem kell levenni a leceket, es gyalogolni. Itt sok helyen le kell. A liftek sok helyen ugy vannak megepitve, vagy messze egymastol, igy gyalogolsz, de rengeteget.(sielni jottunk?)
A lepcsohaztol a palyaig a parkolon keresztul az uton kell menni,meredek felfele valadon a lec kb. 100m es akkor ott felcsatolni es le a liftig, de ott ujra le... lepcsokon le es megvenni a jegyet. Ez ski in?
Lefele del korul becsusztunk az ajtoig ok. ha meg nem volt meg felszorva kovel! Delutanra 100% fel volt szorva, es akkor meredek gyaloglas vissza is. ski out? Ugy hirdetik a helyi tv ben, hogy a liftekhez valo nagyszeru gyaloglas az jo bemelegites. hmmm??? Talan lehet...???
A Nendaz es a kovetkezo terep kozott kabinnal lehet kozlekedni, de nem mukodott az elso heten. (a busz igen) Vissza letakaritatlan meredek palya. Szoval vissza is kabin.
A verbier csucsara mentunk.(Gyonyoro.) A csucs elotti kabinra masfel orat vartunk. Vissza takaritatlan keskeny meredek palya. Nekem nem okozott gondot, de a paromnak igen. Rengeteg baleset (helikopternek is kellett jonni)
Borzalmas tomeg!!!! Azert valasztottuk Sajcot mert ugy reklamozzak, hogy meg karacsonykor sincs tomeg!

Zermatt: A hely gyonyoru valoban az!
Nagyon draga! Haracsolas...mar a sikolcsonzesnel felszamoltak +penzt (bisztositas) nincs irva sehol. Ocska lecek. Borzalmas tomeg!!!! Kulturalatlan lokdosodes!!! A csucsra vezeto kabinra harom orat vartunk vagy tobbet. Szerencse jo ido volt!
Az olasz resz teljesen le volt zarva! Miert? Pedig szivesen megneztuk volna, csak volna. Visszafele a keskeny hosszu ut az nem is palya. Elektromos kicsi busz visz vissza a faluba, oriasi tomeg buta turelmetlen emberek.

Egyebkent a feher karacsony az sikerult, a boldog karacsony es az volt a lenyeg nem???
Nekunk ez a tapasztalatunk, nekunk nagyon rosz volt, (kulonos keppen azert, mert 20000km utaztunk...ezert?)
Kivanom, kivanjuk mindenkinek az ellenkezot sok jot es sok havat.

Harom eve francia orszagban voltunk szinten karacsonykor, es pont az ellenkezoket tapasztaltuk. Nagyon jo volt 600km osszefuggo, valoban osszefuggo si terep. Haztol hazig si. (Gyalogolni csak a wcre......vicceltem)

Thomas

Mi 2012.03.24.-e és 31.-e között voltunk itt. A szállásunk Valtournenche-ben volt, ami összefüggő rendszert alkot Cervinia-val és Zermatt-al. Eredetileg pályaszállást foglaltunk, de kiadták az egész apartmant cseheknek, így mi ugyanazért a pénzért egy egész házat kaptunk:))

Mivel innen elmentünk Torino-ba Juve-inter meccsre, ezért csak 4 napra vettünk Zermatt-al kombinált bérletet, amiért 180 Eur-t fizettünk per fő. Az időjárás a helyiek szerint évtizedek óta nem volt ilyen meleg. Egész héten sütött a nap, a völgyben 1700 méteren 13-15 fok volt napközben, a fagyhatár 2500 méteren volt. Ez azt jelentette, hogy e szint alatt már 11 óra körül kásás és buckás volt a pálya. Ettől függetlenül mindenhol volt hó, csak az élvezeti szint nem volt valami magas, úgyhogy mi egész nap inkább fent voltunk. A felsőbb pályák kifogástalan minőségűek voltak mindhárom helyen. Ha Valtournenche-ből indulunk akkor egy kabinos és két beülős felvonót követően egy rövid csúszással és egy hosszabb tányéros felvonóval juthatunk a Cime Bianche-ra (2982 m). Innen egy rövid csúszás után el lehet érni a svájci határra (Plateau Rosa 3480m) menő kabinost. Jelenleg fejlesztés alatt van a határról a csúcsra jutás, most a Trockener Steg-ig (2939m)kell menni ahhoz, hogy feljussunk a Kis Matterhornra (3883m), ahol csodás kilátás van jó időben. Még a Mont Blanc is látható. Innen mindhárom faluba le lehet csúszni, ami bő 10 km-es távot jelent. Nekünk minden pálya tetszett, a többség rendkívül széles, ami hiányzik, az talán picit több fekete pálya. Az egyes pályák értékelése felesleges, nehéz bennük hibát találni. Nincs tömeg, az embernek iszonyú jó itt a térérzete. Ami még negatívum, hogy ha pl. az időjárás miatt nem lehet átmenni Zermattba, nincs visszatérítés a bérletből. A svájci oldalon a hütték cca. 20 %-kal drágábbak, mint az olasz oldalon.

Sajnos az utolsó előtti napon megtapasztalhattuk a helyi orvosi stáb hozzáértését is. A párom egy szerencsétlen esés után nem tudott már lécet csatolni. A svájciaknál történt az eset, amikor látták, hogy nehezen megy, a kabinokat lassították, adtak tolószéket, és a határra motorosszánnal vitték fel. Onnan az olaszok átvették és levitték Cervinia-ba, ahol van traumatológia. A pálya szélén várta a mentő, mire én leértem oda addigra már el is látták. Részleges belső szalagszakadása lett. Az egészért 260 Eur-t fizettünk, a teljes szállítás + könnyített gipsz + fásli + pólya és egy másnapi kontroll került ennyibe. Szóval egyáltalán nem volt sok. Itthon a doki azt mondta, hogy ennél jobb ellátást orvosi értelemben nem kaphatott volna.

A gyógyszer elég drága, egy doboz efferalgan + hat vérhigító injekció 35 EUR. Biztosításunk Allianz Platina volt, még nem fizettek, remélem fognak.

Maga az Aosta-völgy is gyönyörű,erős francia beütéssel a szó jó értelmében. Várak, erődök egymás hegyén-hátán, sok helyi termékkel. Nekünk ez volt eddig a non plus ultra síterep, nyáron megyünk túrázni ide. Erősen ajánlott. Pár képet csatolok.

Sziasztok!

Az elmúlt héten itt laktunk az Aosta völgyben, Antey st. Andrében, ebből
2 napot a Breuil-Cervinia kiváló síterepen töltöttünk, illetve innen keltünk át háromszor is Zermattba.
1 napon a Monte Rosa ski-centrumot látogattuk meg.

Egész héten gyönyörű, napsütéses idő volt mindenhol, felhő csak mutatóba.

A pályák kifogástalanok voltak, kellő mennyiségű hó volt, szépen ratrakoltak, a felső pályákkal még délután is kifejezetten elégedett voltam. Az alsóbb pályák, főleg az egyetlen 2000 m alatti, valtournenchei pálya teljesen bekásásodott délutánra, ami nem csoda hiszen itt már ekkor 15 fok fölé kúszott a hőmérséklet.( reggelente -3 - 0 fok körül volt ugyanitt).Vasárnap párszor kellet max 5-10 percet sorban állni a lifteknél, nem volt zavaró, de hétköznap sorban nem álltunk 1 percet sem.
Jól átlátható a pályrendszer, jól elkülöníthető, hosszú pályákkal, nagy szintkülönbséggel és gyönyörű kulisszákkal.
Két menedékházban is ettünk a gerincen, illetve több helyen iszogattunk, kicsit drágább mint az osztrákoknál megszokott, de azért még ki lehet bírni.
Biztos, hogy a pályarendszer kíválósága mellet, Zermatt közelsége is drágító tényező. Egyébiránt sok síelő volt Zermattból is.

A napijegy 38 EUR/fő volt + 5 EUR kauciót kellet letenni.

Két érdekességet kell hogy megemlítsek: a Plan Maison fölötti 4 személyes beülős felvonóknál kétszer is hosszabb meghibásodás volt, kb. 15-15 percet ücsörögtünk a felvonón míg elhárították a hibát. Ugyan folyamatosan tájékoztattak több nyelven, hogy még 1-2 perc ,nyugi, de azért nyomasztó volt kicsit. Ilyet eddig máshol nem tapasztaltam.
A másik az olaszos munkakezdés.
8 ó 15-kor indulnak a liftek hivatalosan, a valóságban azért ez kicsit csúszik.
Vasárnap fél kilenc felé, már csak azért vette el a "zárva" táblát és a kötelet a kezelő mert - első síelő lévén - szóltam neki, hogy mennénk. Mint Krisztus a keresztfán, olyan képpel tette mindezt.
Lehet azt gondolta, ha nem veszi el akkor egész nap nem kell dolgoznia :-) Végül is vasárnap volt.

Minden pályát bejártunk, összevetve nagyon jót síeltünk, összességében *-os ötösre értékelem a 2 napot.Szívesen visszajönnék még ide.

Sziasztok!

Egy hetet töltöttünk az olasz Aosta völgyben, ebből 3 napon átmentünk Zermattba. Egész héten gyönyörű napsütéses idő volt, a napot odaszegezték az égre. Csak az egyik délután volt fátyolfelhős, de a szűrt napfény így is átjött rajta. 360 fokban végig csodálatos kilátás. Dufour Spitz, Lyskamm, Castor, Pollux, Breithorn, Matterhorn 4000-esek körben, hát már ezért is megéri ide eljönni akár nyáron is.
Az első napon 9-re értünk föl a Plateau Rosa-ra, a határra, innen jártuk be a Zermatti rész olasz oldalhoz legközelebb eső harmadát.(Matterhorn Glacier Paradise, Trockener Steg, Schwarzsee, Furgstattel,Furi, Zermatt.)Mondhatjuk, hogy gyakorlatilag minden pályát bejártunk ezen a részen.
A pályák kifogástalanok voltak, kellő mennyiségű hó volt, szépen ratrakoltak, a felső pályák még délután is szinte teljesen simák voltak, szuper nagy íveket lehetett húzni rajtuk 1000-el még ekkor is. A legfölső két csákányos melletti pályákon még 4-kor is találtam ratraknyomot.
Nem voltak sokan, sorban nem álltunk 1 percet sem, kivéve egyszer 11 óra körül a Klein Matterhornra vivő kabinosnál, kb. negyed órát.
Reggel és késő délután itt sem volt sor.
Mivel szuper idő volt és délutánra eléggé fölmelegedett (Reggelente 0,-5 fok, délutánra +15 fok körül a völgyekben),a kb. 2300 m alatti pályákon ún. tavaszi, kásás hó alakult ki, több helyen összetorlódva. Ez sokaknak gondot okozott, volt aki lecsatolta a lécét. Egyébként is elmondható, hogy meglepően sok volt a kezdő, vagy gyenge tudású síelő, félmilliós cuccokban, csetlettek- botlottak a pályákon. Amit még szintén megfigyeltem, hogy az átlagéletkor jóval magasabb mint az általam eddig látogatott síterepeken - valószínűleg az árfekvéssel van összefüggésben-, ebből kifolyólag igen kevés snowboardossal találkoztunk. A 25 év alatti korosztály képviselői nem nagyon képviseltették magukat.
5-re értünk le Cerviniába.

