Élménybeszámolók

Üdv mindenkinek. Most jöttem vissza Zermattból. Kevés a hó de lehet síelni. Furi tól felfelé jo a pálya , kevés helyen jeges, az Olaszba átjárás zárva volt. De ott mindig többen szoktak lenni és valamivel kevesebb is a pálya.
A napijegy Zermattba a Gornergratbahnnal és a Shuttla bahnnal 126CHF.
Zermattig most nem lehetett lecsúszni.
A Zermattba Täschbol induló Shuttlebahn induló állomásánál van többszintes parkoló 6óra 12CHF vagy 8óra 15CHF.
A pályán egy Redbull 6CHF, a sört 8CHF ért ittunk.
A síelésről annyit, hogy ez a pálya annyiból jobb, mint a többi hogy az ára miatt kevesebben vannak, viszont hóbiztos terep.
De heti jegyet nem mertünk venni, mert az időjárás miatt lehet nem nyitnak ki a felső pályák, csak a Gornergrathaus és Furi közt meg a swarzsee-ig csak , vagyis 3090m és 1860m közt.
A síelés végén a gornergratbahnnal lejutni csak a Riffelbergtől tudsz beszállni, ahova Furitól kell felmenni vagy Furitol is van ülőkés felvonó de akkor többet kell gyalogolnod a Shuttlebahnig.
Jó csúszkálás mindenkinek.

Sziasztok!

A március 15-i héten voltunk ezen a terepen, szállásunk Cervinia Cielo Alto részén, a Condominio Circus épületkomplexumban volt. A 6 fős, jól felszerelt szállás 5 személy részére kényelmes volt, az épület aljában van bár, étterem, és egy meglehetősen drága kis bolt, valamint egy síkölcsönző, ami egyben bérletpénztárként is üzemel. Cervinia központjából - igaz, elég ritkán - közlekedik síbusz, ami 1.20 Euróért vehető igénybe.

A Cielo Alto felvonó a ház aljából indul, ez egy régi, 2 személyes ülőlift, kb. 10 perces menetidővel. Fentről egy nagyon jó, még délután is kiváló állapotban lévő fekete pálya vezet le, amin sokszor szinte egyedül száguldoztunk. Ebből ágazik el a nemrég átadott 34-es pálya, amivel a cerviniai kabinoshoz lehet csúszni. Itt reggelente kisbb-nagyobb sorállásra számítani kell, csakúgy, mint a Plateau Rosá-ra vivő két további kabinos felvonónál.

Az olasz rész önmagában is egész jó, és ha nyitva van az átjárás Svájc felé, akkor napközben tömeg sincs. A gyors, buborékos ülős felvonók mellett jó kis piros pályákon lehet egész hosszú meneteket csúszkálni, nekem például kifejezetten tetszett a 6-os piros, valamint a 62-es fekete pálya.
Érdemes eltúrázni Valtornenche felé is, a Bec Carré felvonó tetejéről a városba levezető 7 km-es pályán jó érzés egyhuzamban lecsúszni :) .
Még ennél is hosszabb (10.4 km) a Klein Matterhorn-ról Cielo Alto-ba levezető pálya, igaz, ennek első, a Plateau Rosá-ig vezető szakasza először egészen lapos, utána pedig van egy rész, ami késő délutánra általában kibuckásodik, és ez a hazafelé tartó tömeggel kombinálva nem igazán teszi lehetővé a gyorsabb haladást.

A terep nagy rizikófaktora az időjárás, a svájci átjárást ugyanis az itt elég gyakori erős szél esetén nem nyitják meg. A mi 6 napunk során 3 alkalommal lehetett átmenni, így már megérte a nemzetközi bérlet megvásárlása. És szép, napos időben a svájci oldal maga a csoda! Tökéletesen ratrakolt, hosszú pályák, gyönyörű környezetben, háttérben a Matterhorn jellegzetes csúcsával. Már a kezdés is élvezetes: a Plateau Rosá-ról vagy a Theodulpass-ról Furgg-on keresztül a délelőtt még kiváló 62-es fekete pályán Furi-ig lehet egyhuzamban lecsúszni (9.4 illetve 8.4 km). Egészen jók a Furggsattel-ről és a Hirli-ről levezető piros pályák, sajnos viszont a 69-es és 55-ös pályák zárva voltak, így a Hirli-ről az 56-os (egészen jó) kék pályán érdemes Aroleid-ig csúszni, ahol fenti irányba be lehet szállni a kabinos felvonóba.

Egyszer mindenképpen érdemes a 24 percenként közlekedő vasúttal felmenni a Gornergrat-ra, ahonnan káprázatos a kilátás a gleccserekre és a Monte Rosa tömbjére. Mi két alkalommal is eltúráztunk a terep túlsó szélén lévő Rothornra, ahol szintén nagyon kellemes pályákon lehetett síelni (11-es, 9-es, 12-es, 13-as, 15-ös). Egész jó volt az Obere National, vagyis a Blauherd alatti 8-as fekete pálya, és a Sunneggá-ról levezető 4-es piros is. Egyszer lementünk az 1-es pályán Zermattba, ahonnan a sikló visz vissza Sunneggá-ra.

Hazafelé első alkalommal a Rothorn - Gant - Hohtalli útvonalon jöttünk vissza, aminek hátránya, hogy a Rothornról Gant felé vezető 19-es pálya alsó szakasza délutánra eléggé kibuckásodik, valamint a Hohtalli-ról levezető 44-es pálya nagy része egy nem túl élvezetes, keskeny szekérút. Ezért másodszor inkább az Sunnegga - Eja - Riffelalp - útvonalat választottuk, itt viszont a 27-es pálya vége elég lapos, ráadásul jól kell időzíteni, hogy ne kelljen túl sokat várni a vonatra. Ezzel mi Riffelbergig mentünk fel, ahonnan már le lehet csúszni Furi-ba.

Mindent összevetve egy nagyon kellemes hetet töltöttünk el, az első zermatti átsíelés életem eddigi egyik legjobb síelős napja volt. Viszont a már említett rizikófaktor miatt, nem biztos, hogy még egyszer megkockáztatnánk a cerviniai szállást, még ha jóval olcsóbb is, mint Svájcban megszállni.

Felraktam néhány képet:
https://sielok.hu/fotoalbum/cervini...a-zermatt-2024/galeria/

