Síelés fogalommeghatározása

Sajnos, amióta a síelés "trendivé" és a magamutogató hivalkodás (egyik) terepévé is vált, a síelők tömegében számomra nem szimpatikus jelenségek, magatartási formák mutatkoznak. Az "átkosban" az síelt akiket érdekelt, akiket "belevittek" vagy a családi példa vezette erre. Az esetek nagy számában most más motivációt látok.
Így, a korábbi fogalommeghatározások felülvizsgálata tényleg indokolt.

A "síelés" nálam gyűjtő-fogalom. Sokszor mondom az ismerőseimnek, nem leszek, megyek síelni, pedig az esetek nagy részében még sílécet sem viszek magammal. Sokkal egyszerűbb azt mondani: megyek síelni, mint azt: megyek snowboardozni, vagy megyek sítúrázni.

Ezt a 10 éve leállt topikot gondolom újra éleszteni, egy a témába vágó hosszabb gondolatsorral. Hátha sikerül:)
https://sieljitthon.hu/szohasznalatok-a-hazai-siturizmusban/

Lassan itt a szezon vége, talán több ideje lesz bizonyos fogalmakon, bizonyos szóhasználatokon tanakodnia a sihu szerkesztőségének és a leglelkesebb síelő fórumozóknak is.
Egyúttal lehetőség nyílik a sihu értelmező szótárát is aktualizálni, mely 2016 decemberében volt utoljára frissítve:
https://sielok.hu/rovat/szotarak/cikk/ertelmezo-szotar-sieloknek/

Ha jól emlékszem, akkor Fábry Sándor definiálta úgy a síelést, hogy "permanens küzdelem az elesés ellen". Aki viszont ezen a szinten már túl van, annak egy fantasztikus jó érzés. És még a nap végén is tud nyújtani olyan élvezetet, mint a sícipőből való kilépés. :-)

Évtizedeken keresztül nem tudtam elképzelni az élete sielés nélkül, ennek megfelelően már augusztusban készültünk a télre. Ma már nem hiányzik a sielés!




... de ha nem fogok tudni ülőhelyzetből felállni, akkor visszatérek a síre.

Idézet Áron beírásából:
"A síelés-korra és nemre való tekintet nélkül-a legszebb sport a világon."
Ennyi...

Tegnap reggel, úgy 9 óra felé láttam a Moszkva (pardon: Széll Kálmán;) téren, a Normafához vivő 21-es buszhoz vezető lépcsőn felfelé kapaszkodni egy éltes korú házaspárt. Vállukon dióverő, hátukon zsákban bakancs. Szakadó hóesés. Rájuk mosolyogtam, visszamosolyogtak. Szaladtam dolgomra, nem tudtam beszélgetésbe elegyedni velük.

Tegnap ez a fórum jutott eszembe, amikor este 10 után Pesten zötykölődtem a 2-es villamoson és megláttam egy nem igazán "fiatalembert" teljes felszerelésben, hatalmas dióverő lécekkel, amikkel alig tudott kiszállni a villamos szűk ajtóján.

Együtt szálltunk le, leszólítottam, a Normafánál volt, nagyon jó hó van, 10-15 cm, de kissé már jeges volt....

Késő este volt, sietett tovább a hatalmas léceivel és bakancsával a kezében. Sajnos, nem sok ilyen embert látni már manapság.

Déván István : A síelés ABC-je
Írta : Déván István
A Magyar Atlétikai Club Tagja, Magyarország Síbajnoka
Részlet.

Alapgondolatok.

A síelés-korra és nemre való tekintet nélkül-a legszebb sport a világon. De nem csak a legszebb, hanem a legegészségesebb is. Aki jól kihasználja a telet, minden szabad percét a havon tölti, nem csak életét teszi kellemessé, de munkakedvét növeli és éveinek számát hosszabítja meg.
-
-
-
Tévedés, sőt súlyos tévedés azt hinni, hogy a síeléstől a lábak megvastagodnak és a test erősen elformátlanodik. Különösen a nők szenvednek ebben a tévhitben. A síelés mozdulatai oly könnyedek, hogy attól csal arányos izomzat fejlődhetik. Amint a tánc sem vastagígtja a lábat, nem szólva a belletről, éppen úgy a síelés sem.

Pont ezt az idézetet kerestem a minap, de nem találtam. Volt régen gyerekkoromban egy fuzetünk a nővéremmel, amibe síelős, síugrós újságcikkeket ragasztgattunk (asszem pont a '84-es sarajevoi olimpia alatt kezdtük el) és ez az idézet volt a mottója, amit a borító belső oldalára írtunk.
Köszönöm! :-)

Nekem a síelés az az állpot, amikor minden egyebet ki tudok hagyni a gondolataimból, legyen az munka, gondok, terhelő gondolatok. Az az állapot amikor úgy érzem, hogy semmi nem tud kihozni a sodromból és semmi/senki nem tudja elrontani a napomat. Amikor csak egyszerűen: Minden jó!
Hegyek, hó, család, barátok, (vagy épp csak én és A pálya), az állandósult vidámság és rengeteg szép emlék.

update: Közben előkerült a füzet is :-)

"Semmi sem acélozza jobban az izmokat,

Semmi sem teszi hajlékonyabbá, rugalmasabbá a testet,

semmi nem nevelhet nagyobb ügyességre, szilárdabb akaratra,

és semmi nem teheti frissebbé lelkünket a sízésnél"

(Dr. F. Nansen, 1890)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nansen

Sziasztok!