A második napon szintén 9-re értünk fül a P.R-ra.
Innen a Furi-Riffelberg-Gornergrat-Gant-Rothorn-Pantrullarve-Blauherd-Pantrullarve-Rothorn-Gant-Hohtalli-Riffelalp-Gornergrat-Riffelbeg-Gifthittli-Furi-Klein Matterhorn útvonalat jártuk be. A pályák itt is tökéletesek, a tapasztalatok ugyanazok mint az előző napon.
5 előtt nem sokkal értünk vissza Cerviniába.

A 3. napon a P.R-ról lesíeltünk Zermattba. Fél 10-re odaértünk.
Ott a felvonó aljánál taláható depóban átöltöztünk, otthagytuk a sícuccainkat, és félnapos városnézésre indultunk Zermattba. Du. 2 körül indultunk vissza a Klein Matterhornra, itt megnéztük, a Gleccser barlangot, lenyűgöző volt, ez egy természetes gleccserszakadék belseje, járatokkal, termekkel, fantasztikus képződményekkel, faragott szobrokkal, és egy olyan jégcsúszda is van benne, mint a Jégkorszak 1.- ben.
Hát persze, hogy kipróbáltuk többször is. Tapasztalatok ua. mint az előző napokban, no problem.
Ja egy érdekesség: a felvonók aljában papírzsebkendő adagolók vannak, a megfelelő szemetessel persze.

Az árakról :
A bérletet Cerviniában vettük, a 3 napos nemzetközi bérlet 140 ojró volt fejenként. Nem olcsó de ezért 350 km kiváló és kiválóan karbantartott pályát síelhetsz be 1524-3883 m-ig.( és itt nem úgy mérik a pályakm-t, hogy ha a fenyőt a másik oldalról kerülöd az már másik pályának számít)
Az étel nagyon drága, a hegyen lévő éttermekben 20 frank alatt nem nagyon van fogás, komolyabb pizza 30.- azt hittem kiesik a szemem. Na ezeken a helyeken még itt sem voltak sokan. Mikor benéztünk ezekbe a menő éttermekbe a rizsparókás pincér már ugrott is ránk, alig tudtunk kiszbadulni.
A Trockener Steg-en van egy elég jó önkiszolgáló étterem, ez olcsóbb, de még így is egy szendvics pl.: 7,- egy sör vagy energiaital 6.- egy tükörtojás baconnal, krumplival 19.- frankba kerül.
Szóval kaját jobb ha visz az ember mert ez már a szemtelenül drága kategória. Euróval mindenhol tudtunk fizetni, kp-vel és kártyával egyaránt.

Szállást semmiképp nem Zermattban foglalnék.
Aránytalanul drága, ráadásul nehezebb oda jutni( Taschba), plusz még Tasch-ból húzhatod a gúnyádat a hátadon vonattal, majd a vasútállomásról még taxival a szállásra.( melyek nagy része nem pályaszállás)
Olasz oldalon a Cervinia-i völgyben sok olcsóbb szállást lehet találni, Breuil-Cerviniában egy 2 fős apartman, pályaszállás, ellátás nélkül, csillagtól függően 550-900 EUR, míg lejjeb a völgyben a pálya 20 km-es körzetében már 100 000 forinttól lehet találni ugyanezt 1 hétre.Az egész völgy 27 km hosszú,és a völgy aljáig autópálya van Budapaesttől. Mi konkrétan Antey St. Andréban laktunk, a Resindence Bellevue-ban egy 2,5 csillagos apartmahnotelben, ez 17 km Cerviniától, 8 km Valtournenche-től, mindkét faluból elérhető Svájc max. 3/4 óra alatt.

3 éve nézegettem, szerveztem ezt az utat, végre összejött, összeségében a 3 napot csillagos ötösre értékelem, megkaptuk azt amit vártunk, jóval többet is.

Baromi jó hely baromi szép hely, de siörült turistáknak nem ajánlanám.

Ajánlom:
freeridosknak,
sznoboknak,
olyanoknak, akik elcsúszkálnak és közben szeretnek gyönyörködni a táj szépségében, illetve azoknak, akik elfogadják, hogy nem minden pálya tökéletes.


Nem ajánlom azoknak:
akik megnézik mi mennyibe kerül, mert itt minden kurva sokba,
akik nem szeretik, hogy vannak vékony pályák (nem is kevés),
nem egyszerű a feljutás mi 1,5 órára saccoltuk!
Akik nincsenek tisztában a lavinával és gletsher hasadékokkal, mert ők ott hagyják a fogukat.

Első két nap off-piste sieltünk a Matterhorn alatti gletsher szélén baromi jóminőségű, hó, de az eléjén minden menetben kb 100-200 m szintkülönbséget kellett mászni, ami ebben a magasságban nem annyira egyszerű 3-4 alkalommal plusz 1500 méternyi szintkülönbség a lábban és az ABS hátizsák is jó nehéz, Második nap pár menet az elöző napi helyen majd a Kis-Matterhornról szintén off-piste, de ez már erősen napsütötte volt, illetve sikerült a kék gletsher jégre tévedni, ami nem annyira kellemes ez csak a magasság megszokására tettük, mert másnap érkeztek a többiek és hogy felhőtlenül röhögjük ki öket a magasságból eredő tüneteiken.
Harmadiknap heli sielés, a svájci guide majdnem 3/4 órát késett a heliportból, de leglább a helikopterek jövés menése szórakoztatott minkett. Megtudtuk, hogy a 80-as években napi 200-an!! helisieltek itt! Aznap csak kb 20 ember lehetett. Mivel nem volt sok hó, illetve nagyon meleg volt, ezért csak a Dufourspitz ról való lesielés maradt, ami 4300-ről 1600-ot jelentett (nem teljesen a csúcsra tettek le minket) Innen csodálatos tájban lesielés a Monte Rosa menedékházhoz ami úgy 2800 -en lehet emlékeim szerint, ez kb 1 órás sielés volt. A menedékház Svájc büszkesége. Itt pezsgőzni szerettünk volna hiszen társünk kerek szülinapot ült, de közölték, hogy pezsgő nincs. Így hát egy üveg borral beértük, nagy dúzogva, miközben egy igen látványos por lavina zúdult el feletünk, melletünk elterülő gletshere. Ilyet utoljára a Monte Rosa másik oldalán láttam Alagnában. Majd jött a si safari le a gletsheren kisebb furcsa UV kék-zöld színekben pompázó olvadék tavak közt, illetve keresztül sieltünk egy jégbarlangon is! Majd egy kissé technikásabb szakasz következett a patak szurdokában ahol a hatalmas köveket illetve a zubogó patakot kerülgettük, mig nem el nem értük a pálya rendszert, ahol a Guide a már lefoglat asztalnál megebédelt velünk a gyönyörű tájban gyönyörködve.
Utolsó napra úgy gondoltuk bérelünk egy guidot és off-pistezünk vele egy kicsit, hátha ismer jó utvonalakat. Az első két menetben erősen szívtuk a fogunkat, hogy zeért pénzt kiadni teljesen felesleges volt, de guide felismerte, hogy ezzel mi nem vagyunk elégedetek, illetve viszonylag urai vagyunk a léceinknek ( a csapat tagja volt egy volt vb résztvevő illetve egy freeride bajnok - jómagam, míg a többiek is jó és biztos sielöknek mondhatóak). Tehát elvitt minket egyre izgalmassabb helyekre, már megállni sem hagyott minket és ha leérkeztünk egy lifthez akkor 2 másodpercen belül már hajtott is minket tovább. Elvezetett minkett egy szakaszra, ahol nagyon elégedett volt magával és kérdezte, hogy hol lehet a többi guide és igaza is volt mesés kilátás, mesés hó!! Még a guidunk is elkezdett sziklákról ugrálni illetve különböző kunsztokat bemutatni látva a lelkesedésünket, illetve a kisebb kunstjaikat, mint szikla ugrások, avagy a fújt hóperemen slidolás. A menet végén közöltül, hogy menni kell, mert megy a repülője a csapat egy részének a Guide megkérdezte, hogy mikkor is megy hát közölték, hogy 8 kor a Guide röhögött egyet és közölte, hogy akkor nincs kecmec, mert még megyünk egy menetett, ami az év egyik legszebb és legjobb menete volt tökéletes sezon zárás!!!

Zermatt megér egy misét, egy kicsit sok pénzért, így azt számolni nem szabad csak nyelni egyet az elején. Sznoboknak ajánlani tudjuk a Michelin csillagos hüttét, bár idő jó előre asztalt kell foglalni, az meg egy kicsit víces sieléskor előre tudni, hogy 3 nap vagy 2 hét múlva mikkor is fogunk megéhezni, de ezek már csak ilyen dolgok, de a iszonyú hosszú lifteken (kb 2500 m szintkülönbséget tesz meg) nagyon békésen el lehet szendvicsezni, hogy kicsit olcsósítjuk a helyet :-)

Sziasztok, itt vagyok!