Szisztok!
Jan. 20 és 27 között látogattuk meg a síterepet a sífanatikus baráti körrel.
Szállásunk a breuil-cerviniai 3-as pályán lévő https://book.hellochalet.com/en/ski...-apartment-matterhorn-whi... volt, a Cretaz felvonóhoz közel. Ski-in, ski-out szállás. Lokációját tekintve tökéletes, jól felszerelt, frissen felújított apartman. Meg voltunk vele elégedve. Ami negatívum: a fürdők kicsik és fűtés csak reggel és kora este van. Komoly termikus koefficienssel rendelkező pizsama ajánlott. Wellness rész nincs, ami egyébként egész Cervinián hiánycikk.
Időjárással az elmúlt 30 évben összesen nem volt annyi problémánk, mint ezen a héten. Isha és Jocelyn viharos erejű szelet hozott. Ez határozta meg a hetünket. A teljes pályarendszer (olasz és svájci oldal) csak vasárnap és hétfőn volt síelhető. A bérletpénztáros kislány nagyon kedves volt és nem engedte megvenni az egész hetes International bérletet (440 Euro) a várható időjárás miatt.
Vasárnap a Theodulpass alatti, az olasz oldal bal oldalára eső területet síeltük be. A pályák nem igazán változatosak, rövidek, sokszor tartalmaznak olyan részeket, amelyeket ha nem kellő lendülettel tol meg az ember, vagy nagy szembeszél van, akkor botozásba is bele lehet esni. Sokat kell felvonózni, ezen a napon gyakorlatilag nem kellett várakozni, mivel ment minden lift. A táj elég holdbéli, egyetlen fa sincs. A szépséget a Matterhorn adja.
Hétfőn átsíeltünk a svájci oldalra. Talán a leggyorsabb átjutás a cerviniai központi parkolóból indulva Plan Maison, majd Fornet, majd a Bontadinivel a csúcsra, onnan jobbra le, egy rövid, meredekebb pálya, ami talán feketével van jelölve, de igazából egy dinamikus piros. Innen bal irányba már jelöli Furgg-ot és ezen keresztül Furi-t. Eddig ereszkedtünk le és sieltük be a Glacier Paradise és Furi közti részt, ami nekem nagyon elnyerte a tetszésemet.
Keddtől már az Alpine Crossing és a teljes Zermatt zárva volt. Déltől olyan orkán erejű szél volt az olasz oldalon, hogy bemenekültem az UpCervino hüttébe, ahonnan 2 órán keresztül nem tudtam kijönni. A síléctartó fa rendezőt kb. 20 léccel együtt felborította a szél. A Plan Maison feletti részt az olasz oldalon is leállították.
Szerdán összesen 2 lift üzemelt Breuil-Cervinián, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy átautózunk Torgnon-ba, ahová szintén érvényes az Aosta-Valley bérlet. Breuil-Cerviniától kb. 1 óra autózásra fekszik, kicsi (20Km) pályarendszer. Rendkívül hangulatos, szélvédett helyen található. A bázisállomás 1500m-en, a csúcs 2250m-en fekszik. 1 tojás és 4 beülős lift szolgálja ki a terepet. Tömeg nincs, várakozások nem voltak. A magasságnak megfelelően délután az alsó részek kásásodtak. (Cervinián is…)
Teljesen elfogadható sínapot töltöttünk itt. A másik, kicsit messzebb lévő, de lényegesen több lehetőséget kínáló síterep Pila.
Csütörtökön és pénteken Cervinián maradtunk. Helyzet szintén ugyanaz. Csütörtök reggel a cerviniai 43-ból 9 pálya ment. Zermatt zárva. A Plan Maisonra vivő nagy kabinosra 1 óra 20 percet vártunk. A pályákon nem lehetett közlekedni. Péntek kb. ugyanez. A délutáni olvadás és az éjszakai hidegek miatt az alsó pályák alapja glatt jég, beszórva kristálycukorral. Középső részek jók voltak, de irdatlan tömeg, fent pedig a szél miatt minden lezárva.
Távozásunk napján (szombat) megnéztem az applikációt. Zermatt és Cervinia is teljes kapacitással üzemelt.
Természetesen egy ilyen fiaskó után nagyon nehéz objektív értékelést adni. Ha valamikor legközelebb visszajövök (kicsi az esély), akkor biztosan a zermatti oldalt választom. A cerviniai oldal rendkívül unalmas, átjárni sok idő.
Ilyeneket nem néztem, hogy a hüttében a melyik oldalon mennyibe kerül egy sör vagy egy kávé, mert úgy is annyi-amennyi. Ha olcsó, akkor sem veszek kettőt ha nem kívánom, ha kicsit többe kerül, mint gondoltam, akkor is megveszem a szükséges mennyiséget és nem többet. Egy sielés összköltségét nem befolyásolja szerintem.
Az elmúlt 30 év olaszországi tapasztalata azt mondatja velem, hogy személy szerint nekem nincs jobb verzió egy Arabba-Marmolada-Dolomiti Superski-nél. Ott mindent megtaláltam. Szélesíteni kell a látókörömet Ausztria és Franciaország magasan fekvő területein.
Szerencse, hogy megyek még idén sielni, mert most nagyon magam alatt lennék…
Köszönöm, hogy végigolvastad!

Az idei szezont egy számomra fehér folton nyitottuk: Zermatt-Cervinia pályáin. Cerviniában laktunk, de meteorológiai okokból javarészt Zermattban síztünk.
- szállás: 2 embernek kielégítő méretű apartmanka, Cielo Alto nevű részen, 2000 méter magasan. Az erkélyről látszott a Matterhorn és az 50 méterre levő helyi bekötő lift, ami még nem működött...
- sízés: kevés a hó, ráadásul az összeurópai spórolás miatt a hóágyúk fele volt csak beizzítva. Viszont, a megnyitott pályák kiválóak voltak. 5 sínapból csak három nap csúszás volt (múlt hétfő-szerda-péntek) - a viharos szél miatt nem indultak a felvonók. Az olasz pályákat csak pénteken nyitották meg.
A problémák ellenére nincs okom panaszkodni! Gyönyörű a táj, kiválóak a pályák, tömeg nem volt, a sör a svájci oldalon sem volt drágább, mint Frankhonban! Kell ennél több? 🙃

Mintha egy hét különbséggel nem ugyanazon a síterepen jártunk volna, ezért szeretném kicsit árnyalni a jelenlegi képet.

Hóhiány miatt csak a pályák fele üzemel a svájci oldalon, és az összes nem kezelt sípálya zárva, így az teljes terület kevesebb, mint 2 nap alatt besíelhető. 3000 méter alatt gyakorlatilag csak a húágyúzás mentette meg a pályákat, amik többnyire jegesek, jégbordásak, sok a köves szakasz.

Sajnos ezen a Rothorni oldalon hóágyúzással sem javítottak. Hóágyúzást itt csak a lezárt pályákon folytattak, ahol a hetek óta tartó hideg ellenére csak most készítik elő az alapot (8-as pálya és a teljes Kumme/Tuftenkumme rész). A gornergrati oldalon ellenben a nyitott pályákra hóágyúztak nap közben tíz méter magas kupacokat, amiket csak a pálya két szélén lehetett kikerülni (25 és 41). Ezeket kupacokat szerencsére másnapra elterítették.

A panoráma, valamint a Rothorn és a 19-es pálya nélkül számomra a Sunnegga / Blauherd / Rothorn sajnos nagy csalódás lett volna. A közepesen meredek pályák és a szekérutak sokat rontanak az összképen, valamint hiába az új kabinos lift, ha a Kumme továbbra is lavinaveszélyes és a Rothorn szeles időben zárva. Másik negatívum, hogy a terület a szezon elején és végén sajnos a hóviszonyoktól függetlenül nem üzemel.

Habár az elmúlt években rengeteget invesztáltak erre a sítereprészre és a három ülőliften kívűl (Patrullarve, Ela és Eisfluh) gyakorlatilag minden megújult, nem tudták még felejtetni, hogy a Rothorn több szezonban is zárva volt, amit a síbérletárakkal nem kompenzáltak és ezekben a szezonokban a síterep besíelhető méretébe nagyvonalúan beleszámolták (a régi Kumme ülőlift völgyállomását egy lavina pusztította el, és csak az idei szezonra adták át az új kabinos liftet. A Blauherd – Rothorn kabinos engedélyét pedig csak az oszlopok alapjának stabilizálása után az előző szezonban hosszabbították meg).

Sajnos a pályák nagy része színezéstől függetlenül sok szekérutas részt tartalmaz, amik erősen felkövesedtek (csak a Sunneggai oldalon: a 14 közepe, 11-es a 19-es elágazásától, 9-es az új kabinos előtt egészen a Patrullarveig, a teljes 2a és a 15-ös nagy része, valamint a 3-as az 1-es végétől). Vonalvezetésük nagyrészt unalmas és nem késztet ismételt lesiklásokra.

Érzésre napról napra több volt a sziklafolt, ami a síbérletárakat tekintve nem elfogadható. A graubündeni síterepek és az osztrák pályafenntartók is sokkal konzekvensebben oldják meg a problémát, és legalább nap elején, a pályabesíelés során eltakarítják a nagyobb szikladarabokat, vagy jelölik a kisíelt részeket.

A Rote Nase kabinos sajnos csak megfelelő hóviszonyok, kevésbé szeles idő és alacsony lavinaveszély esetén üzemel. Innét érhetőek el a Triftji legendás buckapáylái. Sajnos a síterep ezen részén a gleccser visszahúzódása miatt már évek óta nem üzemel a húzólift. Így a berajzolt pályák inkább csak jelképesek, hiszen a Stockhornra vezető kabinos liftet már 2007-ben leszerelték (34-es pálya csak a Rote Naseról áttúrázva elérhető). A 31, 32 és 33-as pálya az év nagy részében zárva és sajnos a legtöbb esetben csak a pályakilóméterek számát növeli. A 34-es pálya pedig csak a következő 5 évben megvalósuló projekt miatt van még egyáltalán berajzolva!

