Sziasztok!

A családdal 2024 márc 11-16. között voltunk Saalbach-ban. A szállásunk a Carina's Appartments-ben volt, egy kis családi üzemeltetésű hely, közvetlen a C1-Hochalmbahn mellett, így akár pályaszállásnak is nevezhetnénk, de az árak jóval kedvezőbbek voltak. A meleg időjárás sajnos erősen meglátszott a pályák általános állapotán, már 10-11 óra között elkezdett buckásodni, nem csak a völgyben, hanem a magasabban fekvő részeken is. Pár infó és észrevétel (kis)gyerekes szemmel nézve:

Ami tetszett:
- ahogy már többen leírták, a pályák kitáblázottsága átlag feletti, mindig tudod hol vagy és merre tartasz
- pár lenti felvonót már 8.00-kor elindítanak, a többi csak 8.30 vagy 9.00-kor nyit. Volt olyan reggeli csúszásom, hogy egy kisebb csoporttal odaértem egy még nem működő felvonóhoz, ahonnan nem volt tovább merre menni és még a 9.00 nyitás előtt (!) beindították csak a mi kedvünkért, ez nagyon pozitív volt
- a pályarendszer több pontján is van snow trail vagy fun slope kialakítva, ez mindig nagy gyerek kedvenc
- a völgyből szinte mindenhonnan kabinos visz fel kb a hegy feléig, onnan vagy kabinossal vagy ülőlifttel lehet tovább menni, így aki fáradt vagy csak meg akar úszni egy meredekebb szakaszt, lefele is tud menni
- szinte minden hegyen talál az ember számára kedves és kihívást jelentő pályát, nekem a személyes kedvencem a 8+8a piros kombó volt, lendületes és jó széles a csúcstól egészen a völgyig
- általánosságban elmondható, hogy a pályák nagyon jó szélesek, egy-két helyen szűkül be néha, de az sosem vészes
- a keskenyebb erdei pályáknál vagy pl. víz-tározók mellett mindig gondosan el van kerítve, a biztonságra mindenhol figyeltek
- az egész napos jegyek már az érvényességet megelőző nap 15.00 órától érvényesek, tekintve hogy a pályák 17.00-kor zárnak ez még értelmezhető síélményt ad pl. megérkezés napján (ja és éjszakai síelésre is érvényes!)
- rengeteg egyéb élményt kínál a hely (szánkó, curling, para-gliding, korcsolya, túraútvonalak) így az is talál kedvére valót, aki nem síelni jön

Ami negatívum volt:
- a jegyárak elég borsosak, akkor ha nem akarsz egész nap síelni, csak csúsznál egy párat és neked annyi elég egy napra. A de. vagy du. jegyek sem sokkal olcsóbbak arányaiban sajnos. A pályarendszer óriási, de pont emiatt és a magas jegyár miatt ha szeretnéd "lesíelni" az árát akkor könnyen át tud menni egy kilóméter-hajhászásba, ami ront az élményen, én többször kaptam magam azon, hogy csak rohanok egyik pályáról a másikra. Ilyen szempontból érdemesebb 1-2 hegy körül síelni egy nap
- több pályánál is érezhetően nem a neki megfelelő színt osztották ki (szerintem). A legtöbb kék pályán találni egy vagy több piros szintű letörést, ami sokszor nem kezdő- és gyerek-barát, de volt olyan is pl. a piros 35 és fekete 36 amik egymás mellett futnak tehát kb. ugyanaz a meredekségük. Nem tudtam eldönteni hogy melyik lenne a helytálló. Olyan is volt h rátévedtem a 7a feketére, amit inkább pirosnak mondanék, észre se vettem h feketének van kiírva amíg el nem húztam egy tábla mellett az aljában
- a legtöbb völgybe tartó kék pálya egy nagyobb letöréssel ér véget és érkezik meg a felvonóhoz, amit fentről (nyilván) nem látsz. Ezt érdemes belekalkulálni, nálunk a gyerekek bár megoldották, de nem rajongtak érte
- nem annyira a síterephez köthető, de a hütték árai érezhetően felkúsztak az 1-2 évvel ezelőttihez képest. Ez nem annyira meglepő ismerve a világ eseményeit, de érdemes felkészülni, hogy pl. pizzát már nem kap az ember 10-12 EUR alatt, inni is min. 3 EUR bármi és egy rendes főétel 14-16 EUR körül van. Cserébe az adagok mindenhol tisztességesek voltak, sehol sem maradtunk éhen.