Bocsi, hogy nem jeleztem vissza azonnal, de szinte haza sem értem, és indultam vissza Olaszországba, aztán meg Ausztriába, és most van egy szusszanásnyi időm, hogy megírjam a beszámolómat, íme:

Vegyes érzelmek keringnek bennem ennek a csodálatos helynek kapcsán. A hely csodaszép, a szállás kiváló, az emberek nagyon kedvesek, a pályák; mindenféle megtalálható belőlük.
Az utazás kapcsán meg kell említenem, hogy az általam választott Furka alagutas vasutazás nem volt rossz választás, mert a 30CHF-ot simán megérte egy kis pihenés a vonaton a hosszú út vége felé, csak nem ajánlom turnus váltáskor (szombat du.) mert mi 2 óra hosszát várakoztunk, mire feljutottunk rá.
A Monte Rosa apartmanház kiváló, egy szavunk sem lehet rá. Mélygarázs a házak alatt, uszoda, szauna, internet, ping-pong, stb. a vasútállomás pár méterre a háztól, reggel 7 induló, délután 3 érkező vonattal.

Ami számomra borzasztó volt, az a hegyre való feljutás. A háztól kb. 12perc volt a vasutazás, persze azt nem számolom, hogy ott is várakozol, na nem azért mert késik a vonat, hiszen svájci pontossággal másodpercre pontosan érkezik, hanem mert illik idejében kiérni. :)
Onnan vagy vársz a Gornergrat fogaskerekűre, aminek további kb. 20perc a menetideje, ha az expresszel mész, ami nem áll meg csak a csúcson, de lehet 35-40perc is, ha azzal mész ami minden állomáson megáll.

Persze Zermattból mehetsz a metroval is, ami bevisz a Sunnegga-ra, de oda is el kell sétálni vagy síbuszra szállva utazni. Nekem ezek a pályák kevésbé jöttek be.
Az én tapasztalatom, hogy a térkép bal oldalán lévő pályák inkább keskenyek, és mivel nem volt minden nap kezdésre megcsinálva, így sokszor buckásak is. A 2-esből nyíló 3-as "pályát" csak mazohistáknak javaslom, mert még síútnak sem merném nevezni, max. síutcácskának, mert olyan keskeny, hogy ketten csak óvatosan fértek el egymás mellett, és az aljában már a kirándulók jönnek szemben. :)

A másik megoldás, hogy síbuszra szállsz, amire szintén várakozni kell, utána pedig felpréselődni, majd kb 8-10perc menetidő után beállhatsz a sorba (ismét várakozás), ami a Matternhorn glacier paradise nevű csúcs irányába visz kb 4 megállóval a Trockner Steg-ig.
Innen célszerű tovább menni a kis Matternhornra a nagy (kb. 120 fős) kabinnal, csak erre is egy jó fél óra a várakozási idő a reggeli csúcsban.
Ha ide felértél, akkor már minden happy. Csodaszép kilátás, tökéletes pályák várnak, széles, megfelelően kezelt minőségben. Ez feledteti a körülményes feljutást, mert olyat kapsz, amit talán sehol máshol nem tapasztaltam még eddig. Őszintén szólva, számomra ez volt a rendszer legjobb része, de ez inkább már az olasz oldal...

Összességében, egy tökéletes hely, komoly pályarendszer, csak a hegyre kell születni! :)

Sziasztok!

A hosszú hétvégét a párommal Zermatt pályáin töltöttük. Vegyes érzelmekkel tértünk haza. Egyrészt a hely szépsége magával ragadja az embert egyből. Egy élmény a Gornergrat felé vonatozni, a csúcsról (3883m) (ahol nem mellesleg megkértem a párom kezét:) letekinteni a környező 2-3000 méter magas (alacsony) hegyekre :)
Igen finom fondue-t és röstit ettünk, a hegyen a hó és a pályák állapota szinte kíváló... De
Ami nem tetszett, hogy vasárnap csak a gornergrati és ganti rész volt nyitva, a többi pálya a nagy szél miatt zárva volt (bár ez egy gleccser terepen nem meglepő). Itt viszont a pályák állapota hagyott maga után kívánni valót. Mivel mi boardozunk, a gornergrati pályák keskenysége (néhol csak 2-3 m) nem igazán kedvezett nekünk, glacier paradise pályák zártsága miatt itt hatalmas tömeg volt. Itt nem túl sok hó volt, mert a pályákon már a délelőtti órákban is mohacsomók és kisebb-nagyobb kavicsok voltak. A meredekebb részeken du. 2 felé már erőteljes buckásodás vette kezdetét. A felvonóknál viszonylag keveset kellett várni, kivétel ez alól a ganti óriás kabinos, ahol nem volt kellemes a 30 perces várakozás a 40-50 km/h-s szélben. Viszont az iglu falu nagyon hangulatos és isteni finom a fondue (az árát ne is akarjátok tudni...).
Szerencsére hétfőre megkegyelmeztek nekünk az istenek és gyönyörű időt varázsoltak az egész (svájci) terepre. (az olaszoknak nem volt szerencséjük) gondoltuk, hogy egyből a csúcs meghódítására indulunk, aztán a trockener steg-i nagy kabinosnál megakadt a lendület, 1 óra 10 percet vártunk a beszállásra! (+ negyed óra az út felfelé) Azért csak feljutottunk a csúcsra, a kilátóból olyan panoráma tárul az ember szeme elé, hogy... (azt látni kell:) A fenti pályák már barátságosak voltak (snowboardos szemmel nézve), jól kezeltek, szélesek, a tömeg eloszlott rendesen (és kavicsok sem voltak...). Bár a délutáni órákban furggsattel-i felvonó tetjén az indulásnál volt egy meredekebb rész, ami rendesen buckásodott.
A liftek zárás után (értsd: a kiírt utolsó kontrollfahrt időpont után) fél órával még simán üzemeltek, tele emberekkel minden irányban. Sajnos a talabfahrt itt sincs a helyzet magaslatán, board-al küzdelem lejutni, de még a síelők is megszenvedtek néhány nagyobb emelkedőn. Illetve a lenti részeken (1900m alatt) eléggé kásás volt az állapota.

Összességében jól éreztük magunkat, nagyon szép terep, de nem ez lett a kedvencünk (az még mindíg Hintertux).
A szállásunk Täsch falujában volt a vasútállomás melett (hotel täscherhof), de egyáltalán nem volt zavaró az este 11-ig tartó vonatforgalom. Egyébként ezt a szállást ajánlom bátran, nem túl drága (helyi viszonylatban), szép tiszta, tágas szobánk volt, hatalmas káddal, elméletileg lett volna internet is, de a gyenge jel miatt nem tudtunk kapcsolódni. Viszont szó nélkül ideadták 2 órára a pezsgőfürdő helyiséget, bekészített pezsgővel (általam vitt d.p.), eperrel, virágcsokorral, gyertyával, kellemes zenével (az epret és a virágot term. ki kellett fizetni).
Lehet, hogy még egyszer majd visszatérünk öregkorunkban nosztalgiázni...

Szia Gyöngyi !

Közepes sítudással jobban jártok az olasz oldallal, ahol ennek a tudásnak tökéletesen megfelelő pályák várnak benneteket. A helyetekben én az egynapos átcsusszanást választanám a svájci részre, ez megér 30 €-t, ha már utaztok több mint 1000 km.-t. Javaslok egy útitervet, ami szerintem 1 nap alatt meg is valósítható:
Válasszatok ki egy derült, nem túl szeles hétköznapot,amikor várhatólag az időjárás sem fog délutánra drasztikusan romlani és már nyitáskor az első liftekkel menjetek fel valamelyik hágóig (Theodulpass v. Plateau Rosa). Itt a 80-as pályán, mely még kellő meredekségű, vegyetek egy jó nagy lendületet és úgy csússzatok tovább a 73-ra, különben hosszan lökdöshetitek magatokat rajta. Mielőtt elérnétek a Trockener Steg épületkomplexusát, balra kell térni rácsatlakozva a 66-os pályára, mely levisz benneteket egész Furgg-ig, ez egy tempós széles piros, napközben sokan vannak rajta. Furgg-tól lefele reggel talán még be lehet vállalni a fekete 62-est, délutánra ez a pálya (szűk, meredek, buckás, zsúfolt) életveszélyessé tud válni. Ha mégsem teszitek, akkor a 8 üléses kabinossal röviden fel kell menni Schwarzsee paradise irányába (vigyázat, ne vissza Trockener felé induljatok, mert az is felfele visz csak jóval magasabbra), majd az 51-52 valamelyikén csúszhattok egészen Furi-ig. Az itteni felvonókomplexumban a Riffelberg irányt kell követni és kis le-, majd hosszabb felvonózás következik. Felérve egy hatüléses buborékos visz fel tovább benneteket, a tetejéről a 29-28-26-on végighaladva (széles, alul szűkebb, de lapos piros pályák) juttok el egy öreg, szűk, négyüléses kabinos aljába (Gant), ezzel lehet felmenni Blauherdig. Itt a 7-8-9 bármelyikén jókat lehet síelni, szélesek, a fekete is inkább sötétpiros. (a négyüléses aljától ne csússzatok lejjebb, mert az Zermattba visz, macera a visszajutás). Blauherd-ről egy 150 személyes nagykabinos visz Rothornra, innen Gantig lejövő 19-es panorámája gyönyörű és a pálya is jó. Ganttól nagykabinnal felmentek és a meglehetősen szűk, kanyargós 44-esen lecsúsztok a korábban már használt hatüléses tetejéig. A hatüléses alatt futó kék pályák igen kellemesek, érdemes többet fordulni, ha időtök engedi. Innen lecsúsztok a 39-41-42-n (helyenként szűk, helyenként kanyargós piros) és kabinnal fel Furi-ig. A másik lehetőség, hogy már fenn kabinba szálltok és úgy mentek Furiig. (2. megálló). Furitól mehettek nagykabinnal Trockener Stegig (kényelmetlenebb, gyorsabb), vagy a nyolcüléses kabinossal (lassabb, kényelmesebb; 4 megálló !) Innen a V jelzésű hatüléses buborékossal menjetek fel Furggsattelig, síeljetek egyet a 69-en, (egyet a 70-esen is ha van idő), majd a nagykabinnal menjetek fel Klein Matternhornra, itt ha van időtök lehet gleccserbarlangot nézni, hüttézni, kilátóra felmászni, mert Cerviniába már csak lefele vezet az út, egy dologra kell csak vigyázni, Plateu Rosánál Olaszország felé kanyarodjatok. Emlékezetes túra lesz, meglátjátok.
Az olasz árakra már nem emlékszem, de a Plan Maison-i hüttében isteni forró csoki volt és a bombardinot sem szabad kihagyni, a svájci árak érdekesek, egy pizza, igaz életem egyik legjobbja 25 CHF körül kóstált, sültkrumpli emlékeim szerint 8 CHF. Italok sem olcsók, úgyhogy termosszal jobban jártok. Ha Svájcba indultok, előtte a térképet lehetőleg alaposan tanulmányozzátok.
Üdv. t.