Linkelni nem szabad, ezért átmásolom a saját blogomból, ami illett akkor egy akkori lelkiállapotomhoz, és talán illik erre a helyzetre is.

"Hogyan is lehet írni egy olyan érzésről, melynek nem elhanyagolható hányada a lelkünket érinti? Talán a hangversenyterem utánozhatatlan hangulatának a hasonlata alkalmas lehet rá.

„Zenészek” a hegytetőn.

Állunk a hegytetőn, nézzük a kottát, és hangolunk. Ráhangoljuk magunkat a hóra, a fekete, a piros, a kék pályákra. A hosszú lendületekre, a rövid lendületekre, a carvingra. A gyorsításokra, lassításokra, a ride –ra, slide –ra, váltásokra. Ahogy a kotta előírja.

És improvizálunk is természetesen, ez azonban egy olyan improvizáció, mely nem nélkülözheti a kotta ismeretét. Jól felismerhető az a fajta improvizáció, melyben ez a készség hiányzik.

A versenyző típusú síelő, „leszáguld ezerrel”. A „vérbeli zenész játszik, és megpróbálja kihozni remekbe szabott hangszeréből mindazt, amit a készítője beletett. A hely, és a" megszólaló hangszer" együtt, egy olyan ünnepi varázslat, melyben elfelejtődnek a hétköznapok."

Síbarátsággal: Replaci

Még nem írtad, hogy mi a Te definíciód.

Kezdődik a kora reggeli közös reggelivel, tülekedés a fürdőszobáért. Álmosan a ruházat, felszerelés összeszedése – jajj a kesztyű ott maradt!
Egy kényelmes kabin, esetleg jéggé fagyás egy ósdi kétszemélyes ülősön.
Az egész napi élmények megbeszélése vacsora készítés- fogyasztás- borozás közben.
A közte lévő „érzést” az előttem szólók már mind megírták.

Mindenekelőtt a mozgás élménye, amitől mindegy, hogy 3000m-en 1.5m porhóban vagy egy 400m-es visszafagyott műhócsíkon húzod az íveket. Csinálod, mert jó.
Ideális esetben még ehhez hozzájönnek a következők amik még teljesebbé tehetik az élményt: a hegyek, hó, jó levegő, barátok vagy egyedüllét élménye. Na meg persze a kicsit kevésbé lelkes kollégák értetlen nézése amikor éppcsak gyorsan betolod a kaját, hogy csúszhass még néhányat a délutáni oktatás előtt... :-)

Csatlakozom Xero, Csabor, Sörapu, Huligan, TKata, Fidosan, Klara mondandójához. Mind így együtt, amit leírtak.
A készülődés, érkezés, öltözködés lámpaláza. A lesiklás izgalma. A természet legkülönbözőbb csodálni valói. A csend nyugalma. A szabadságérzés. A hütték hangulata. A család, a barátok együttléte. Ez mind, amit a síelés nekem jelent.

Nekem a "síelés" fogalmához a szenvedély, megszállottság, vagy mánia szavak társulnak. Hogy miért szeretem ennyire ezt a sportágat? Magáért a hegyekért, a csodálatos havas táj látványáért, a kristálytiszta, lehetőleg fenyőillatú levegőért, a kellemes környezetért, a síterepeken tapasztalható különleges hangulatért, az örömet adó mozgásért, a kiváló kikapcsolódásért, a kihívások sikeres teljesítéséért. Vallom, hogy ez utóbbiból, mindig csak annyit célszerű bevállalni, aminek végrehajtása még élvezetet nyújt és nem jelent nyűgöt, vagy bárminemű kellemetlen érzést.

hmmm nekem a snowboardozás egy téli, mozgással egybekötött időtöltés. Nem misztifikálom túl a dolgot mert nekem nincs überliebling sportom. Vagyis van, inkább volt az ejtőernyőzés. ( na nem az anyósüléses tandem) Az örök első marad és semmilyen téli sport nem tudja überelni. Nyáron már a szörf lett a kedvenc de ezek mind idénysportok (bár vannak őrültek akik a 3 fokos vízben is csapatják)Mindenben megtalálom a szépséget hiszen ha nem így lenne, nem csinálnám. Engem nem érdekel az adrenalin meg hasonlók bár sokan szeretik beállítani az általam űzött dolgokat extrémsportoknak miközben közel sem azok.
Kellemes időtöltések és ennyi.

:) szintén élvezeti síelő lennék...és kicsit megtaláltam benne mindent egyben, 30 év küzdősport utén a harcot, sok év motorozás után a sebességet és szabadságot,a természetet, rengeteg futás ás bringázés után, mellett (és télen helyette) azt a kellemes érzést a combjaimban ami előjön egy egész napi jó kis buckás piroson való csapatás után, szóval nekem a tökéletes sízős nap, első lifttel fel, bemelegítésnek kis laza kéken carving, aztán jó kis piros ha lehet, aztán félidőben kaja, utána tolni az utolsó liftig :)

Szintén "élvezeti síelő". Ez egy jó megfogalmazás.
Ez mellett a szabadságérzés ami legelsőnek eszembe jut.