A White Haar (28) a síterep egyik legjobb pályája, ami a kabinosnál kialakuló sor függvényében biztosan többször fog szerepelni egy átlagos napi programban. A kabinos menetideje 5 perc, főszezonban akár fél óra is sorbanállással telhet.

A gleccser a héten csak 3 nap volt nyitva, ebből egy nap csak délelőtt. Szerencsére aznap pont sítúráztunk. Sajnos ebben a magasságban nem ritka a síelésre alkalmatlan időjárás. Teljesen átlagos, hogy egy héten csak egy-két nap van nyitva az összeköttetés az olasz oldallal, és a teljes Trockener Steg / Schwarzensee rész zárva van.

A szél a Trockener Steg alatti piros pályán a maradék havat is eltakarította, így a „gleccsersíelés” új értelmet nyer. Ez sajnos nem kivételes eset és ezért az olasz oldal és a Theodulgleccser Trockener Steg feletti része a síterület leghóbiztosabb fele.

A meteoswiss alkalmazása megbízhatóan jelzi két-három nappal előre, ha vihar várható. Mielőtt valaki nemzetközi bérletet vesz (mindkét oldalra érvényes), mindenképpen figyelje az időjáráselőrejelzést. Visszatérítés akkor sem jár, ha egész héten zárva az összeköttetés. Ennek megfelelő főszezonban a tömeg az összekötő lifteken és pályákon jó időben. Érdemes egyből nyitáskor felmenni.

Összességében lélegzetelállító a Theodulgleccser (a magasság miatt majdnem szó szerint), de a hideg miatt a szezon nagy részében egy teljes napot nehéz csak itt eltölteni. Szerencsére ebben az esetben véget nem érő szintkülönbségű pályákon érhetjük el a völgyeket.

A héten sajnos csak Take-Away volt, melegedni maximum csak a vécékben lehetett. Ha az olasz oldal nyitva, jó éttermeket ezen az oldalon is lehet találni. Nekem a Chalet Etoile tetszett tavaly a legjobban.

Napi par csúszásra jelenleg OK, de ha valaki sportosabb síelő, az olasz rész nyitásáig és a következő kiadós havazásig válassza inkább a nagyobb berni vagy graubündeni síterepeket. Síélményben jelenleg egyszerűen többet nyújtanak.

Mi így is élveztük, de csak mert minden nap már nyitáskor fenn voltunk, és délután korábban lejöttünk. Éttermek nélkül ebben a magasságban egyszerűen nem lehet egy teljes napot zárásig a pályán tölteni. Jelenleg csak Waadt kantonban vannak az éttermek a sípályákon nyitva. Ez a legtöbb kantonban valószínűleg január végéig így is marad.

2020. december 17.

Ma visszamentünk a Sunnegga ér Rothorn pályákra mivel tegnapelőtt felhős havas idő volt. Ma tiszta volt az ég és fantasztikus pályák illetve panorámák vártak. A 6-os pálya mellett van egy nagyon kellemes hutte, tudom ajánlani. A 6-os és 7-es pályák nagyon kellemesek, ezeket a gyerekek újra és újra meg akarták sielni. Tegnapelőtt nem mentünk le a 11-es pályán, most hogy sütött a nap, kipróbáltuk. Fantasztikus pálya, fantasztikus panorámával (videok a Facebook oldalamon). Vissza megint a 19, ugyancsak fantasztikus a gleccser panorámával. A napot a 45-ös pálya melletti Igloo Bárban zártuk forro csoki, forralt bor, szivar. Hibátlan, a képek önmagukért beszélnek.

2020. december 18.

Utolsó napunk is parádésra sikerült, egy felhő sem volt egész nap az égen. A Matterhorn gleccser paradicsomban kezdtünk ahol láttunk két párt akik a saját repcsijükkel jöttek fel sielni, a 71-es sipálya mellett szálltak le. Fiammal odacsúsztuk pár képet csinálni és üdvözölni a pilótákat. :) A napot és a hetet a Gornergrat-on zártuk az Igloo bárban. Ez a hely varázslatos, ráadásul gyönyörü idöt fogtunk ki. Bakancslistás tétel. A szállásunkat is csak ajánlani tudom (https://www.allegra-zermatt.ch/en/)..., rögtön a Matterhorn Express kabinos felvonó mellett van.

2020. december 15.

Ezen a napon volt minden: havazás, napsütés, felhők. Tartottuk magunkat a tervhez, miszerint a harmadik napon a harmadik, még be nem sielt terepet (Sunnegga, Rothorn) fedezzük fel. A Gornergrat-ról csúsztunk át a 29 és 26-os pályákon. Onnan fel az ülőssel és le a 7-es és 6-os pályán. A 7-es Slow Slope-nak van jelölve, ehhez képest vannak piros részei. A 6-os nagy kedvencünk lett, házak és fenyők között kanyarog le, mókás pálya. Itt van egy iszonyú profi bébi sísuli is, nagyon cuki. Ebed után kisütött a nap igy felmentünk a Rothorn 3103-ra, majd onnan le a 19-es pályán. Innen fantasztikus látvány a Findel gleccser. A völgyböl aztá fel a Hohtalli-ra. Fárasztó nap volt, ezen a napon mentünk egyben legnagyobb szintkülönbségeket, de jól birták a gyerkőcök is.

2020. december 16.

A tegnapi hóesés (10 cm porhó fent) után reggel kék ég, nulla szélre ébredtünk. Igy aztán irány a Matternhorn gleccser paradicsom teteje, 3883. Fantasztikus látvány várt, mert amíg a svácji oldalon nem volt felhő, az olasz oldal egész nap felhőtakaró alatt volt. A 71 és 72 pályát toltuk egész nap, a nap végén a 69-es pályán lementünk és onnan kabinossal a faluba. Ebéd a Trockener Steg teraszán, szivar, Toblerone. Életem talán legfantasztikusabb sinapja volt a mai.

Fotók: https://sielok.hu/fotoalbum/zermatt...-2020-dec15-16/galeria/

2020. december 13.

December 12-én érkeztünk, az autót Täsch faluban kell hagyni, onnan taxi visz tovább, de az is csak Zermatt alján lévö elektromos taxi állomásig. Kicsit paráztam mert sok cucc + kutya + macska nem egyszerü logisztika. Nagyon hatékony volt a dupla transfer, le a kalappal. Az apartmanunk tulaja javasolta a Rocky taxi céget, én is tudom ajánlani. Az apartmanunk is szuper (Allegra) a kabinos felvonó melletti, 10 méter az ajtónktól.

Az elsö nap a Gornergrat-ra mentünk bemelegíteni a 36 és 45 számú pályán. Nagyon élveztük, széles kellemes pályák. A pálya alján lévö étterem üzemelt, de csak kint lehetett megenni a kaját. Mivel sütött a nap, jó piknik volt.

2020. december 14.

Ma is szép idö volt, kevés felhövel. Úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a legmagasabb pontra, a Matterhorn Glacier Paradise-hoz. A 2018-ban átadott nagy kabinos ami a csúcsra visz nagy élmény, fütött bör ülések, hihetetlen panoráma. Onnan látható a lezárt olasz oldal, szomorú látvány. Ebéd a Trockener Steg állomás éttermében volt. Ott lehetett bent enni, az asztalok plexivel vannak szeparálva, korrekt. Egész nap a 71 és 72 pályákat karcoltuk, illetve a mellete lévö Snowparkot (ugratók, kanyargós pálya).

Vasárnal többen voltak de akkor se sokan, ma ( hétfö) szinte üresek voltak a pályák, a liftnél is kb a harmadikok voltunk a sorban (hatszemélyes). Az elsö két nap maga a csoda, felül múl minden várakozást ez a hely.