Sziasztok!
Az igazság az, hogy bár nem idén és nem is tavaly, hanem azelőtt voltunk Zermattban, viszont van egy-két dolog amit akkor elfelejtettem leírni, aztán úgy gondoltam, hogy most ilyen jobb később, mint soha alapon megírom.
Amolyan ajánlónak, ismertetőnek szánnám, hátha segít azoknak, akik még nem jártak erre. (Természetesen abszolút szubjektív lesz. :) )
Kezdeném az utazással: Úgy terveztük, hogy késő este indulunk és másnap dél körül már ott is leszünk, körbenézünk stb. A térkép alapján az útvonal a következőképpen volt betervezve: München felé az autópályán, utána Lindau felé az E54-en, határátlépés a Bódeni-tónál, majd mivel az útvonaltervező legrövidebbenk Chur felé mutatta az utat, így arrafelé vettük az irányt. Chur után egy főútnak nevezett hegyi út váltja fel az autópályát. A hegyek errefelé már gyönyörűek, de a cél még messze volt. Az érdekes az volt, hogy ahogyan közeledtünk az Oberalppass felé (az út legnagyobb hágója a térkép szerint), úgy fogytak el az autók. Az elején még hatalmas forgalom volt, aztán mikor már a Mustérnak nevezett hegyi falut is elhagytuk, akkor már szinte senki nem volt arra rajtunk kívül. A táj egyre szebb volt, a vasút végig követett minket a völgyben, néha igen érdekes volt látni, hogy az a vasúti sín, ami előbb még lenn volt a völgy mélyében, az egyszer csak megjelenik a hegyoldalban mellettünk. Akkor még abszolút nem is értettem, hogy hogyan tud ílyen gyorsan felkapaszkodni, mert hát eléggé rendes emelkedők voltak az úton is. Aztán megérkeztünk Sedrunba, ez egy falu még a hágó előtt valamennyivel, a térképünk már sípályát jelzett, kis izgalom, első nagyobb svájci sípálya amit láthatunk, meg amúgy is az mindig jóérzés, amikor először megpillantjuk a hegyek között a legelső felvonókat, az első pályákat. Aztán egyszer csak megszólal a gps, hogy a következő lehetőségnél réjen le jobbra... Gyorsan ránézünk a térképre; faluban vagyunk, jobbra hegyek, illetve lakóházak, meg ott megy a vasút, de nincs arra semmilyen főút. Megyünk tovább. Keresztül a sípályán, majd tovább az úton, közbe a gps folyamatosan visszaküld minket. Az út egyre katasztrófálisabb, a hó nincs letakarítva, egyre gyanúsabb, hogy rossz irányba megyünk. Dehát a térkép ezt mutatta. Megkérdezünk egy úton sétálő hölgyet, hogy jó úton vagyunk-e. Nos a hölgy felvilágosított minket, hogy télen a hágó le van zárva és erre nem lehet autóval menni. Térképre nézve rájövünk, hogy a kerülő több száz kilométeres. Visszafele a gps még mindig a faluba küldd minket. Nincs vesztenivalónk alapon úgy döntöttünk, hogy mostmár megnézzük, hogy vajon melyik kertbe akar minket küldeni, mert, hogy a térkép szerint arra semmi sincs, az tuti. Kiderült, hogy fel kellet menni a vasútállomásra és a gps rávezetett minket a "vonatra". Ugyanis télen a hágon csak úgy lehet átjutni, ha felszállunk az autóval a kisvonatra, ami átvisz minket. Maga a vonatozás hatalmas élmény, a sípálya alatt megy el, időközben arra is rájövünk, hogy azért tud ez a vonat minden emelkedőt megmászni, mert amikor már túl magasak a hegyek, akkor hirtelen átvált fogaskerekűvé és egyszerűen nyílegyenesen felmegy a hegyre ennek segítségével. A hágó után egy síterepen keresztül megy lefele a vonat, mellettünk mindenhol sielők, majd aztán egy jó óra után megérkezünk Andermatt állomásra, ahonnan negyed órán át ismét a kocsié a szerep. A gond csak annyi, hogy ezek az autó szállító vonatok elég ritkán közlekednek és négy főnek kocsival nem igazán olcsó. A második vonatozás már be volt tervezve, ott vagy 20 percig egy hegy belsejében száguldunk a vonattal a kocsiba ülve. :)
A szállásunk Täschben a Monta Rosaban volt. Kellemes szobák, ping-pong asztal, uszoda, külön vasútállomás, igen jó szállás. Itt kell megjegyezni ugye, hogy Zermattba csak vonattal lehet eljutni(a síbérlet egyben a jegy is a vonatra), külön sítárolóval vannak ellátva a vonatok, amik reggel a szálláshelytől körülbelül óránként mennek, de ha begyalogolunk a nagyállomásra, akkor nagyjából 15 percenként mehetünk át Zermattba. A menetrend a szálláshelyen több helyen is ki van rakva.
A síterepről:
Gondolom akik már megnézték a térképet azoknak feltűnt, hogy igazából 3 részre lehet osztani a síterepet. (Csak a svájci részről beszélek most, ezt is alig bírtuk bejárni a hét alatt.)A zermatti vasútállomás közvetlen szomszédságából induk a Gornergratra a fogas, ami reggel/délelőtt gyakran jár felfelé, vannak olyan járatok is ilynekor, amik ilyen expresszek, azaz csak legfelül állnak meg. 40 perc alatt fel lehet érni a tetőre. Ha esetleg a térképen a baloldali részt célozzuk meg, akkor a vasútállomástól egy kellemes bemelegítő séta segítségével érhetjük el a "metrót", ami egy földalatti sikló. Ezzel pillanatok alatt fenn lehet lenni ~2300m magasan. Ha pedig a legkörülményesebb jobb oldali részt válasszuk, akkor a tömött elektromos busszal el kell menni a kabinos lift végállomásáig. Mondjuk én személy szerint inkább javasolnám azt, hogy a fogassal Riffelbergig menjünk, aztán csússzunk le a piros pályán a kabinos liftig, és így ki is kerültük a buszozó szenvedést. Persze a vasútállomáson mindenféle kistaxik is állnak, akik oda visznek ahové kérjük. Csak míg a busz az "ingyenes", addig ez nagy valószínüséggel nem, bár nem próbáltuk.
Kezdeném rögtön a baloldali sítereppel. Nekem személy szerint igen kevés pálya volt ami nem tetszett, ezen az oldalon nem is nagyon volt ilyen. A siklóval felérkezés után mi mindig a bemelegítést az apró 91-es pályán kezdtük a hozzá tartozó rövidke, lassú lifttel. A pálya az abszolút kezdőknek tökéletes, igazából nem nagyon áll másból, mint egy kis lejtőből és egy darab kanyarból. A 6-os kék pálya egy kicsivel technikásabb már, tetején egy ilyen gyerekparkkal utána egy kellemes lejtő, egy két kanyar a hütték és a faházak mellett, aztán nemsokára lent is vagyunk. Elég sokan szokatk rajta lenni, nehezebb részt nem nagyon tartalmaz, talán csak a szűk legtetejét, ahol délután felé már mindenféle nyom, meg jegesedés is előfordulhat igen nagy buckákkal, de ez egy nagyon rövis szakasz. A C lift, mint ahogy a térkép is jelöli; valójában egy lift, amivel mindkét hegyre fel lehet menni. Kényelmes, gyors, új lift. Egy szinttel feljebb az A2-es lift egy viszonylag frissen épült hibrid lift, pillanatok alatt fel lehet jutni vele a Bluherdre, ahonnan egy jó nagy kabinos lifttel pedig a Rothorn paradisera, a legmagasabb pontjára a síterület ezen részének. A 11-es piros pálya gyakorlatilag egy kék pálya, gyönyörű panorámával, míg a 7-es pálya, ami kíváló folytatása ennek; azt már inkább lehetne pirosnak mondani, csak az óriási szélessége miatt lehet kéknek mondani. Kellemes, napos, széles pályák; cserébe vannak is rajta jó sokan. Fent a 14-es pálya egy jó kis dimbes-dombos kék pálya, a hegy árnyékolja majdnem egész nap, viszont kevesen vannak rajta, bár a hozzátartozó E lift egy idős, lassabb lift, ami miatt szinte senki sem használja, hanem inkább mindenki továbbcsúszik a piros 15-ös pályán ami a D lift aljáig igen változatos, vannak benne hosszú vékony szakaszok, vannak vékonyabb meredekebb részei is, megy fák között is, bár a tetején ahol a kék pályával fut együtt, még nincs sok fa. A 9-es pályával egyesülve igazi hosszú erdei kék pályává szelidül, de szerencsére nem az a nagyon vékony pálya lesz belőle. Gyönyörű, hosszú, változatos, technikás pálya. Ha valaki félúton megunná a lecsúszást, akkor fel lehet jönni a D lifttel, ami szerintem az egyik leghosszabb ülős lift, viszont nagyon jók a hozzátartozó pályák (9-es piros,8-as fekete,7+4-es kék+piros). Kipróbáltuk azt, hogy milyen lehet a piros pálya továbbcsúszva a metró aljáig.(2-es és 3-as piros) Az eleje nagyon jó, a pályán tényleg szinte senki sincs, majd egy nagy hajtűkanyar utánkeskenyül a pálya, amolyan állunk és nem fékezünk pálya lesz belőle, majd egy idő után (valószínüleg ez a szaggatott rész)a pálya egy egysávos erdészúton kanyarog végtelenül hosszan; megállás nélkül lemenni a metróig azért eléggé combgyilkos dolog. Valószínüleg szerencsénk volt, hogy üzemelt ez a rész is, mert szerintem ha nincs sok hó (bár lehet itt ilyen?), akkor nem valószínű, hogy használható. A végén egy lift vitt minket a föld alá, ahonnan a mteró indult felfelé. Talán ez a rész a legnaposabb, legalábbis ez volt a család érzése, amíg ott voltunk.
Térjünk át a középső síterepre. Ide legegyszerűbb a fogassal feljutni. A tetejétől halomnyi, változatos kék pálya indul a riffelbergi állomásig (35-38). Mehetünk távol a vasúttol, mehetünk a vsút mellett is, vagy akár keresztezni is lehet azt. A pályák szélesek és nem igazán nehezek. Kezdők és haladók egyaránt élvezhetik szerintem. Rifflebergről egy hatüléses felvonóval lehet visszajutni, de nem olyan magasra, mint ahonnan a vasúttal lehet lejönni. Persze a lassabb és ritkábban járó fogassal is felmehetünk, de azért a plusz párszáz méterért nem éri meg erre várni. Ha valaki szánkózni szeretne, akkor persze érdemes azzal menni, mert az első megálló felfele, az a szánkópálya teteje. Ez a rész, ha jó az idő, akkor végig napos. A riffelbergi állomásról persze megállás nélkül tovább is lehet csúszni egy piros pályán lefele (39). A pálya felső része a hegyoldalban megy egy "betonperonon", így sikerült megoldani, hogy le lehessen itt is sielni. A pályán sajnos sokan vannak, nem a legszélesebb, de nem vészes, viszont közvetlenül a vasút mellett megy, viszont mivel a vasút egy faalagútban küzdi le a magasságot, így az egyáltalán nem veszélyes. Sokkal érdekesebb később visszanézni, hogy hogyan csinálták meg, hogy sielhető legyen a pálya. A "betonpálya" végén van egy jó nagy lejtő, amin érdemes kicsit megindulni, mert után úgyis belassulunk. Itt lehet választani, hogy lesielünk-e vagy elmegyünk jobbra a vasúti sín alatt a riffelalpi állomásra. (40) Ha itt nem mentünk el, akkor a házak után már ne is menjünk el oda, mert bár a térkép jelöl egy kis szakaszt, azonban igen sokat kell tolni emlékeim szerint magunkat, amit gondolom a sífutókon kívül nem sokan szeretünk. Ha viszont vonattal szeretnénk lemenni délután, akkor még van egy állomás ahová le lehet csúszni: Landtunnel. Itt csak egy idő után és csak lefelé állnak meg a vonatok!! Mi elég gyakran erre mentünk, az okokat, majd a jobboldali síterep ismertetésénél... Ha tovább megyünk az immár 42-es számot viselő piros pályán, akkor egy kanyargós, erdős, egyre meredekebb pályán találjuk magunkat. A pálya alján található egy kabinos lift, amivel fel lehet menni vissza Riffelbergre, illetve ha a másik irányba megyünk, akkor pedig már a harmadik régióban találjuk magunkat. Nekem személy szerint ez a 39-41-42-es pálya az egyik személyes kedvencem lett. Ha a Gornergratról esetleg elindulunk a Sunegga paradise felé, akkor hegyek között megbúvó piros-fekete pályákat találunk. Sokszor már a tájékozódásom is elveszett arrafelé. :) Egész jó pályák, viszonylag kevesen vannak arra, egész technikásak. A C lift tetejétől választhatunk, hogy egy csak csúszós erdei pályán lecsúszunk a fogas riffelalpi állomásához (A végén sajnos kell egy kicsit tolni magunkat), vagy pedig válasszuk a jobboladalt és egy hosszú vékonyabb kanyargós pályán lecsúszunk egészen Gantig. Itt a kiskabinossal felmenni Rothornra egy élmény volt, amikor ott voltam. A lift már igen idős, alig lehet ketten is beférni és igen izgalmas volt, amikor a görgőkön ment át a kabin. A másik irányba felfelé egy óriási kabinos lift megy, hatalmas szintkülönbséget leküzdve. Amikor én mentem fel, még a rádió is szólt benne. Fentről mindenféle extrémebb pályákon lehet lemenni a nagykabin aljába, vagy pedig ott a 28-as, 44-es pálya, ami egy meredekebb, de vékony pálya és mivel sokan veszik egyszerre igénybe, így vagy meglehet várni, amíg elmegy mindenki aki feljött a kabinnal és erre megy, vagy be lehet előzni őket, vagy marad az, hogy kerülgetni kell őket. Pedig ez is szép pálya. Ettől felfelé én nem jártam; ezek a nem igazán jelölt pályák a nem biztos, hogy működő liftekkel már nem nagyon valóak nekem, sem a családnak.
A harmadik régió leírását kezdeném ott, hogy amikor Riffelbergről a piros pályán lecsúszunk, akkor ott a térkép jelöl egy kék pálya lehetőséget a kabinos liftek aljába. Kipróbáltuk. Egyszer. Érdekes élmény az biztos, de ha lehet, többször nem fogjuk. A pálya fenyőerdőben megy, egy fűrésztelep mellett is elmegy, majd rátér arra az autóútra, ahol jár is autó (legalábbis amikor mi ott voltunk, akkor két ilyen erdészautó is elment), majd egyszer csak oldalra le kell térni az útról. Persze, ha először jár arra az ember és senki sincs arra sielő, akkor hajlamos továbbmenni az úton, mert nehezebben vehető észre a lehajtó. Ezután egy "bátorságlejtő" jön: nagyon vékony, nagyon mreedek, nincs kicsúszási lehetőség, de legalább rövid. Csak úgy lehet átmenni rajta, hogy megeresztjük, majd után fékezünk. Ezután rátér a pálya a pirosnak jelölt pályára, és ezután jön a halálos rész. A piros pályán még csak csak lehet lendületet szedni, azonban a kék pályáról érkezve körbe kell nézni, nehogy jöjjenek oldalról, rádául még ilyen lassító tábla is kinn van, ami mellett nehéz is elszáguldani. Ez viszont azzal jár, hogy innen a pálya végéig egy extrém hosszú tologatás, lépkedés van, úgyhogy ha valaki eddig nem melegedett volna be, na akkor itt biztos. Hozzáteszem a piros pályáról lefelé sem lehet sokkal nagyobb elndületet venni, bár úgy egy jól csúszó léccel, max lendülettel, guggolva, majd amikor már lassul az ember akkor lépkedéssel, egész sokáig el lehet jutni és már keveset kell a végén "szenvedni". Na ezért ajánlanám lefelé inkább a vonatot Landtunnel állomástól. A lift amúgy ami Furira, aztán Schwarzseere, majd tovább a Trockener Stegre megy fel, egy igen modern gyors kabinos, célállomástól függően 8-15-25 perc alatt fel is lehet érni vele. A Schwarzsee paradise részen a pályákon elég kevesen vannak, jók is a pályák, sőt még ilyen kőszáli kecskékkel(?) is lehet arra találkozni. Az 56-57-es pályákon alig vannak, széles, viszont kissé szeles pályák. Az 51-es, 53-as pályák nem iagzán piros pályák, igen kellemesek, csupán annyi a gond, hogy onnan csak a húzólift van vissza. Persze le lehet csúszni tovább a húzólift aljából is. Az 52-es piros pálya viszont egy érdekes pálya. Nagyon kellemesen indul, kanyarog a törpefenyők között egészen egy hüttéig, ahonnan egy nagy lejtő következik, amit muszáj megereszteni, mert ott ahol becsatlakozik az 51-es alja, ott nem az a pálya jön le hozzánk, hanem mi megyünk fel hozzá és ez bizony eddig nálam mindhárom esetben tolással járt sajnos. Utána lassan megindul a pálya egészen Furiig, ahol megint egy nem túl nagy emelkedős rész tolással, majd a házikók közt megérkezünk a kbinos állomásra. Ha innen felmegyünk a nagykabinosokkal egészen a Kis-Matterhornig, akkor szerintem egy különleges élményben lehet részünk. Nekem legalábbis a második lift, amikor kapaszkodik fel a hegy csúcsába vájt alagútba és körülötte hatalmas tér, alattunk óriási gleccser.. Szóval lélegzetelállító. Főleg az lélegzetelállító, amikor a hegycsúcsra felmenő lépcsőn többször meg kellett állnom, mert nem bírtam egyhuzamra felmenni a hegycsúcsra. A kilátás azonban mindenért kárpótól. A hegycsúcson van egy jégbarlang is, ami szintén gyönyörű, és elsőre nekem kissé félelmetes is volt. Lefelé jövet azonban a magasság miatti kellemetlen érzés teljesen megszűnt; eszméletlen széles, hosszú pályák, viszont nagyon nagy szél és hideg volt akkor. A húzóliftek között olyan is van, ami már kifejezetten lefáraszt felfelé, annyira hosszú. A pályák akkorák ott fenn, hogy egyszerűen nem tudnak zavaróan sokan lenni rajta, óriási szabadságélmény van ott fent. Ahogy tartunk lefelé egyre többen lesznek, a pályák egyre meredekebbek lesznek, kezdd visszatérni a civilizáció érzése. :) Sajnos a sokat dícsért 69-es pályát nem próbáltam ki, így legalább van még egy okom ami miatt egyszer szeretnék ide visszajönni. A 62-es feket pálya lefelé nem tűnt nekem vészesnek, igaz vannak benne meredekebb részek, amik ráadásul kissé keskenyebbek is, mint ebbe a régióba a legtöbb pálya, de attól még szerintem nem van ennél nehezebb piros pálya is Zermatton. A folytatás, az 50-es piros pálya aljáról már írtam, a teteje, közepe viszont egész jó, tele hüttékkel, fákkal, csak kicsit sokan voltak.
Összességében remélem, hogy van olyan ember, akiknek tudtam segíteni, ötletet adni, és nagyon remélem, hogy egyszer még visszajutok ide, mert nekem az egyik kedvenc síterepem lett, az összes körítésével együtt(vasút, busz stb.), a csodálatos panorámáival, hosszú és válatozatos, jó pályáival. Hazafelé pedig már Zürich felé mentünk Andermattól elkerülve ezzel az "olcsó" vonatozást, és bár a táv így valamivel hosszabb volt, időben sokkal jobban kijöttünk.
Köszönöm a türelmet!
Teebee

