Majdnem kezdő

Szia Heilig!
Akkor az Mönichkirchen! Habár nem írtad,hogy az ország melyik részén laksz?!

Sziasztok!Síelés és hegyi túrázás szempontjából is teljesen kezdők vagyunk.Szeretnénk eljutni családostól egy síparadicsomba ahol nem csak síelni lehet hanem sima területen csúszkálni,hógolyózni tájat csodálni két pici gyerekkel.Ha valaki tudna valami jó és határhoz aránylag közeli helyet kérem tudassa velem. Előre is köszönöm!

Akkor jó havat vasárnapra!

Mielőtt még annyira belemürélnénk a lelki dolgokba,csak közlöm,szeretek hülyéskedni és feleségemmel jót röhögtünk az egész dolgon.Úgyis annyi a lehervadt szájú ember,kell néha egy kis vidámság :)))
Hogy lehetnék politikus is,hát?... Áhh,inkább paradok a sípályán és lesem az előttem elsuhanó lányokat ;)))
Na remélem mindenki lelkivilága ezek után rendbe jön,mert pl.nekem most fülég ér a szám MERT ESIK A HÓ NÁLUNK IS :))
Szép estét Mindenkinek :)))

Egyébként továbbra is érdekel minden olyan hozzászólás, ami egy tök kezdő javára válhat. Pl. pálya, szállás, felszerelés, meg ki tudja mi. Örülök, hogy a "Majdnem kezdő" megjelölés ellenére a tapasztalt síelők is hozzászólnak. Különben nem is lenne értelme az egésznek.

Tényleg átléptünk egy szabadságfokot ezzel a témával! A szívküldi, vagy lelki rovatban kéne folytatni, de akkor én kiszállok.
Tényleg van olyan típusú ember, aki a jóindulatát rá akarja erőltetni a másikra, és az egy idő után terhes. Margeliosi esetében tolakodásról szó sincs. Csak most derült ki, hogy nem voltunk egy hullámhosszon.

Milyen érdekes és tanulságos történet kerekedett ki ebből a témakörből. Csodálkozom is, hogy még maradt ezen a helyen a topic. Milyen kényes dolog is lehet, a baráti síoktatás igénybevétele. Jószándékú a segítségnyújtás az oktató részéről, de aki ezt igénybe veszi annak pedig milyen kínos lehet az az érzés, hogy rabolja a barátja idejét, amig ő bénázik a lejtőn. Nem kínosabb ügyetlennek mutatkozni a barátaink, ismerőseink előtt, mint vadidegenek társaságban?
Én tökéletesen megértem "margeliosi" helyzetét is. Bennem is van egy oktatási kényszer, amit sokszor úgy kell visszafognom. Ez valószínüleg abból adódik, hogy én is (17-18 évesen) egyedül, mások megfigyelésével tanultam meg síelni. Rögződtek is bennem rendesen a rossz mozdulatok. Később véletlenül, baráti alapon csatlakoztam, és végig is csináltam egy síoktatói tanfolyamot. Na akkor tanultam meg igazán síelni, amikor nekem kellett bemutatni a helyes mozgást. Mindez régen volt, külföldön, és nincs is papírom az elvégzett tanfolyamról, tehát nem vagyok hivatásos oktató. Ennek ellenére a környezetemben mindenkit meg szeretnék tanítani erre a csodálatos sportra, és "megfertőzni" a sízés szenvedélyével. Mégis sokszor voltak dilemmáim, hogy erőltethetem-e a baráti segítséget?
Elkerülhetőek a fenti kínos szituációk, amennyiben a sítudomány elsajátításához hivatásos oktatót veszünk igénybe. Biztos, hogy ez a legjobb és legeredményesebb megoldás, ha erre módunk van. 10-20 évvel ezelőtt még nem volt ez ilyen természetes, könnyen hozzáférhető dolog.
Azt is váltig állítom, hogy sosem késő megtanulni sielni, én is sikerrel jártam a 4x korú kollégáim oktatásával, ez még nem kor!

margeliosi!