Összességében egy élményekkel teli hetet töltöttünk el, az időjárás sajnos kicsit elvett a téli hangulatból és a pályák minőségéből (ez persze benne volt a pakliban márc közepén). Én még tervezek egyszer visszajönni, amikor az igazi téli arcát is meg tudja mutatni.

Január 8-12, öt kiváló síelőnap a Sícirkuszban, aminek a feléig se jutottunk.

Érkezésünk előtt-alatt havazott, ezért az első sínapunkra (01.08) virradóra a frissen ratrakolt pályákon mindenütt friss hó fogadott, plusz némi felhő és köd, ami megmaradt a nap végéig, főleg félúton megszorulva a hegytetők és a völgy között. Az összes többi napon verőfényes napsütés, mesébe illő csillogó hó, viselhető mínuszok, szél semmi, minden felvonó mellett zöld pipa a nagy kijelzőkön...

A pályarendszer mindegyikünk számára új volt, ezért kis részletekben indultunk felfedezőútra minden nap.

Előre elmondhatom, hogy nem csalódtunk, minden pálya nagyon szépen táblázva, egyértelmű és átlátható a jelölésrendszer, A-B-C-stb. szerint csoportosítva az adott hegyhez tartozó felvonókat. A pályákon az elágazásoknál (vagy akár felvonóból kilépve) szögletes útbaigazító tábla mutatja nem csak a pályát, hanem hogy az adott irányban folytatva milyen felvonókhoz (völgybe, hegyre, településre, stb.) lehet átjutni.

Öt nap alatt használt felvonók: D1-2, D3, D4, D5, D6, C1, C2, C3, A9, A3-4, A5, A6, G1, G2, G3
A beülős felvonók java részében fűtött az ülőlap.

Szállásunk a Hotel am Reiterkogel volt Hinterglemm kellős közepén, pár lépésre a D1 Reiterkogelbahn völgyállomástól, és sétatávolságra az A9 Unterschwarzachbahn (U-bahn) völgyállomástól. Jó kis szállás, a vendégek autói mind elfértek az épület alatti parkolóban, a személyzet fele magyar. Erkélyről a kivilágított kék 10-est néztük esténként, szauna után.

Tanuló pályák:
Kezdők tanulópályái Hinterglemmben a bébi-A11 és a family park A7-8, vagy az A10-12 húzóliftek melletti lankák. Az A9 U-bahn alatti kék 10-es már több tudást igényel, mert az induló része kockás-jeges.
Dobozos felvonóval megközelíthető, remek fekvésű tanulópályák magasabban is vannak: Hinterglemmből (D1-en feljutva) a kék 82-es alsó szakasza a D4-es tárcsás mellett. De még jobb Saalbach-ból (a G1-en feljutva) a 146-os felső szakasza a G2 beülős mellett (le a G2 völgyállomásig). Illetve, ezt lehet kombinálni a kék 147-es panoráma úttal és a rövidke G3-as felvonóval.

Na de a lényeg a magasan fekvő "rendes" pályák:
Lendületes kékek, amelyek kezdők számára is megoldhatók, de a legtöbbjükhez kell a tudás.
Pirosakon is jártunk, róluk el lehet mondani, hogy sokszor jobb állapotban vannak, mint a kékek!

"D-hegy"
A D1-Reiterkogelbahn-on feljutva, majd tovább a D2-Hasenauer felvonón lehet róni a köröket a 70, 73, 79-80-82 pályákon, kis kitérővel D3+74-re. A nap elején a völgybe levivő 70a még jó, de délutánra már elfárad, szűk a vége. A kék 74-es melletti gyakorlópályát el szokták különíteni hivatásosok számára, akik második (edző) lécet is hoznak magukkal. A D5 Sunliner felvonó saját pályája a lendületes kék 80-as, amelynek a felső részén lévő letörését (ha muszáj) meg lehet kerülni egy kis kitérővel a 84-esre, majd vissza a 79-en. A Hasenauer-ről jövő 79 és a Reiterkogel-ről jövő 84 egy lapított X-ben kereszteződik. A 84-es eleje nagyon sík, botozós. A 80-asból középtájt leágazó 82-es elején délben még meg lehetett számolni a karcokat. A D2 lift alatt húzódó piros 71 szintén kevésbé használódik el, mint a kék 70-es.