A zermatt-i beszámoló folytatását az olasz oldalról a Cervinia topikba írnám.
Két napot töltöttünk itt a hatból, többé-kevésbé bejárva a pályákat a valturnenche-i részt is beleértve. Zermatt felől két féleképp lehet megközelíteni Olaszországot: vagy a nagykabinossal felmenni a Klein Matternhornra és innen lesiklani, vagy a Trockener Stegről két csákányossal elérni a Plateau Rosa-t. Mi mind a kettőt kipróbáltuk, a csákányos megoldás bizonyult a gyorsabbnak, a kabinosnál legalább fél órát álltunk sorba. Szerettük volna kipróbálni a világ leghosszabb kezelt sípályájának tartott Klein Matternhorn-Valturnenche útvonalat, de meglepetésünkre egy rövid felvonózás beiktatása elkerülhetetlen, így nincs közvetlen lecsúszás. Sőt végig se mentünk, csak a 2200 m-en fekvő Salette részig, mivel Valturnenche-ből egy álló kabinos jön vissza, amit a gyerekeknek nem volt kedve kipróbálni. (ők a nagykabinosokat is kifejezetten utálták egyébként a tömeg meg a himbálózás miatt).Egyébként a pályák nagyon kellemesek és jól kezeltek voltak kivével a 7-es felső szakaszát és a pályákon is alig voltak. Az "e" felvonó egy kissé lassú négyüléses, míg az "f" egy gyors buborékos szuper pályákkal. Cerviniába a "h" jelzésű tárcsással lehet visszajönni, egyik nap itt legalább 10 percet álltunk sorba. 7-es csúsztunk le a faluig, megfelelő esésű tempós piros pálya, mely csak az egyik napon tűnt frissen ratrakoltkak. Cerviniából egy hatüléses kabinos indul felfele, melyet 3 négyüléses követ egész a svájci határig eljutva. Emlékeim szerint mindegyik négyüléses buborékos, megfelelően gyors, a környező pályák inkább kékek, szélesek, gyakorlóknak igazi paradicsom. Az igazi kedvenc számomra azonban az előző felvonókkal párhuzamosan futó "E" és "M" gyors buborékos hatülésesek voltak, melyek közül a felső az idei idényre készült el és egész a Mattenhorn tövéig visz fel. Lefele a faluig kb. 1000 m szintkülönbséget tehetünk meg számos lehetőség közül választva egymással párhuzamos széles, változatos, elsősorban piros pályákon. Lehet csak kéket választani, ezeken sincs lökdösős rész. Nagyon jól kezelt terület volt ez, kevés emberrel (igaz hétköznap), talán itt síeltünk a legjobbat. Érdekesség, hogy a felső hatüléses lábtartója automatikusan csukódik ill. nyílik fenn és kisgyerekek kiesésétől is véd a korlát.
Összehasonlítva Zermattot Cerviniával utóbbi bár kisebb, de gyakorlatilag összes pályája széles, jól síelhető, nincsenek szűk összekötő részek, kezdőknek jobban javasolható, érezhetően kevésbé zsúfolt. Látványban az olasz rész is nagyon szép, de Svájc nyilván mindent überel (19-est és 69-est aki teheti ne hagyja ki). Zermatt mint falu nagyon elegáns, tele tengeren túliakkal, Cervinia csak egy apartman komplexusnak tűnik, ugyanakkor utóbbiban sok a pályaszállás, ahol a házból kilépve akár már ülhetünk is a felvonóba. Svájcban átszámolva kb. 30 euróval drágább a felnőtt nemzetközi bérlet, ezt további kb. 40 euróval tetézi, ha vasúttal kombinált kell, mint nekünk, akik Taschben laktunk. Ugyanakkor a ha fiatalok vannak is vannak a csapatban, azoknak Svájcban jóval tovább jár a félárú bérlet (talán 16 éves korig), mint az olasz oldalon.