Lehet, hogy rosszul fogalmaztam, de a síoktatóval való megismerkedésnek köze nincs az egészhez amit leírtam. Csak amiatt írtam, hogy mint barátnőt,vitte magával mindenhova és oktatta.Aki nem akar tanulni, azt nem kell tanítani, ebben egyetértek Veled.
A mondanivalóm lényege nem ez volt, nemtudom hogyan sikerült ebből azt kikerekíteni amit leírtál. Nem a bulvár sajtónál dolgozol véletelenül? :-))))Vagy politikus vagy?? :-)))
T.

:)

Hi Maregeliosi !
Az előbbi a felületes olvasás utáni gyors reakció volt a részemről. Tüzetes átböngészés után annyival szeretném kiegészíteni; azt is megbántam, hogy megszülettem. A tanítás visszautasítására már nem emlékszem, valószínűleg úgy volt, ahogy leírtad. Akkor a nagy izgalomban talán észre se vettük.
Legkevésbé se szerettük volna, hogy koloncként lógjunk a nyakatokon. (Egyébként én akkor azt se tudtam, melyik pálya milyen jelzésű).
Mindenesetre nagyon pozitívan gondolunk arra a két alkalomra, amit veletek töltöttünk, egy pillanatig se gondoltuk, hogy nem tettetek meg mindent az érdekünkben. Sajnálom!

Helló MARgel(C)Iosi!
Igaz, hogy azóta találkoztunk, de csak most olvasom a hozzászólásodat.
Ezem ágában sem volt szemrehányást tenni, hiszen K-nak is mondtam, hogy biztos olvasod a soraimat, nyílt támadás indítására semmi okom nem volt. Sőt, ezúton is köszönjük, hogy bevezettél bennünket ebbe a buliba! (a köszönetet majd személyesen is!) Egyetértek azzal, kedves nejemen múlott elsősorban, hogy kialakult benne ez a görcs. Az a típus, aki úgy érzi mindenki azt figyeli, hogyan bénázik a havon. Lehet, hogy rajtam is múlt, talán gyors tempót próbáltam neki diktálni :)
A témát sem azért nyitottam, mert tőled nem mertem, vagy nem akartam kérdezni!
Ha ez magyaráz valamit; leülök a gép elé,
és nem tudok nem sível kapcsolatos oldalakat nézegetni. Vagy a pályákat nézem, vagy pl fórumot olvasok.(írnom talán nem kellett volna) A dolog spontán jött, minthogy az is, hogy a múlt szombaton elmentünk síelni. Az utolsó pillanatig bizonytalan volt. Annyira, hogy K indulás előtt még megkérdezte: "Biztos, hogy megyünk?" Erre akkor mit szervezzek? Igaz, hogy tavaly óta egy ismerős házaspárt is agitálunk, meg a sógornőméket is, de végül csak a szűk család indult el.
A leírt dolgok tényleg foglalkoztattak, és emellett az is érdekelt, hogy az esetleg a gyerekes kérdéseimre milyen válaszokat kapok. Nagyon pozitív, hogy hülye kérdésre nem hülye válaszokat kaptam.
Annak ellenére, hogy nem állt szándékomban , úgy érzem hibáztam. Fogadd félig nyilvános bocsánatkérésemet!
Felmerült bennem, hogy kicsit túllihegem a témát, K majd a két ünnep között Mönichkirchenben rááll a lécre, aztán meg se áll a piros pálya aljáig!
A megbeszéltek szerint kereslek.
Tomi

En most voltam egy siteszten ahol alegujabb carving tanitasi technikaval is ismerkedtem. A legfontosabb, hogy az elejen egy 1 meteres funcarverrel kell kezdeni, azzal elsajatitani az alapokat. Utana lehet egy 123 centis mini carvert venni vagy jöhet a silec. A dologban van valami mert most ket ismerösömet is ezzel a technikaval tanitom es egy nap alatt sokkal gyorsabban fejlödtek, mint a hagyomanyos technikaval masok. Egy nap utan ott fordulsz ahol akarsz, meg tudtak alni barhol kevesebbet estek es elveztek az egeszet.