Breiul-Cervinia / Zermatt, 2017.01.14. - 2017.01.21.

Pontosan 10 év Franciaországba járás után, miután kipróbáltuk az összes TOP-terepet (Tignes, La Plagne, 3 Völgy, L2A, Alpe 'd Huez, Briancon) úgy véltük, hogy lehet még ezt fokozni. Általános iskolából és gimiből származó 5 fős brigáddal megjártuk ezt a síterepet is.

A költségek csökkentése érdekében az olasz oldalon voltunk, Breiul-Cerviniában, 2100 méteren a "Residence Petit Tibet" nevű szálláshelyen. Csak rosszat tudok róla elmondani, életemben ilyen undorító helyen nem voltam még, vizes falak, befagyó ablakok, ágynak nehezen nevezhető tákolmányok, kicsi és egyáltalán nem felszerelt konyha, (semmi mikró, vízforraló, grillsütő, vagy bármi), csak két ócska rezsó. Egyetlen előnye az volt, hogy nem volt nagyon drága. Egy méretes hazugság volt az is, hogy ez pályaszállás, baromira nem az, ugyanis a város keleti felének hegyoldalán (Ciao Alto) egyáltalán nem üzemelnek a felvonók, ránézésre egy jó ideje használaton kívül vannak. Mi nagy havat kaptunk el, így hátul, a szálló mögött le tudtunk síelni egész sokáig, de egyébként reménytelen és kifejezetten sokat kell gyalogolni nagy szintkülönbséget. Buszok óránként egyszer járnak, még véletlenül sem igazodnak a felvonónyitáshoz/záráshoz, és fizetni kell értük 1,10 eurót.

Az olasz oldal nem egy nagy szám, tálszerű az egész, ezért jól belátható, könnyű tájékozódni, de sok a hasonló esésű pálya. A pályák zöme piros, de ez inkább kékbe hajlik néha, kicsit keveselltük a meredekséget, érezhető, hogy a francia színezés azért nem ilyen. A snowpark kicsi és nem lehetett használni, arról nem tudok mit mondani. A pályakezelés egészen kiváló, a mikroklíma is (napsütéses déli lejtők) és mindenképp előny a nagy magasság. A felvonók modernek, sorbaállás nem jellemző, csak az alsó pályákon voltak többen, de azt már a délutáni óráktól hóágyúzták, így nem volt vészes. A Valtournenchebe vezető pályák nagyon jegesek, és itt korán is zárnak a felvonók, utána már csak busszal lehet visszamenni, az is ritkán jár, 15 óra már ne menjetek arra.

Ottlétünk alatt volt az eddigi tél talán leghidegebb hete, az első négy napon nem ment -20 fok fölé a hőmérséklet 3000 méter környékén, de lent is -10 is alig volt. Ekkor még szél is volt, életemben nem síeltem még ilyen hidegben, az egyik hajnalban, -32 fok volt. Embert próbáló volt, többünknek megfagyott az orra, illetve a visszatérő vérkeringés után pokoli fájdalom volt az elgémberedett testrészeken. Az óriási magasságok miatt ide tényleg sok réteg ruha kell, ezt vegye mindenki komolyan! Az első két napon fújt a szél, ezért zárva volt a két átjutási lehetőség (Theodulpass és Platuo Rosa.) Zermatt felé. Az látszik, hogy csak kiváló időjárási viszonyok esetén nyitják meg a hágókat, nincs reszkír.

A harmadik napon megnyitottak az átjárók és onnantól már csak Zermattnak éltünk négy napig. A rendkívül hideg ellenére hat napon át azúrkék ég volt felettünk, felhőnek még nyoma sem volt, és a szél is leállt, szerintem erre nagyjából 5% esély van így januárban. Ez egy teljesen más világ. Habár csak 10 km-re van légvonalban a digó résztől, és a tőle nyugatra eső következő völgy is már francia nyelvű, de itt még a német az uralkodó mindenben. Elképesztően tökéletes minden, minden működik, semmi felesleges cicoma, itt 5-10 percenként jár a busz, a hegyi vasút is nagyon sűrűn a Gornergratra és minden ingyenes a bérlettel, természetesen. A kitáblázottság kiváló, a felvonók gyorsak, modernek, a pályakezelés hihetetlenül magas színvonalú. Itt igazi örömsízés van, a pályákon nincsen jég, nincs bucka, a fekete pálya sem küzdelmes (egy kivétel: 8-as pálya), épp ezért és a magas árak miatt sok a korosabb síelő. A tempó ezért elmarad mondjuk egy francia terepen tapasztalttól, sok a "tatásabb" síelő. Ordít a jómód, sok amerikai, ázsiai síelő van, hogy elmondhassa magáról, hogy itt síelt.

A terep sokkal tagoltabb, mint az olasz oldalon, kell a térkép, és észnél kell lenni a visszafelé jutásnál. Fontos, hogy Zermattból legkésőbb olyan 14:50 - 15:00 között el kell indulni felfelé, különben zárnak a felvonók. Első zermatti napunkon elkéstünk, jellemzően a felvonószemélyzet kérdezte, hogy az olasz oldalra megyünk? Folyamatosan figyeltek minket, CB-én szóltak a következő állomásnak, hogy még ne zárjanak, mert még van öt idióta, aki késésben van. Persze megvártak. Igen, ez a német-svájci mentalitás. Mindenki mosolyog, kiegyensúlyozott, alap, hogy az étteremben négy nyelven tudnak kiszolgálni, és még magyarul is ki vannak írva üdvözlő szavak pl. a Goernergratbahn állomásánál!

A pályák esetében itt sok a "szekérút" jellegű összekötő szakasz, ami legalább a pirosak 30-40%-ra igaz, ez nekünk nem tetszett. Ilyen magas arányt talán csak Les Arcs - La Plagne vonatkozásában láttam, és ez nem előnye a terepnek. Jópár helyen, főként a gleccseres részen padlógázzal kell ledöngetni, hogy elérjük a Trockener Steget, de így is kellett valamennyit botozni, de igaz ez a Furi-Zermatt részre is, ezt időnként lefelé is lifttel tettük meg. Ez kifejezetten zavaró, mert ezekre a helyekre nem ártana egy kis felvonó, vagy kötél (mint pl. Tignesben sok helyen) és már sokat javulna az ember komfortérzete, nem izzadná szénné magát. Kevés a fekete pálya, szinte mind piros, de a lejtésük hasonló, mint az olasz oldalon, kissé laposak. Mindegyik nagyon széles, jól kezelt. A Trockener Steg felett van a snowpark, kiváló a maga nevében, a felvonója pont az államhatáron van. A Klein Matterhornra mindenképp érdemes felmenni, életem legmagasabb síelési pontja volt eddig (3883 méter), onnan ideálisan el lehet dönteni, hogy hogyan megyünk vissza a digó oldalra, a Platuo Rosanál a Ciao Altó felé, vagy a Theodulpasson keresztül le egyenesen a városba. Ez utóbbi út egyébként gyorsabb. Jó volt az árnyékos, északi zermatti oldalról a nap végén visszaérni az olasz napfényfürdőbe.

Az árak drágák, de nem szédítően, mindenkinek ajánlom a Rothornon található éttermet 3100 méteren, és egyébként talán innen vezetnek le a rendszer legjobb pályái. Hohtälli csalódás volt némileg, Riffelberg sem nagy dobás, de a Schwarzsee környéke még nagyon ütős. :)

A kilátás meseszerű, a tájat teljesen uralja a Matterhorn, mindenhonnan látni, mintha egy ócska giccses képeslapot nézne az ember, pedig ez a valóság. A zermatti oldalon sok az éjszakai szórakozási lehetőség, az olasz oldalon szinte semmi. A pizza finom, annyira nem is drága, Cerviniában vannak jó éttermek. A jéggokart óriási csalódás volt, kamu emberek, lefulladó motorok, jobbra nem kanyarodó autók, flegma személyzet, sufni tákolmányok.