T. Fórumtársak !

Sok-sok élménnyel megrakodva érkeztünk haza Zermattból, íme akkor a beszámoló:

Szállásunk a Monte Rosa Apartmanházban volt Tasch-ben (foglalni már októberben érdemes). Az apartmanok egyszerűek, de kényelmesek, érdemes a 6 ágyasba menni négy személynek is, sokkal tágasabb, megéri az árkülönbséget. Konyha nem a legjobban felszerelt, nincs pl. mikró vagy vízforraló, de összességében megfelel. Vasútmegálló 100-200 m. a háztól függően, reggel 6 induló, délután 3 érkező vonattal. A Tasch-i főpályaudvar kb. 500 m.
Útvonal M7-M70-Maribor-Ljubljana-Trieszt-Milánó-Simplon hágó. Budapestről bő 12 óra alatt teljesíthető a sebességhatáron autózva megállókkal.
A síterepre három helyen lehet feljutni, közvetlenül a vasútállomással szemben indul a fogaskerekű a középső hegyre (Gornergrat), közel 40 perc alatt ér fel a csúcsra. Ez alatt van egy nagyszerű kékpálya paradicsom kb. 5 egymás mellett futó, különböző vonalvezetésű változatos pályával, melyet egy kb. 350 m. szintkülönbségű hatüléses buborékos szolgál ki. Ezen a hegyen van még egyebek mellett 125 fős nagykabinos 1000 méteres szintkülönbséggel. A pályák, melyeket kiszolgál (28,29) nagyszerű pirosok, azzal, hogy a rávezető szakasz (44) meredek, keskeny, a levezető rész (26) pedig meglehetősen lapos.
A következő feljutási lehetőség egy símetró, mely a vasútállomástól kb. 500 méterre indul, és az első hegyre (Sunnegga-Rothorn) visz fel. Oda gyalog vagy meglehetősen zsúfolt síbusszal lehet eljutni. A metró felső állomásától további felvonók visznek felfelé, első pillanatban már önmagában ez az egy hegy is hatalmasnak tűnik. Nekem egyik kedvencem volt ez a hegy nagyszerű pályáival. A nagyon gyors D jelzésű négyüléses a 8-as világos feketét és a 9-es ill. 7+4-es pirosokat szolgálja ki. Ezek a pályák változatosak, lendületesek, szélesek. A csúcsról lejövő 19-es piros ha lehet még jobb: hosszú, változatos, gyönyörű kilátással a szemben lévő hegyekre.
A harmadik hegy a Klein Matterhorn messzemenően a legnagyobb, olasz és svájci oldallal. Ide a vasútállomástól a már említett meglehetősen zsúfolt síbusszal lehet eljutni. Az induló nyolcas kabinos a rengeteg embert is gyorsan "felhabzsolja", kb. 25 perc alatt visz fel a 2900 méteren lévő Trockener Steg-re. Innen egy 100 fős nagykabinos visz fel tovább 3800 méterre. A gleccserpályák innen indulnak. Általában hosszú a várakozás, a látvány miatt igen, a síélmény miatt kevésbé érdemes felmenni, mert a lejövő pálya helyenként igen lapos. Van itt még két buborékos, mely több piros pályát szolgál ki. A 65-66-os piros széles, jó vonalvezetésű, de igen zsúfolt, a nap végére kissé buckásodott. 69-est külön kiemelném, ez a Matterhorn tövében vezet, gyögyörű rálátással erre a csodálatos hegyre. Kezdetben széles, kellő meredekséggel, később laposodik, vége felé egy túlélhető szűk buckás meredek völgyel. A lejövetel kissé problémás, a 62-es fekete szűk, meredek és buckás, kicsit is kezdő ne próbálja ki a nap végén. Érdemesebb Fruggról kabinossal visszamenni Schwarzsee-hez, az innen induló pirosok kezdetben önmagában is jók, később átmennek egy laposabb erdei pályába. Lenn a probléma az, hogy a nap végén rengetegen várnak a síbuszokra, nagy a tolongás.
Összességében az a véleményem, hogy a világ egyik legszebb látványvilágú pályarendszeréről van szó, sok jó pályával, de sok a szűk, helyenként meredek összekötő szakasz. A tömeg elvielhető, sorbanállás a Klein Matterhorn-i kabinos kivételével inkább csak hétvégén jellemző. A pályarendszer hatalmas kiterjedésű, bár jók az összeköttetések, az átjutás időbe tellik. Szemmel láthatóan nem minden pályát kezelnek minden nap, de fagy esetén jól tartjk magukat. Pályaszállás nemigen van, a feljutás időbe tellik (Tasch-ből több mint egy óra bármelyik csúcs), Zermattban lehetne símetró a zsúfolt elektromos buszok helyet. Maga a város igen elegáns, sok üzlettel, világmárkákkal, árak nem a mi zsebünknek valók. A csúcs egy 30 milliós karóra volt (forintba átszámovla) amit láttunk. A hüték drágák, egy főétel 20-30 CHF között, pizza 20 CHF, italok 5 CHF körül, sültkrumpli 8-9 CHF. Síbérlet szintén drága, főleg, hogy a tasch-i vasútra is érvényes kiegészítéssel vettük. Az idő gyögyörű, végig napos volt, ez sokat hozzátett az élményhez, kezdetben hideg volt, később jelentős felmelegedéssel, ekkor a 2500 méter alatt a pályák számottevően romlottak napközben.
Mindent összevetve megérte elmenni, de legközelebb inkább pályaszállásra vágyom.
Egyenlőre ennyit, hamarosan folytatom az olasz oldal leírásával.

Hi,

Megjöttünk...

HÁÁÁÁT, még mindig a hatása alatt vagyunk.

Valami FANTASZTIKUS élmény volt az elmúlt 5 nap!!!

Zermatt és Saas-fee...

Ha magunkhoz tértünk megpróbáljuk leírni az élményeket...:-)

Addig is egy ízelítő kép.

huligan: A szállás Saas-Grudban volt, a Hochsaas felvonó mellett 20m-re, optimális ár-érték aránnyal és kiváló konyhával. Saas-fee kb 6-7 perc, Taesch 35 perc kocsival. Szivesen átküldöm a kontaktot.

Elkészült a beszámoló:
https://sielok.hu/rovat/elmenybesza...molo/cikk/5-nap-zermattba...
(utólag befűzve - szerk.)