Szia Topi!

Ha már nekem is szántad az írásod:
1.Hát én már nem nagyon jöhetek össze a leendő sítanulómmal,(habár szemrevaló ;).Két gyerekes családanya akinek jól ismerjük a férjét,feleségemnek munkatársa volt és ha lehet ilyent mondani (mivel ritkán találkoznak),talán még barátok is.Nekem is van családom,és egy olyan feleségem aki miatt miért is tenném ezt?!De a szépen síelő lányokat én is megnézem :)))
2.Taníts meg valakit úgy síelni,ha megkérdezed,hogy taníthatlak és azt mondja inkább nem.Nem fogok senkit megerőszakolni a síoktatással :)))))
Csak úgy mellékesen.A lánya elfogadta,hogy megtanítsam,és nem sokkal később már síelt is.(én már azt síelésnek nevezem ha józanul kiválasztott pályán le tudsz jönni úgy,hogy arra mész amerre akarsz és ott meg is tudsz állni,ahol gondolod.A többi majd jön.
(Szerintem szerencsétlen választás volt kiséret nélkül kezdeni a szezont.Ha második alkalommal mennek egyedül a szezonban már az is más lesz.)
amúgy ma éppen összefutottam a férjjel (kobort-al) és megint felajánlottam a segítségemet a feleségének.
Tudod,család meg stb. ,de csinos lányoknak miért ne ?? :))))))
De most már nekem is felajánlhatna egy csinos lány egy kis carving technika oktatást :)))
Addig meg majd lesek,mert vasárnap megyek :))

Elmesélek egy történetet!
A baráti társaság egyik hölgy tagját szerettük volna megtanítani síelni. / Ezt margeliosi-nak is szánom!!/ Volt, hogy hárman támogattuk, de napokig. Semmi. Megálni sem tudott.Egyszerre két irányba akart elindulni. Szóval teritett betli volt az egész.
Feladtuk!!!! Majd ez a lány nyáron megismerkedett egy síoktatóval. Összejöttek és a srác cipelte magával mindenhova.Én 2 év után találkoztam a pályán a lánnyal.A döbbenet kiült az arcomra. Ügyesen, biztonságosan síelt. A srác azt mondta, hogy olyan nincs, hogy valakit nem tanít meg síelni, legfeljebb lassabban tanul és nem lesz belőle Dorfmeister, de fog síelni.
Be kellet látnunk, hogy aki tud angolul, az még nem angol tanár.
Szerintem egy oktató pontosan tudja, hogy mit kell tenni, ha valaki nem tudja pl. a rövidlendületet elsajátítani.Akkor más irányból, akár több irányból fogja rávezeti. No, ezt nem biztos, hogy egy síelő is meg tudja csinálni, hisz nem ezt tanulta.
Nekem a barátok által síelni tanításról nincs jó véleményem.
Pont azért, mert ők is síelni szeretnének és nem oktatni.Ezért felelőtlenség ilyet felvállalni, hisz nem hiszem, hogy arra áldozza valaki a téli pihenését, hogy bíbelődjön egy tanulóval, hisz nem olcsó játék az utazás és a bérlet sem. Hacsak valakinek nem ez munkája ugyebár......
T

Van néhány gyakorlat amit érdemes sílelés előtt csinálni ami segíti a különböző izmok, izületek bemelegítését. Van olyan gyakorlat is amit pl. érdemes két hónappal a síelés előtt elkezdeni (futás, guggolás, lépcsőzés) ezek mind segítenek a fizikai kondició kialakításában. Persze nem egy héttel a síelés előtt kell kezdeni mert akkor csak azt éred el, hogy iszonyú izomlázad legyen. Nekem nagyon bevállt a a bicajozás mint edzés, igaz minden nap van lehetőségem ezt használni hiszen munkába is azzal járok még télen is habár ezért sokan őrültnek néznek. Ezenkívül lépcső mászás, futás meg a guggolás is bejött. Egy sporttanár régebb elmagyarázta melyek azok a gyakolatok amelyeket érdemes csinánli így ezzel erősíted a lábizmodat, térdet, stb. Ezeket naponta kb. 5-10 perc alatt el tudod otthon is végezni. Így jutottam oda idővel meg sok edzéssel, hogy nekem soha nem fáj a lábam, nincs izomlázam síelés után, pedig liftnyitástól pályazárásig szeretek kint lenni. Szerintem fokozott edésssel bármi elérhető. Persze ehhez idő kell.