Összegezve, hihetetlen táj, kiváló infrastruktúra, példaértékű hozzáállás (a svájci oldalon), hibátlan pályakezelés, de síélményben hiányoltuk a kicsit meredekebb, sportosabb pályákat. A pályák tényleg nagyon hosszúak szinte mind, szélesek, de sok az átkötő jellegű. Az eszményi idő nagyon sokat dobott a hangulatunkon, a hat sínapból kettőn voltunk az olasz oldalon, négyen a svájcin.

Azért megkapja az öt csillagot, de nekem Tignes és Briancon síélményben többet nyújtott.

2016.július 9-10.

Sziasztok!

Az egyhetes nyaralásunk keretében töltöttünk el két napot snowboardozással a zermatti gleccseren (Matterhorn Glacier Paradise).

Zermattól 40 percre (autóval) laktunk a svájci oldalon, ennek megfelelően elég korán kellet kelnünk, hogy a 7.40-es nyitásra felérjünk 3883 m-re. Tasch-ból éjjel nappal járnak a vonatok, tehát bármikor könnyedén elérhető egy 15 perces vonatúttal Zermatt. Az állomás és a felvonók között van buszközlekedés 7.00-tól, de 15 perces sétával is könnyedén leküzdhető, még beöltözve is a kicsit több mint 1 km-es táv. Reggel a Zermatt-Furi-Tockener Steg-Matterhorn Glacier Paradise (kb 35 perc), (8.00 után Frug-Schwarzsee felé "kerül" a kabinos, ilyenkor 10 perccel hosszabb az út) felvonó vonalon lehet feljutni a Klein Matterhorn csúcsra.

A summer ski area 3883-2939 m között terül el, de a pályák nagy része és a snowpark 3500 m környékén található. A csúcsra csak Trockener Steg (2939)-ről lehet feljutni (ha a hóviszonyok megengedik, hogy visszacsússz 2939 m-ig, amennyiben nem úgy Grenzlift-tel lehet felhúzatni magad a gleccser tetejére és onnan visszacsúszni a Klein Matterhorn csúcsra.)

A gleccseren, mint sok más helyen itt is csákányos felvonók vannak, amik 7.40-13.00 között üzemelnek. A pályák felső része egész meredek piros, még az alsók kellemes kék szintűek. Mind két nap remek időjárás fogadott minket, lent 30 fok feletti kánikulával, fent a gleccseren 5-10 fok közötti kellemes idővel. A pályák éjszaka kifagytak mindig, ennek megfelelően reggel még kemény-fagyosak voltak, később fokozatosan felengedtetek és vizesedtek. De abszolút a tűréshatáron belül maradt végig a minőségük meleg ellenére is. Viszonylag sok síelő és boardos élvezte a hévégi csúszást valószínűleg a park opening és a sok versenyző miatt ( nekik 2 pálya le is volt zárva), de egyáltalán nem volt zavaró és sorba sem kellet állni 1-2 percnél többet nagy ritkán. Érdemes szerintem még a korai órákban kihasználni az 1000 m-es szintkülönbséget és visszacsúszni Trockener Steg-ig, mert később 3500 m alatt elég durván belatyakosodik a hó, konkrétan víz tócsákkal volt tele a pálya (de szórakoztató egy ilyen kis vízterületen "wakebordozni" egyet.)

Snowpark:
Egész nagy kiterjedésű és van beginner része is. Kickerkből csak nagyobbak, korlátokból azonban mindenféle nehézségű akadt és építettek 3 db óriási mélytányérra hajazó TripleBowl nevezetű vmit is (Insta oldalukon van róla kép ha vkit érdekel). FONTOS, hogy a Park június elejétől július első hetének végig zárva van, karbantartás miatt!

Pár hasznos info:
- Zermatt-Tasch vonatra a nap bármelyik szakaszában lehet jegyet venni a két állomáson, ha nincs eladó akkor automatából (16.40 CHF a retour).
- A síbérlettel ingyenes a busz használata Zermatt-ban, amit legkorábban 6.15-tól megvásárolható az első felvonónál csekély 84 CHF-ért!!! (két nap azonban már szinte ingyen van 125 CHF-ért :D)
- Ha valaki több napra megy, akár a teljes felszerelését ott tudja hagyni a Trockener Steg-i állomáson, így megúszva a cipelésüket. Itt vannak (1-2 CHF/24 óra) zárható sítárolók, de a helyiek egyébként lezáratlanul hagyták ott a sílécüket és a bakijaikat.
- 13.00 után is érvényesek a síbérletek a kabinos felvonókra, kötelező eltölteni még egy kis időt a Klein Matterhorn-on (A Glacier palace mindenképpen megér még + 8 CHF/fő)!
- Mivel a gleccser egész éveben síelhető, ezért folyamatosan változik a nyitva tartó terület. Érdemes a hivatalos oldalukon tájékozódni ( http://www.matterhornparadise.ch/ ), ahol a Timetable menüpontban pontos dátumra lekövethető a működő felvonók és pályák.
- A snowpark állapotáról facebook-ról és instagram-ról is lehet tájékozódni.

Összességében:
Elképesztő élmény volt az első nyári snowboardozásunk. Zermatt valószínűleg egyike a föld legszebb és legkülönlegesebb helyeinek, annak ellenére is, hogy rettentően drága (még nyugat EU-hoz is) és sok a turista (valószínűleg az 1 m2-re eső amerikaiak és ázsiaiak száma itt a legmagasabb a hazájukon kívül).
A nyári síterep pedig véleményem szerint egyedül álló a közel 1000 m-es szintkülönbségével, valamint a pályák és snowpark is nagyon rendben vannak.

2015. Februar 22-26.

5 napot sieltunk az olasz oldalon februar utolso heteben. Cerviniat a Matterhorn kozelsege miatt valasztottuk illetve a svajcinal olcsobb arak miatt.Mivel a falu 2000 meter felett fekszik hobiztos helynek bizonyult a meglepoen enyhe ido ellenere is. Delelott altalaban napsutes, delutan felhos eg neha egy kis kod es hoeses. Minden nap esett egy kis ho es enyhe volt az ido. Sokkal melegebb volt mint amire szamitottam, de a ho minosege jo volt. A palyak szelesek es jol karbantartottak, tokeletes egy kezdo szamara, mint amilyen en vagyok. Nem volt zavaro tomeg, se sorbanallas a felvonoknal.
En itt tanultam illetve kezdtem el sielni es elegedett voltam a korulmenyekkel. Volt egy futoszalagos ingyenes eleg rovid gyakorlopalya (Baby Cretaz), a Plan Maisonnal pedig egy hosszabb tarcsas felvono. Utana johettek a kek palyak, amikkel teljesen elegedett voltam. Csodalatos kilatas a Matterhorn labanal es szeles hosszu kek palyakon faluba is le lehetett sielni. A Plateau Rosan is voltak kek palyak ami 3000 meter magasan van es aki halado az piros palyakon jo hosszan lejohet a faluba.

Meg a La Grotta ettermet szeretnem ajanlani a Cretaz felvono labanal, ahol minden nap fantasztikusakat ettunk. A pizza es pasta nagyon nagyon jo, illetve a gesztenyes varganyas levesuk; egesz gesztenyek kis vorosbabbal es varganyadarabokkal finom laktato leves. Pasta carbonara fenomenalis 10 euroert. Fatuzelesu kemencejuk van a helyiek szerint itt a legjobb a pizza. A Crai szupermarket mellett van egy cukraszda nagyon jo olasz fagyival, esti nasikent tokeletes.

Osszesegeben Breuil Cervinia eleg turistas, mindenhol szalloda es uzlet es az ejszakai elet se tul nagy inkabb egy nyugodt, csondes hely.
Mindenkeppen visszaternek remelhetoleg nagyobb situdassal, hogy teljes mertekben kielvezzem a szuper sipalyakat, de ennek ellenere is nagyon elveztem. Mindenkinek tudnam ajanlani, akit nem zavar a nagyobb tavolsag es a 11-12 oras menetido.