Üdv
MM

A szállásunk Zermatt-tól 6 km-re vissza egy Taesch nevű kis falvacskában volt. A szálloda neve:Monte Rosa. Az út egyik oldalán volt a szálloda rész, a másik oldalon, pedig az Aparthotel Monte Rosa épülettömbje. Kb 4 emeletes házak és a szobákhoz hatalmas terasz is tartozik. Megtalálhatod a https://www.taesch.ch weblapon és ott le is tudod foglalni a szállást. Ja, az autó 1 héten át a hotel fedett garázsában parkolhat, mert minden szobához jár egy "autónyi" garázsrész.Így az autó hazautazáskor is ugyanolyan tiszta lesz mint mikor jöttél. Zermattba, a hotel privát, ford tranzit minibusza viszi fel reggel és hozza vissza este a sízőket,mert Zermatt autómentes övezet és csak külön engedéllyel lehet bemenni, nem-elektromos autóval...Én utoljára 3 éve voltam ott, nem tudom, hogy azóta emelkedett-e az ár de szerintem nem sokat változhatott, mivel a svájci frank egy elég erős valuta.Ez a szállás tuti jó volt, szívből ajánlom!

Zermatt a csúcs, ha síterepekről van szó! Ez volt az első olyan hely életemben, ahol rendes tempóban, megállás nélkül tudtam 30-35 percet sízni lefelé! Mikor a teljes pályarendszert igénybe vettem, akkor 2,5 kilométert tettem meg - függőlegesen!Zermatt és pályarendszere, felvonói egy más dimenzió. Össze sem lehet hasonlítani, mondjuk egy Donovalyval, vagy egy Csertovicában csörömpölő korongossal... Tiszta szívből merem ajánlani bárkinek aki szeret síelni! Mi a svájci oldalon szálltunk-szállunk meg már évek óta, 25.000 Ft/hét/fő és ebben benne van a hotelban az uszoda és fitneszterem használat is. De ami a lényeg, innen a legszebb a Matterhorn látványa! Azokat a fotókat, képeket, amiket eddig csak képeslapokon, vagy posztereken láthattál most saját magad fogod megcsinálni! És csak annyi a dolgod, hogy megnyomod a gombot a fényképezőgépeden!!! Tényleg hihetetlen! Annak aki oda készül csak annyit mondhatok: Menjen!

A múlt héten egy rokonlátogatós svájci csavargás keretében - persze TELJESEN VÉLETLENÜL! - Zermattba is eljutottunk és ha már itt voltunk, akkor csúsztam is egyet Július utolsó napján. Mivel a kocsiban 4 személy (3 nő :-) ) + 4ünk cucca foglalt helyet, a bakancsok itthon maradtak, így a teljes cuccot helyben béreltem. Mivel a kölcsönzők csak 8-kor nyitottak, 9 körül értem fel és az alagút végén a fényen kívül 10-15cm FRISS HÓ is fogadott (ezt még itthonról rendeltem :-) ).
A pályák kellemesek voltak, a felsőbb részeken nem annyira, "alul" 11től már kásásodtak, de mindent összevetve olyan volt mint egy napsütéses tavaszi síelés, síeltem már télen sokkal-sokkal rosszabb körülmények között is.
Nem mondhatom, hogy kevesen lettek volna, de nagyon sokan sem, a felvonóknál nem kellett nagyon várni, pedig viszonylag sok versenyző volt fent edzeni.
Jó volt és asszem azért volt némi szerencsém az idővel...
Amiben nem értettem a rációt, az az volt, hogy a nem síelőknek szóló jegy (amit a család többi tagja vett) drágább mint a síjegy, amivel több felvonót használhatsz, de biztos megvan ennek is az oka...
Rakok fel néhány képet is.

Március 1-8 között lehetőségem volt ellátogatni Európa egyik leghíresebb síközpontjába az olasz-svájci határon található Breuil-Cervina - Zermatt régióba. Szeretném megosztani a tapasztalatokat, hátha jövőre Ti is kedvet kaptok egy ilyen túrához...
A szállást november közepén kezdtem el keresni. A magyar utazási irodáknál már szinte minden apartman be volt foglalva erre a hétre, ezért aztán rövid internetes keresgélés után rátaláltam az ideálisnak tűnő lehetőségre. Cervinia Cielo Alto részében, a 'Cielo Alto Apartments' nevű létesítményben foglaltam 6 ágyas apartmant 1000 EUR-ért egy hétre (minden költséggel együtt). Ha tehetitek, ne foglaljatok irodán keresztül, mert elég keményen rátesznek az árra - akár 15-20 ezer forintot is személyenként.
Elsején reggel Wizzair-rel elutaztam Eindhovenbe, innen 4 órás várakozás után egy Ryanair járattal repültem tovább Bergamoba. A bérautó átvételét követően 2,5 órás kényelmes autózással megérkeztem Cerviniába. Az apartmanház tulajdonosa, Ettore igen kedvesen fogadott. Megmutatta a rendkívül tágas, 3 légterű, 10 fekvőhellyel berendezett apartmant. Nagyon kényelmesen elfértünk benne. A csapat többi része kb. 1 óra múlva meg is érkezett. Ők autóval indultak előző nap este Budapestről. Az út kb. 1200 km, 14 óra. Szinte végig autópálya.
Este mindjárt ki is próbáltuk az apartmanház éttermét. A személyzet végtelenül kedves, a berendezés és az ételek is hamisíthatatlan olasz hangulatot árasztanak.
Másnap reggel lecsúsztunk a falu központjába. Fontos: Cielo Alto-ból nem lehet sítalpon elérni a teljes pályarendszerbe becsatlakozó liftek völgyállomásait. Cerviniába beérve le kell csatolni és gyalogolni kell kb. 300 m-t a felvonóig. Ez azonban még nem szegte kedvünket. Az már viszont igen, hogy nagyon erős szél fújt, emiatt csak öt felvonó működött, később már csak kettő. Így természetesen nem lehetett átkötni sem a svájci, sem pedig a valtournenche-i oldalra. A többszáz kilométernyi pályára elegendő síelő így ennél a két liftnél zsúfolódott össze. Emiatt kissé olyan Szlovákia-feeling lett. Persze ezen a magasságon (Cervinia~2050m) nem kell csodálkozni, ha viharosra fordul az idő. A napsütés egyébként egész héten kitartott, de a szél még egyszer-kétszer bekeményített.
Mérsékelt síélményekkel tértünk vissza a szállásra. Reménykedtünk, hogy másnap talán csökken kicsit a szél, és birtokba vehetjük a teljes pályarendszert. Így is lett. A második és harmadik napról csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni. Szélcsend, napsütés, lélegzetelállító szépségű panoráma minden irányban, csodálatosan karbantartott, kiváló minőségű pályák és különleges felvonók teszik egyedivé ezt a régiót. A Matterhorn kétségkívül uralja a tájat. Ha keresztülsíelünk a svájci rész rothorn-i szegletébe, mindhárom oldalról megcsodálhatjuk Svájc ezen nemzeti jelképét. Utazhatunk a Gornergrat fogaskerekűvel, melynek hegyállomásáról elénk tárul a világ talán egyik legszebb panorámája. Körben több mint tíz 4000 méter feletti csúcsot láthatunk. Kipróbálhatunk különféle "tojásos" és "gyorsulós-ülős" lifteket, valamint számos "nagykabin"-t is. Itt található Európa legmagasabb felvonó-hegyállomása a Klein-Matterhornon 3883 méter magasan. Ide azonban kissé nehéz feljutni (nekünk csak a harmadik nap sikerült), mivel igen komoly sorok szoktak kialakulni a felvonónál. A gleccsersí itt nem különlegesség, a magasabb vezetésű pályák szinte mind gleccseren találhatóak. A csúcstól a szállásunkig akár 20 kilométert is csúszhatunk felvonózás és - ha úgy akarjuk - megállás nélkül. A síélmények mellett megtekinthető egy jégbe vájt kocsma (Iglu-dorf), továbbá a Klein-Matterhorn mellett a gleccser mélyében egy jégszobor kiállítás is. A Plateu Rosa-n 3480 méteren meglátogatható Európa legmagasabban fekvő múzeuma, amely a drótkötélpályák építésével foglalkozik. Igen érdekes.
A felvonóknál általában nem kell sorban állni (kivétel a már említett nagykabin), viszont ha valamelyik átkötő szerepet betöltő lift meghibásodik, könnyen kialakulhat torlódás. Az olasz-svájci határra felvivő és a valtournenche-be átvivő lifteket csak akkor nyitják meg, ha aznap az időjárás egészen felvonózárásig alkalmas arra, hogy a síelők visszatérjenek a szállásukra. Zermatt és Cervinia között a távolság légvonalban csak 20 km, de közúton több mint 220, és egy Zermattban kényszerből szállodában eltöltött éjszaka könnyen felboríthatja a teljes költségvetést.
Az egyes körzetek közötti átjárás - köszönhetően az új lifteknek - kiválóan megoldott. A távoli részekbe - vagyis a Rothorn és a Sunnegga Paradise-ba - a nagy távolságok miatt akár 2 órát is utazhatunk, de ez egyáltalán nem gond, mivel folyamatosan új dolgokat fedezhetünk fel, és csodálatos szépségű pályákon síelhetünk végig.
A negyedik nap ismét kissé szelesre sikerült. Maradtunk Cerviniában. Most azonban több pálya volt nyitva, és találtunk egy olyat, amin igen kellemesen el tudtuk tölteni a napot. Nem is voltak már annyira sokan, nem kellett sorban állni a felvonóknál sem. Talán azért, mert a szél lefújta a havat a pályákról és gyakorlatilag tükörjégen kellett síelni. Tapasztalatszerzésnek azonban ez is jó volt.
Az ötödik és a hatodik nap a szép időnek köszönhetően ismét át tudtunk menni Svájcba, és újabb emlékezetes síélményekkel gazdagodtunk. Valtorurnenche-ba viszont nem jutottuk el. Valamiért az átkötő lift zárva volt, pedig állítólag ott is jó pályák vannak.
Néhány gyakorlati dolog:
A nemzetközi 6 napos síbérlet idén 240 EUR, és ez érvényes a teljes rendszerre és az összes liftre, valamint a Gornergrat fogaskerekűre is. A nagykabinos lifteknek nincs menetrendje, megállás nélkül üzemelnek. A fogas 4-20 percenként jár.
A hüttékben 15 EUR körüli összegért lehet egy főételt és egy italt fogyasztani. Élelmiszerboltok találhatóak Cerviniában és külön Cielo Altoban is. Áraik nem drágábbak, mint más olasz sírégiókban.
Az Eurót a svájci oldalon is elfogadják, és bankkártyával is lehet gyakorlatilag mindenhol fizetni. A határon természetesen nincs sem útlevél sem pedig vámvizsgálat.
A közönség igazán nemzetközi, rengeteg országból érkeznek ide síelők. Emiatt talán kicsit több azoknak a száma, akik 0 tudással, de nagy sebességgel száguldoznak a pályákon ész nélkül. Érdemes tehát elővigyázatosnak lenni.
Nyolcadikán reggel elbúcsúztunk Ettore-tól és megállapodtunk, hogy jövőre ugyanitt találkozunk. Régóta vágytam már egy olyan atmoszférájú síközpontra, ahová érdemes visszatérni, és úgy érzem, most megtaláltam.
A többiek elindultak haza Budapest felé, nekem viszont csak este fél 11-kor indult a járatom haza Bergamoból. Elautóztam tehát Courmayeur-ba, majd onnan tovább Entreves-be, hogy közelebbről szemügyre vehessem a Mont Blanc-t. Szerencsére a szép idő kitartott, így fellifteztem a Punta Helbronner-re, 3462 méter magasra, és a teraszról a Gornergrathez hasonló csodálatos panoráma tárult a szemem elé. A Rifugio Torino-tól le lehet síelni a Pavillon du Mont Frety-ig (vagyis 2173 méteres magasságig), de itt nincs tűzött pálya, hanem mindenki saját felelősségére arra megy, amerre akar. A Helbronner-ről egy panoráma kabin visz át Franciaországba, az Aigulle du Midi csúcsra, és onnan Chamonix-ba is le lehet ereszkedni, de ez az átkötés télen sajnos nem üzemel. Ez a kis kirándulás azonban így is méltó befejezése volt az elmúlt emlékezetes hétnek.