Érdekes a párbeszéd és örülök is, hogy felvetődött a téma. Mi a jövő szombaton megyünk Lackenhofba 6 napra és közölte a férjem, hogy "Anyukám, most neked is KELL sielni" És pont ezzel van a bajom!Amikor a barátaink arról beszélnek, hogy mennyire élvezik a sízést. Na, ez az amiben én semmi élvezetet nem találok. A jobb térdem az oldalírányú csavarodásokat kicsit sem bírja, ilyenbe pedig már 3-szor is volt részem és iszonyú fájdalmak közepette alig tudtam félremenni a pályán.Nagyon félek, hogy nem tudok másokat kikerülni és nekimegyek. A liftnél többször "levettem a lábukról" az éppen ott álldogálló embereket, mert nem tudtam jól lefékezni.És ez még a gyerekeimnél elmegy, de nem kellemes közel a 40-hez. Ha elesek a fellálításomhoz min. a férjem kell. Van 4 lányunk és a kicsik úgy 2éve kezdték 4évesen.Ők(egy ikrek)akkor voltak 4 évesek és 17kiló körül. Elesett, felkelt ez neki semmi problémát nem jelentett. Na de nekem!Egy biztos, ami alapokkal rendelkezem, azt egy bánkúti befizetett sioktatáson szedtem magamra, mert eddig abból semmi jó nem származott, ha a férjem akart oktatgatni.Abból mindig veszekedés lett. Egyszerűen nem tudja elfogadni, hogyha képes vagyok egy 2500m magasságban lévő 600m-es függőleges sziklafalon felmászni, akkor miért nem tudok(nem akarok) sielni.Aláírom én is hibás vagyok egyszerűen egy meredekebb lejtő láttán bepánikolok és inkább lecsatolok, többszáz métert leblattyogok rajta, mert annyira félek, hogy begyorsulok és nem bírok megállni, elütök másokat. Tulajdonképpen a sport maga nagyon tetszik, nagyon szeretem elnézegetni a gyerekeimet(mind a 4 jól siel), másokat, ahogy siklanak lefelé. Igazából a jó pályára kellene rátalálnom és a magam módján gyakorolni. Tavaly Donovalyn mindig sorban állt a nagy tömeg a középső üllős felvonónál, hátul a kistácsásnál néhány tanuló snowboardos volt csak. Szépen elmentem oda egyedül, párszor megpróbáltam ráüllni a tárcsára(pont ez az amit nem szabad)aztán a 3. után gond nélkül felhúzattam magam és lejöttem többször. Amikor visszamentem a családhoz,és mondtam, hogy hol voltam, akkor az ikreink közölték: Ja,Anya az bébiknek való pálya! Kösz, így 38 évesen bíztató!

Szia kobort! :)