2015. Februar 22-26.

5 napot sieltunk az olasz oldalon februar utolso heteben. Cerviniat a Matterhorn kozelsege miatt valasztottuk illetve a svajcinal olcsobb arak miatt.Mivel a falu 2000 meter felett fekszik hobiztos helynek bizonyult a meglepoen enyhe ido ellenere is. Delelott altalaban napsutes, delutan felhos eg neha egy kis kod es hoeses. Minden nap esett egy kis ho es enyhe volt az ido. Sokkal melegebb volt mint amire szamitottam, de a ho minosege jo volt. A palyak szelesek es jol karbantartottak, tokeletes egy kezdo szamara, mint amilyen en vagyok. Nem volt zavaro tomeg, se sorbanallas a felvonoknal.
En itt tanultam illetve kezdtem el sielni es elegedett voltam a korulmenyekkel. Volt egy futoszalagos ingyenes eleg rovid gyakorlopalya (Baby Cretaz), a Plan Maisonnal pedig egy hosszabb tarcsas felvono. Utana johettek a kek palyak, amikkel teljesen elegedett voltam. Csodalatos kilatas a Matterhorn labanal es szeles hosszu kek palyakon faluba is le lehetett sielni. A Plateau Rosan is voltak kek palyak ami 3000 meter magasan van es aki halado az piros palyakon jo hosszan lejohet a faluba.

Meg a La Grotta ettermet szeretnem ajanlani a Cretaz felvono labanal, ahol minden nap fantasztikusakat ettunk. A pizza es pasta nagyon nagyon jo, illetve a gesztenyes varganyas levesuk; egesz gesztenyek kis vorosbabbal es varganyadarabokkal finom laktato leves. Pasta carbonara fenomenalis 10 euroert. Fatuzelesu kemencejuk van a helyiek szerint itt a legjobb a pizza. A Crai szupermarket mellett van egy cukraszda nagyon jo olasz fagyival, esti nasikent tokeletes.

Osszesegeben Breuil Cervinia eleg turistas, mindenhol szalloda es uzlet es az ejszakai elet se tul nagy inkabb egy nyugodt, csondes hely.
Mindenkeppen visszaternek remelhetoleg nagyobb situdassal, hogy teljes mertekben kielvezzem a szuper sipalyakat, de ennek ellenere is nagyon elveztem. Mindenkinek tudnam ajanlani, akit nem zavar a nagyobb tavolsag es a 11-12 oras menetido.

utolsó napunk holnap, 9 napot szántunk erre a klassz kis terepre, végül Zermattba nem mentünk át, mikor kedvünk volt az idő nem engedte, mikor az engedte volna kedvünk nem volt, igazándiból mikor a recepción rákérdeztünk van e értelme átmenni, kiröhögtek, azt mondták nézz már körül lent a parkolóban mennyi a svájci rendszám és tényleg... tele volt, mielőtt jöttünk a túloldalon olyan szél volt nem lehetett síelni, az átjárók le voltak zárva, ma is pl, de az olasz oldalon csak a felső liftek pár órára...igazándiból jövőre is kap 1 hetet ez a terep akkor majd átmegyünk, most kiélveztük az olasz oldalt.Nagy 3 volgy fanok vagyunk, ez az első terep amire azt mondtuk kb egy lapon említhető vele még ha jóval kisebb is... akkor pár konkrét.. a csúcsokról le lehet megszakítás nélkül síelni a Cervino felvonóig, ami nem kevés, Valtourneche ig is egy elég hosszu piros pálya visz le, remekül síelhető jó pár döngetős szakasszal, minden nagyobb állomáson van piknik terület ami tiszta, mindíg van hely, a Plan Maison on volt a kedvencünk, de ott a buborékos ahonnan indul van egy hütte ahol úgy reggeliztünk, hogy közben a Matterhornnal néztünk farkasszemet.. A Plan Maisonon van öltöző, sítároló, szekrény, euro bedobós rendszerü, berakod a cuccod, bedobod a pénzt ki tudod venni a kulcsot.A hütték árai nem vészesek, olyan 10-15 euróból meg lehet kajálni, sorban állni ott azért kell, de nem vészes.A Salette állomáson Valtourneche felé van egy szintén jó kis hütte, szintén piknik terület is, wifivel, és a gyerekeknek egy játszótér , a határról a Plateou Rosa ról pedíg gyakorlatilag le lehet csúszni akár Cerviniába, akár Valtournache be, mindkettő nagyon hosszú, végíg piros, javarészt széles jól kezelt pályák.A csapatból mindenkinek nagyon tetszett, jövőre is jövünk mi a túl oldalról támadjuk az alpokot (UK felől) lehet 1 hét 3 völgy és 1 hét Cervinia lesz, nagyon megragadott az emberek viselkedése az egész hangulata, a recepciós reggel fülig érő szájjal köszön, mindenhol beszélnek normálisan angolul, boltokban, irodákban...mindenki kedves, segítőkész, itt még a tuskó brit síelők is normálisabbak :) a liftek modernek, gyorsak, a nagy kabin is hamar fent van a határon igazán nem tudok semmi negatívumot mondani, talán csak a buszt, amin tömegnyomor van és síbérlettel is fizetni kell rajta.Mondjuk 2x használtuk csak.

Ma van kis időm, folytatom a szállással, mi a Residence Petit Tibetben vagyunk, ami kicsit a falu felett van, a Cielo Alto részen, gyakorlatilag majdnem pályaszállás, azért kezdők ne erőltessék :) az apartman mögött vagy egy nyom amin be lehet csúszni a faluba vezető pályára, a végén meg hazafelé ugyan erről a pályáról egy kis erdősávot átsíelve ugyan oda az épület mögé be lehet érni, ha valaki félős akkor sincs baj mert a pálya kicsit lejjebb letér a bolthoz ahonnan kb 300 méter az apartmanház. A földszinten fűtött sítároló van, a szobák nagyobbak mint a franciáknál az átlag, kilátás a Matterhornra, kicsit ódivatú az egész de hangulatos. A személyzet nagyon barátságos segítőkész :) Mi 7 napot foglaltunk, simán maradhatunk még 3 napot, kaptunk névjegykártyát olaszul angolul beszélnek, azt javasolták legközelebb telefonon vagy emailban foglaljunk, mindenre van megoldás :)A pályák nagyon jók, sok a hosszú széles piros, jó magasan vannak a felső állomások nagyon jó most a hó is... és ami továbbra is meglepő, nincs tömeg, nincs várakozás, mindenki udvarias a pályákon , nincs a taposás, tolakodés lökdosődés mint franciában.Viszont nincs ingyenes síbusz sem, 1 euro 10 cent a tarifa le a falu központba a fő lifthez (Cervino) annak aki nem meri bevállalni a pályáig a nyomon becsusszanást.. összeségében nagyon jó síterep szerintem , akinek való.... hmm aki nem bulizni megy hanem síelni és aki szereti a hosszú piros pályákat mert abból van a legtöbb.Holnap átmegyünk a Svájci oldalra megnézzük a külonbséget .

Sziasztok, helyzetjelentés Cerviniából :) ide írom mert nem tudom miért nincs külön fórumja mint Zermattnak, szerintem megérdemelné... mi az Olasz oldalon vagyunk, hatalmas a hó, nincs sok ember, a pályák remekül karbantartva, az olaszos vendégszeretet hozza az elvárásokat, simán megy a terepnek az 5 csillag, nagyon jót síeltünk ma, ugyan volt pár tejföl ködös élményünk, de sebaj.. holnaptól naposabb időt ígérnek, át is megyünk Zermattba körülnézni. A nagy hó ellenére a pályák nem buckásak még délutánra sem...sorban állni sehol sem kellett a pályákon is kellemes az embermennyiség...


/ létrehoztuk Olaszország alatt a Cervinia topikot - a szerk. /

Sziasztok!