Néhány kép:
https://sielok.hu/fotoalbum/breuil-...cervinia-2008/galeria/

Szerintem a Gornergrat és a Rothorn nagyon jól össze van kötve, mivel idén újabb lifteket építettek.
Valamint az előző évben átadott Riffelberg-Furi kabinossal a Matterhorn Paradise és a Gornergrat között kapcsolat is nagyszerűvé vált.
Azonban az tény hogy a Mattenhorn és Cervinia "jobban" összefüggő területet alkot mivel egy hegy két oldalán vannak :) azonban azt itt se felejtsük el hogy az átjárás egyik oldalról a másikra a Theodulpass-on és a Plateau Rosa-n keresztül történik, aminek a megközelítése rossz idő esetén majdhogynem lehetetlen.

Amikor kint voltunk febr. elején 6napból 2 nap le volt zárva egész Breuil-Cervinia a rossz idő miatt, legalábbis a svájci oldalon a pályák és liftek állapotát jelző táblán az volt kiírva. Egyik nap át is jött a svájci részre a vihar és akkor kb 1 óra alatt fokozatosan zárták le a lifteket (Matterhorn Paradise-on), egészen Schwarzsee-ig. A Trockener Steg-ig fel sem lehetett menni, hogy onnantól csákányossal feljusson az ember a tetejére és esetleg átmenjen az olasz részre. Ez azoknak nagy szívás akik mondjuk az olasz részen laknak de napközben átmennek a svájci részre síelni és nem tudnak visszamenni, azoknak csúnyán bele kell nyúlni a zsebükbe, hogy egy éjszakát kicsengessenek Zermattban...

Huh egy kicsit hosszúra sikeredett na de mind1
A lényeg az, hogy szvsz ez a hely a világ egyik legeslegjobb pályarendszere minden tekintetben!

http://bergbahnen.zermatt.ch/d/web-...cam/standort.html
a sok havazás után érdemes ezt most megézni :D
fáj a szívem hogy nem lehetek most ott... :(

Szuper jó hely,az olasz oldal is a svájci is.Reggel negyobb sorra kell számitani a kabinos felvonónál.fent eloszlik a tömeg.Jó hideg van,érdemes átmenni a svájci oldalra,visszafelé egy hosszú és lassú csákányos jön.Amikor ott voltunk minusz20 körül volt napközben,most biztosan nem lesz annyi.Az árak magasabbak az olasz átlagnál,a svájci oldalon 1200ft egy kávé plusz egy szelet sütemény 1000 de jó, van rajta porcukor.Páratlan kilátás.A világ minden nemzete megtalálható itt sok japán,izraeli,angol,ausztrál turistával,soknak fogalma sincs a sizés alapvető szabályairól csak megy mint az őrült,rengeteg a baleset ezért vigyázni kell jobban.

A hütték drágák, nagyon is... ha jól emlékszem a glühwein 5 CHF volt (az kb. 5*180=900 HUF ,nem tudom hogy most mennyi a svájci frank árfolyama).

Az ár nem fix. attól függ hogy milyen apartmant kértek, meg hogy milyen bérletet. Mi úgy voltunk hogy: 6 ágyas apartman, és 6 napos diák síbérlet / :P /.

Szállást neckermannál foglaltuk. Biztosítást mind élet ill. stornót érdemes kötni. ( megjegyzés: A svájci orvosok nagyon drágáért dolgoznak, haveromnak össze kellett varrni az állát mert felvágta a síléce 2 öltés 75000Ft volt... szerencsére a biztosító elintézett mindent még a taxit is az orvosig meg vissza a szállásra. )
Síbérletünk csak Zermattra volt érvényes és az is bőven elég. link: http://bergbahnen.zermatt.ch/e/
itt megtaláltok minden infót!

ha van még kérdés írjatok!
Üdv.

Mi 2006 feb. 3-11 között voltunk Zermattban!
Aki "olcsó" szállás szeretne Zermattban az nem igen talál. Viszont Zermatt előtti településen Tasch/Tisch (svájciak Tasch-nek írják umlauttal, azért írtam így is úgy is mert volt ahol így volt ahol úgy láttam) ahol egyébként is le kell rakni az autóinkat van egészen jó áron apartman. Monte Rosa Aparthotel a neve, a szállás mellett közvetlenül van vonatmegálló. Jah és persze gondolom nem kell mondanom hogy nem olyan mint a MÁV... szóval hang nélkül közlekedik. Mellesleg a szobák is tökéleltesen berendezettek és hangszigeteltek (ezt csak onnan tudom hogy nagyon hangosan buliztunk viszont a lépcsőházban, szomszéd szobában semmit sem lehetett hallani). Szóval mindenkinek ajánlani tudom csak!
A előttem szólók már írták hogy mennyire király a síterep. Szerintem is überelhetetlen, az tény hogy sok a nagykabinos amiben állni kell és többnyire mindig teli van kivétel az ebédidő is 3 fél négy utáni időszak, a felvonók kb. 1/2 5 ig járnak!!!
Aki ide elmegy az számoljon előre hogy nem két filléres mulatság lesz... azonban nagyon megéri!
Ha valaki ügyes akkor az egész túrát szállás+síbérlet (6napos) + utiköltség kb. 80000 ftból ki tudja hozni. A költőpénz meg mindenkinek a saját dolga...
A léc bérlés sem volt valami drága egészen emberi svájciak révén és tökéletes állapotban voltak. Egyik barátom szorult rá mivel tönkrement segénynek a kötése.
Aki igényes helyre akar menni mindenképpen ajánlani tudom csak!!!

Július utolsó hetében Svájcban nyaraltunk 9 napot (nem síelni mentünk), de ha már ott voltunk, akkor csúszni kellett :)
Zermatt előtt a kicsit északabbra levő Jungfrau-Wengen-Lauberhorn környékén voltunk. Itt található Európa legnagyobb gelccsere (Aletsch gletscher): 25 km hosszú, 2 km széles, 800m mély. Itt is volt nyári sípálya, de rövid és nagyon lapos volt: csak angolok és ázsiai túristák "síeltek" ott. Én itt csak szánkóztam :)
Zermatt volt a nyaralás végállomása. Otthonról hoztam a saját sícipőmet, lécet pedig béreltem. Gyönyörű Zermatt, egy régi kis falu, autómentes övezet -viszont hihetetlen drága (ez egész Svájcra igaz).
Nyáron nem csak a síelők, hanem a sziklamászók paradicsoma is. A faluból tökéletesen látható a Matterhorn.
A falu központjában található az Alpine Museum, ahol a Matterhorn és a környező csúcsok meghódítását, az áldozatokat és a sízés történetét mutatják be. Érdemes ide is bemenni.
A síelés pedig szuper volt: kb 8-tól lehet síelni egészen 13-óráig. Tökéletesen megcsinált pályák, jó hó, elviselhető tömeg és fantasztikus hangulat. 4 pálya van egymás mellett, ebből 1 (ez a legszélesebb)a versenyzőké. Van egy hatalmas funpark is, van dj, hatalmas ugrások és esések :)

Én nem nyáron voltam, a gleccser felső része nagyon lapos, viszont Soldenhez és Hintertuxhoz képest is jóval nagyobb a nyári rész. Zermatt fantasztikus hely egyébként, gyönyörű város, rengeteg nagy szintkülönbségű pálya, sok 3000 feletti csúcs. Ami nem tetszett, sok a nagykabin, ahol állni kell, ráadásul tömeg van, a liftrendszere lehetne jobb, az egyes tereprészek, különösen a Klein Matterhorn és a Gornergrat nincs normálisan összekötve, valamint a Gornergrat vonat 40 percet megy fel, ami turisztikai látványosságnak jó, de kéne mellé egy normális sílift. Én kb, 7 éve voltam ott, a liftrendszer állítólag javult valamit azóta.

Az egyik legjobb európai síterep. Nézzük sorjában: való igaz, hideg hely, de ez nem a napsütéses órák számán látszik, általában ragyogó az idő. Csak hideg, mert magas. Két ponton lehet átbukni Svájc felé. A szállásoktól számítva 15 perc és egy átszállás. A svájci oldalra kevés egy hét. A kilátás 3800-ról páratlan, a pályák szélesek, és a csúcsról akár egy órás szakadatlan sielés képzelhető el. Na jó, nem olcsó, vigyetek itthonról mindent. Tényleg megéri. Praktikus információk is érdekelnek valakit?