Érdekes volt olvasni a sorokat amit itt a síelésről,tanulásról írtál.
Ahogy egyre több sort olvastam el,szép lassan csak leesett a tantusz,hogy te rólunk írsz ,mikor a tanításról,vagy nem tanításról beszélsz.
Beszélnek itt mindenféle oktatóról,lelkesítésről,stb.Ami valóban jó ha van,meg kell is ilyen.De a lehetőség ezen a területen ott volt a kezetekben és ezért nagyon nem értem amiért ezeket a sorokat írod.
Az első síelésetek velünk volt Grossek&Speiereken.Már előre megbeszéltük,hogy téged a feleségem,a feleségedet pedig én fogom megtanítani síelni.Ő már rég tudna síelni és nem is félne a síeléstől,ha hagyta volna.De amikor elakartam kezdeni az oktatást ,nem kért belőle,inkább a feleségemmel akart csúszkálni.Ezért a lányodat tanítottam meg,tanítottuk meg pár óra alatt úgy síelgetni,hogy a nap végére már önállóan liftezett és élvezte is a csúszást.Ebben a tanítgatásban segített a kisebbik lányom (aki emiatt egész nap csak a kezdő pályán volt veletek) és segített a húgom fia is aki mint biztató védőháló ott volt mindig előtte vagy (másik oldalt mellette).
Te pedig (kérdésedre) az én bíztatásomra és lelkesítésre merted a csákányos liftet kipróbálni és egyre többet (először velem ,majd egyedül is) csúszni.
Mivel feleségednek tényleg nagyon nem akaródzott összejönni a dolog,megint felajánlottam a segítségemet,de szintén nem kért belőle.(most is azt mondom,már rég úgy síelgetne,hogy élvezné is )
Aztán jött Kreischberg.
Ott megint megpróbáltam a segítség adást,(szintén nem kért belőle),így feleségem maradt mellette és tanítgatta.
Te a fiaddal pedig egyből a meredekebb (piros pályára ) akartatok menni ?! Mivel e két síelés közben ti voltatok kint Szlovéniában síelni és olyan lelkesen mondtátok,hogy jó megy ,így egy kicsit magatokra hagytunk,hogy mi is síelgessünk,hiszen mi sem minden nap jutunk ki ilyen helyekre.Én csak azt tudom mondani,hogy megy már nektek annyira a síelés,hogy a kezdőknek normális lejtőkön szépen elsíelgessetek és majd fokozatosan jönnek az eredmények.
De még visszatérve a halálfélelmes Wenigzellre.A most következő vasárnapra hívtalak benneteket Mönichkirchenbe síelni,ami tökéletes sícentrum számotokra és most kiderült,hogy úgy mentetek el Wenigzellbe,hogy nekünk még csak meg sem említettétek a dolgot.Hát?? Mi meg folyamatosan olyan pályákat keresünk a hétvégére (mivel még Mönichkirchen nem hóbiztos),hogy veletek együtt jó legyen.Szóval most nagyon nem értem a dolgot és mivel a telefon helyett ide írtad a sosorkat és is ezt teszem.
Szóval,ha a feleséged még meg akar tanulni,csak szóljon és én megtanítom (ha szót is fogad :)) Egyébként úgy néz ki,hogy vasárnapra Mönichkirchen a hó miatt talán mégis csak összejön .Vagy az ünnepek között ha akarjátok csak én elmegyek veletek tanítgatni.
Üdv:M