Elég rég jött ide hozzászólás, gondoltam felpörgetem kicsit az eseményeket :)
Úgy alakult, hogy december elején Svájcban igen gyatrák a hóviszonyok, talán Zermatt és Andermatt az utolsó mentsvár. Így aztán Zermattban csúsztam két napot.
Ha valaki nem tudná, vagy lusta lenne átnyálazni a topikot az elejétől, maga a város teljesen autómentes. Csak lovaskocsin, lábbusszal, biciklin illetve újabban elektromos autón lehet közlekedni. A szállodák nagy része, úgy vettem észre a vasútállomáson, biztosít transzfert a saját elektromos kiskocsiján, de elektromos taxik is bőségesen állnak rendelkezésre.
Maga a síterep még nem pompázott teljes fényében, több pálya is le volt zárva (de ma már havazott egy kicsit, reméljük ez a tendencia folytatódik). A hideg már adott, úgyhogy az a kicsi, ami van, legalább nem olvad el és tudnak hóágyúzni.
Csináltam pár képet is, 4 db-ot fel is töltöttem a galériába. Gondoltam, annyi elég, hiszen a Matterhornról már van fent rengeteg kép. De olyan, amilyet én csináltam, nincs még egy :D Nem látni minden nap szivárványt a "Toblerone" előtt...

Jó szezont és jó csúszást mindenkinek!

Zermattot megcélozva érkeztünk két hete Cerviniaba, de az idő közbeszólt és csak egy napot tudtunk a svájci oldalon tölteni. Ez is bizonyította viszont, hogy valóban egy rendkívül jó terepről van szó.

Már az első csúszásunkkor láttuk, hogy ezek a pályák piszok szélesek, jól kezeltek és hihetetlen szép a látvány.
Itt is egy kis videó a társaságunk első csúszásáról ezen az oldalon:


Egy nap közel sem volt elég, hogy igazán kiélvezzük a terepet, de volt lehetőségünk szinte mindegyik hegy bejárására és az érdekességek megtekintésére.

A Gonergrattól vezető piros Furi-ig hihetetlen jó kis pálya, igazán le tudja szívni az embert. A Schwarzsee és Furi között lévő fekete is jó, de néhol elég szűkös és jeges.

A fogaskerekű vasút szintén nagy élmény. Csodálatos a látvány és az élmény is kiemelkedő.

Az Iglu Dorf szintén nagy élmény. Kellemes zene, mérsékelt árak és igazi művészet a jéggel a falakon belül.

A tetőre a feljutás kissé nehézkes. Lehet, hogy ez a nagy rohamnak köszönhető, de legalább 40 percet vártunk mire feljutottunk az O3-al 3883-ra. Innen a kilátás páratlan és az élmény is nagyon jó. Nekem ez volt az eddigi legmagasabb pont ahol jártam. Körülöttünk mindenhol kéklő gleccser jég és hasadékok.

Aki az olasz oldalra kíván visszacsúszni, az figyeljen Plateau Rosanal, hogy a falu melyik része a cél, és a bal oldali célpont esetén tessék megereszteni, hogy átcsúszhasson a felvonók mögé.

Összességében imádtam ezt a terepet. Feltett szándékom jövőre ugyan így még egyszer eljönni ide, hátha akkor jobb időnk lesz és tényleg teljes mértékig ki tudjuk élvezni ezt a csodálatos helyet.

Nos múlt héten értünk haza, de most van időm kicsit írni a terepről.

Az út relatív egyszerű volt, nem volt gond, de nagyobb havazás esetén a lánc kötelezőnek tekinthető.
Egy fél nappal hamarabb érkeztünk, hogy legyen plusz napunk csúszni. Megálltunk a szállásnál a helyi dolgozók pedig nagyon segítőkészen és készségesen beállítottak minket a kisbusszal. Meglepően jó fejek voltak.

A szállásunktól kb 50m gyaloglás után lehetett eljutni a 3bis pályához, amin le lehetett csúszni a bubis felvonóig (A jelű a térképen) és a nagy állósig (B jelű a térképen). Nagy hó esetén kora reggel gyalogolni sem kell, csak a szállás előtt csatolni és az útról rácsúszni a pályára.

A bérletpénztárban szintén nagyon kedvesek voltak, és a 7 napos bérleteinket megjutalmazták némi csokival (ennyiért csokigyárat is adhatnának :) ).

A hazajutás szintén a 3bis felé történik, de ha nagy hó van, akkor a sima 3-as felől is belőhető, de ekkor ki kell csúszni az útra és a végén 50m-t gyalogolni felfelé.

A szállásunk teljesen kiváló volt. Két emeletes apartman, két wc, egy zuhany, a folyosó végén tőlünk 20m-re edzőterem, szauna, jakuzzi. Természetesen mindezek ingyen. A portán wifi lehetőség szintén ingyen, de rendkívül lassú és leterhelt sajnos. A porta alatt kis klubterem kanapékkal, színpaddal, pingpong és csocsó lehetőséggel.

Az időjárás nem volt túl kegyes velünk, gyakorlatilag egy nap kivételével folyamatosan köd, felhő és havazás váltogatta egymást. Számomra nem volt a legideálisabb, de amiről tudok írok.

A pályák hihetetlenül jól karban vannak tartva. A napos időt kivéve gyakorlatilag kongtak az ürességtől. Mivel a pályák számozását annyira nem figyeltem, így inkább nagy általánosságban írok. Szinte az összes pálya piros, kellemes esésű. Vannak jó hosszú vonalak, mint pl a Cime Bianche és Valtournenche közötti szakasz.
A hazacsúszásnál a Plateau Rosatól figyelni kell merre indul ez az ember, mert később nem tud váltani. Én legalább kétszer jártam pórul és felvonózhattam még egyet a nap végén. Ha valaki későn ér le a faluba, akkor nagyon megütheti a bokáját és sétálhat fél órát fölfele a szálláshoz.
A falu fölött nem sokkal található 12-es fekete nagyon jó élmény volt. Egy derekas havazás közepette lezárták, majd barátaink rámentek és rácsalogattak minket. Piszok jó térdig/derékig érő hó, kellő meredekséggel, legalján döngölt kemény alappal. Nagyon jó élmény volt, többször is meglátogattuk.
A funparkokkal gondban voltunk. Hiába kerestük a térképen feltüntetett helyeken őket, valószínűleg a nagy havazásnak "hála" elérhetetlenek voltak. Egyedül egy picikét találtunk meg a H felvonó tetejénél.

A helyi emberek mindenhol nagyon barátságosak. Annak aki régen járt erre, vagy a francia vendégszeretethez szokott, annak bizony nagy változás lesz. Mindenki mosolyog, köszön, elbeszélget velünk. A vendégek között az idősebbek is megpróbálnak velünk kommunikálni, még akkor is ha nem bírnak nagyon más nyelvekkel. Legalább három olyan olasszal beszélgettem, aki nemrég járt Magyarországon. Jó volt hallani.

Az árak a földön járnak. A legdrágább helyen sem volt több egy forraltbor 6€-nál, és a sör sem ment 8€ fölé.

A boltok csak a faluban elérhetőek, szóval érdemes egy nagy sétával számolni a magasabban lévő szállásokról, vagy be kell ülni az autóba és legurulni.

Az éttermi árak is elfogadhatóak 10€-ért, már főételt vagy pizzat kapunk, mellé 5€ egy korsó sör.

Az éjszakai élet némileg szegényes. Két alkalommal próbálkoztunk. Az első alkalom teljes kudarc, míg a második is egy darab szórakozóhelyben merült ki (Max club), ami ugyan szép kivitelezésű volt, de nem volt benne 50-nél több ember. Ez egy Val Thorens-i 1000-es buli után azért gyengécske.

Mivel alapvetően Zermatt miatt érkeztünk ide, így international bérletünk volt, de a hét folyamán csak másfél napig volt adott az átjárás. Egy teljes napsütéses napot sikerült ott töltenünk, amiről Zermatt topicjában majd írok.

Összességében nagyon tetszett a terep és erősen gondolkozom rajta, hogy ugyan ebbe a szállásba még egyszer elmegyek ugyan így (ritka ez nálam). Hátha akkor jobb idő lesz, mert azon az egy kiváló napon láttuk igazán, hogy miért is került ez ennyibe.

Sziasztok!

Egy álom vált valóra. Idén februárban egy hetet töltöttünk Zermattban. Utazásunk egy kicsit kalandosra sikeredett. Pénteki napon indultunk, Innsbruck volt az első napi cél, ahol egy kedves barátnőnket látogattuk meg. Szombaton 10:00-kor kerekedtünk fel mondván úgyis "csak" 400 km van hátra... AZ Arlberg-i alagútat 4,5 óra alatt sikerült abszolválni. Innen Chur-ig az autópályán jól haladtunk, majd következett a 19-es főút... 70 km-t sikerült megtenni mindig egyre havasabb úton, mígnem Sedrunban egy behajtani tilos tábla állta utunkat. A helyi hotel tulajdonosa felvilágosított, hogy 90-100 cm hó esett, így az utat lezárták. Nem volt mese, vissza Chur onnan Zürich, onnan Bern, Spiez majd Kandersteg. Itt a kocsit fel a vonatra, át a hegyen irány Visp és érkezés!(16 óra alatt) Szállásunk a meseszép svájci kis faluban, Randában volt, 10 perces vonatútra Zermattól. A ház 3 perc séta a vonatállomástól.
http://www.rhone.ch/ferienwohnungen.../Ferienwohnungen_Conconi-...
1.nap: Saas Fee. Gyönyörű falucska az égig érő hegyek között. Hosszú, széles, szépen kezelt pályák vártak minket - na de ezt majd a Saas Fee-beszámolóban.
2. nap: Zermatt. A lányoknak korai, 09:30-as indulás, persze én már reggel 7-kor "toporogtam", hogy: "Menjünk már!" A vonatút külön élményszámba megy. Kanyarog a hatalmas hegyek, befagyott patakok között, az ember csak bámul ki az ablakon és csodálja meseországot. A pályaudvarról egyetlen vonatúttal elérhető a Gornergrat csúcs.(3089) Mi itt kezdtünk minden napot, kellemes kék és piros pályákkal. Sosem felejtem el, mikor a ködből először rajzolódott ki a Matterhorn, legszívesebben megállítottam volna az időt! Pompás,leírhatatlan és emberfeletti. Elérjük a csúcsot, már dobom is a lécet a hóra, kattan a kötés és VÉGRE CSÚSZOK! A pályák tökéletesre kezeltek, változatosak és hosszúak. Gyönyörű napsütés, körbe 4000-es hegyek, bárcsak sose érne véget ez a nap...
3.nap: A Rothorn(3103) és a Stockhorn(3532) meghódítása. Délelőtt tökéletes volt az idő csak csúsztunk és csúsztunk. Délután aztán feltámadt a szél, ezért sok liftet leállítottak. Szerencsére mi még feljutottunk a Stockhorn csúcsra , bár a lejövetelt azért nem nevezném egyszerűnek. A szél sok helyen eltüntette a pályát. Azért az alacsonyabb részeken lehetett száguldani.:)
4. nap: Köd és köd és köd. Nehezen találtuk az egyensúlyt és néha a pályát is, de nem adtuk fel! Idővel kicsit javult a helyzet, vagy talán csak megszoktuk.
5. nap: Már reggel szikrázó napsütés volt. Ideális nap a csúcshódításra! Irány a Matterhorn glacier paradise (3899). Sajnos a léceket nem vihettük fel, de így is megérte. Fantasztikus kilátás, lélegzetelállító magasság. Végigsétáltunk a gleccserpalotában, ami szintén páratlan élmény volt. A pályarendszer ezen részén voltak talán a legtöbben, így itt kicsit buckásabbak voltak a pályák.
6.nap: Sajnos ez a nap is eljött, mint mindig. Hatalmasat csúsztunk pályán és pályán kívül is. Végigjártuk még egyszer a számunkra legkedvesebb részeket, elkészült az ezredik fénykép a háttérben a Matterhornnal. :) Befejezésül kedvenc hütténkben még egy biobúzasör, a lányoknak pedig egy baileys-es forrócsoki. Közben megbeszéljük, hogy ez az a hely, ahova biztosan visszajövünk.
Hazaút: Randa - Visp - Brig - Locarno - Chur - Innsbruck stb. Ez az útvonal véleményem szerint a nyerő. Leszámítva , hogy Albergnél visszafelé is 5 órát araszoltunk.
Minden túlzás nélkül, ez volt életünk legszebb, legjobb, legemlékezetesebb síelése.
Képek: https://sielok.hu/fotoalbum/zermatt...-2013/kep/1/

Sziasztok,

Régóta sielünk, és mégrégebbi vágyunk volt eljutni ide egyszer Zermattba. Tavaly júliusban voltunk itt, és akkor megfogadtam ha minden klappol akkor télen visszajövünk csúszni is.
Igy múlt hetet ezen a helyen töltöttük,és már sokfelé megfordultam sipályákon,az utóbbi 6-7 évben leginkább a Nyugat-Tiroli nagy siközpontokban (így magasan volt a mérce) mégis azt kell mondanom,hogy ez volt az eddigi TOP sikirándulásunk. 5 napot sieltünk Zermattban, Internacional bérlettel,szállásunkat Taschben a Hotel Cityben foglaltuk,közvetlenül a vasútállomással szemben egy 3 csillagos hotelben.A szállás kényelmes jó,megfelelö reggelivel,és abszolut korreket árakon,a környék árszinvonalához képest.A nagy elönye hogy tenyleg mint egy pályszálláson,reggel bakacsban tudtunk elindulni sielni ,mert kb 50 métert sétálva már fel is tudtunk szállni az egésznap minden 20 percben induló Shuttle járatra Zermatt irányába,Igy ezt a vonatozást úgy tekintettük mint az elsö felvonózást a hegyek felé...:))
Reggelente általában a Gornergratbahn-nal mentünk fel,ami közvetlenül a zermatti vasútállomással szemben indul.Olvastam itt hogy Zermattban olykor hatalmas sorok alakulnak ki a felvonóknál és hogy ki mennyi idöt várt erre vagy arra a kabinosra...namost a múlt héten szinte senki nem volt,nemhogy sorban nem álltunk soha egyszer sem,hanem sokszor üres kabinok jártak egész nap,és a reggel 8:48-kor induló Gornergratbahnon is kb 15-en nyomorogtunk:) összesen.
Minden pálya nyitva volt,ember szinte semmi,olyan kevesen voltak,hogy a Furi és Trockener Steg közti nagykabin egész héten nem is üzemelt,mert a Matterhorn Express negyed gözzel is elbirta.A hely fantasztikus,a pályák tökéletesek,és oriásiakat csúsztunk,a bérletünket megnézve a https://www.skiline.cc oldalon átlagosan olyan 75-90 kmt sieltünk naponta.Amit leszürtünk hogy ha legközelebb megyünk,akkor nem kell Internacional bérlet,mivel untig eleget lehet sielni a svájci oldalon is.Mivel elég sürün repkedtek a -20 fokok igy a gleccserre is ritkán mentünk,inkább a többi részen csusztunk a tökéletesen elkészitett biliárdasztal simaságú üres pályákon.Fantasztikus volt,és öszzehasonlitva az eddig ismert Nyugat-Tiroli árakkal nem is volt olyan vészesen nagy a különbség.A hütték mondjuk igen,de bánja a fene ha az ember ugy ebédel hogy közben a Matterhornt figyeli.....Esténként visszajártunk általában Zermattba kajálni,mert a bérletünk nem csak napi egy használatra volt jó a Tasch-Zermatt shuttle vonatra,hanem annyiszor használhattuk volna amennyiszer csak akarjuk.Aki teheti egyszer mindenképp látogasson el ide sielni,és ha mindezt még ráadásul nem kiemelt turista idöszakban teszi,biztosan nem bánja meg.Teszek fel képeket....és valóban igy van,ahogyan már többen is irtátok:Zermatt megér egy misét...söt a múlt hét után azt mondom,nekünk többet is...:))
breez