Szia kobort!
Ez a 40 tuli életkor csak arra jó hogy tud enyi idő telt el születésed óta. Valójában a közérzethez fittséghez semmi köze, Sokkal inkább az fontos mi játszódik le fejben, Topinak igaza van csinálni kell a dolgokat. Én 41 évesen húztem sílécet a lábamra és kezdtem intenzíven foglalkozni ezzel a sporttal. Figyelj addig csináld nap mint nap míg élvezed, pláne ha van segítséged és ráérzel a fordulatokra akkor egyre könnyebb. Először kell az elszántság, fanatizmus, mert már nem ugy mozogsz mint egy 15éves, de meg lehet tanulni. És lehetőleg legyen valami vidám társaság, mert nem szabad azzal foglalkozni, hogy elesek, meg mi lesz. Az nem is tud sízni aki nem esik !!! A határaidat akkor fogod tudni a pályán ,ha tudod mikor esel mikor maradsz talpon. Az csak móka legyen, ha beleállsz fejjel a hóba. Ez benne van. Velünk tanult már meg 48 éves hölgy, jó ismerősünl. Na képzeld ők már 8 éve jártak síelgetni, de még mindig a baby pályán mert maradni. A nejem első évben vele csúszkált, aztán jött velünk a fiammal meg velem- mármint a nejem. Első ilyedelmek után fél nap múlva a piros pályákat hódította meg, ma már a feket pályákon is lecsúszik ha muszály.Na ez a hölgy következő évben is ott volt ahol mi és elcsaltuk magunkkal. türelmesen engedtük a pályán siklani, el kellet hinnie hogy meg tudja csinálni. és láss csodát délutánra a maga kis tempojában szépen siklott a nagyobb pályákon - a cipőre visszatérve, vannak egyes modellek, mint a salomonnak is ahol a széles lábfejre készítették a modelleket. Én is küzdöttem ezzel a problémával. Ha az osztrákoknál vásárolsz, bízd magad a szaküzlet eladójára, lábra is melegítik a cipőt. Nálunk ez még nem igazán megy , de itthol is ki kell kérni a szaküzlet eladójának véleményét. A lábszár szorítást is lehet orvosolni kölönböző csatolási eljárásokkal. Próbálj meg nem túl kemény és flex indexű cipőt vásárolni az elején. a multiknál árult tömegárutól meg menekülj. Első fontos lépés a síelésnél a kényelmes cipő, és megfelelő kényelmes ruházat. Ha itt hibázol akkor nehéz lesz élvezni ezt a sportot. Kitartást és sok havat!!

Kösz a bíztatást! És tényleg: amikor kb második alkalommal ott állatam a hegyen hóesésben - és a léc terelgetése sem volt már annyira nehéz, mint először - arra gondoltam, mindig erre vágytam. Nem érdekeltek a gondok, csak órákon keresztül húzattam magam felfelé, aztán csúsztam. Gyerekkoromban mindig iszonyúan vártam a havat, de egy kezemen meg tudom számolni, hányszor élvezhettem itthon az örömeit. Kicsit túlmisztifikáltam ezt a síelős-alpesi témát. Hogy az ember élvezni kezdje, elég 1-2 nap. (Jó, egyeseknek 1-2 szezon ld: a nejem)Persze oktatóra tényleg szükség van, és szakítunk is rá időt. Winnettou lova meg tényleg jó ötlet meggyőzésként, hétvégén is nyihogott egypár a pályán. A lényeg a játék, ennek érdekében meg egy "lájtos" pályaszakasz, ahova nem úgy kell felgyalogolni.
Ja, és mégegy! Nekem az a gondom, hogy akármilyen sícipőt próbáltam eddig, egy idő után mindegyikben iszonyúan fájt a lábam. Lábfej és lábszár egyaránt. Ez törvényszerű? Hogy kell kiválasztani a megfelelő cipőt azon túlmenően, hogy a lábam beleférjen? Mennyire kell meghúzni a csatolást? Egyszerűen képtelen vagyok eltalálni!

Nem sok a xxxx. Ha tetszik, akkor ne hagyd abba!!
A feleségednek üzenem, hogy legyen türelmesebb magával.Ha az ember ráérez az ízére, akkor már élvezi is.
Nálunk a lányom volt bátortalan.Mutattam neki néhány osztrák nőt, akinek akkora "feneke" volt, mint a Winetou lovának. "Ha ők tudnak, akkor gondolod, hogy Te nem fogsz tudni???"
Még valami: Szar ügy nézni a pályán cikázókat.Ne azokkal törődjetek. Menni fog nektek is!! De az oktató mindenképp kell, hogy amit erőből akarsz megcsinálni, azok mennek könnyedén egyszerű technikával.Olyan tecshnikával, mint pl. a fékezés amit gyemekkorben ezerszer csináltál a jégen csúszkálva. Síelni könnyű megtanulni. Jól és nagyon jól, már sokkal több idő+tehetség. De ti nem ezt szeretnétek, hanem élvezni a tél szépségeit és aktívan pihengetni.
Főleg a nejednek kívánok több kitartást. És azért egy szezon alatt nyílván nem fogtok élvezettel síelni, de hol van még a nyugdíj? És persze utáa is!! :-))
T.