"C-hegy"
Azután át a Hochalmbahn és Spieleck területére a kék 73+58-on és a C2-C3 liftekkel 56-57-58, vagy 56 végig, vagy 50+51 és végig 50a-n a völgybe. A C1-B4 átkötésen (és az új kishídon) nem jártunk. A "C-hegy" területéről vissza a Reiterkogel felé a kék 56-57-en és a D3 lifttel lehet jutni. A Rosswaldhütte (hétfőn Ruhetag-ot tart) mögött a fentről jövő 57 és a szintén fentről jövő 73 nyújtott X-ben kereszteződik, botozásra figyelni kell.

"G-hegy"
A kék 146-os, Saalbach központból a Bernkogel-re a leghosszabb, amin jártunk. A Reiterkogel felől közelítettük meg, a D6-os ülőlift alatti kék 87-esen és a rövidke láblógatós (nincs lábtámasz) G3-ason. A gerincen futó kék 87-es forgalma elég nagy (ezt használják a Fieberbrunn felől TirolS-en érkezők is kb. félútig, a piros 125 felé), és elég hamar szét van túrva, igyekeztünk korán érkezni ide. A 146-os felső szakasza mellett szabadon használható élménypályák (ugrató, szlalom) is vannak.
Saalbach-ban a G1-Bernkogelbahn bejáratában csúcsidőben elég nagy tömeg alakul ki, a 8-üléses kabint púpig megtölti a személyzet, ha kell. A kék 146 kb. felső 1/3-a (a G2 völgyállomásig) lankás gyakorló, az alsó 2/3-a szép lendületes és kellően széles, csak a legvége szűkül be. A Saalbach-i belső átkötések (A1-SchattbergXpress vagy H3-Kohlmaisbahn) sajnos nem fértek bele, majd egy köv. alkalommal.

"A-hegy"
Egyik napunk a Schattberg-en telt, Hinterglemm-ből indulva az A9-Ubahn-on. Kék 10 - piros 8a és piros 8a - kék 10 - kék 15 útvonalakon, majd A3-4 Westgipfelbahn I-II a csúcsra. A kék 7-es panorámaútról (amit egész nap árnyékban tart a Schattberg) a napra kiérve és a gerincen átbukva a kék 4-esben folytattuk, ami egy szép lendületes pálya, le egészen az A5-Limberg 8-üléses felvonóig. Hát ez tényleg lehet büszkesége a terepnek, egy karcolás sincs rajta, és Recaro formájú fűtött párnákon lehet üldögélni.
A napos oldalon szerettünk tartózkodni: több kör a kék 4-esen és a kék 2-esen, kombinálva a piros 3-assal. A piros 3a átkötésen délután szintén számolhatók voltak a karcok, annyira nem használják (piros 1-3a-3). A piros 3 végig jobb, mint mondjuk a testvér kék 2 vagy arrébb a kék 4.
Az A6-Schattberg Sprinter völgyállomáshoz a kék 7 és piros 5 egy pontból indul, de nincs közös részük, mert a kék 7 továbbra is egy panorámaút, a piros 5 letör. A fekete 7a nem tudom, mitől fekete, mivel kellően széles és pont olyan, mint a vele összefutó piros 5.

A hütték személyzete jelentős részben magyar.

A szánkópályákat és a túraösvényeket is érdemes kipróbálni, ha valaki sí melletti alternatívákat keres (quad, lovas szán, ejtőernyő, stb. napi ajánlatok voltak a szálláson).

Nagy a készülődés a 2025-ös alpesi sí VB-re, büszkék rá, hogy ők rendezhetik.

Csak ajánlani tudom én is mindenkinek, megéri.

Péntektől vasárnapig itt ejtettük meg a hagyományos éves alpin snowboardos hosszú hétvégénket a baráti társasággal. A szállásunk Fieberbrunn-ban volt, egy korábban családi házként funkcionáló "chalet" sikerült foglalni korrekt áron 4 hálószobával, hatalmas konyha-étkezővel, kandallós nappalival.
Bár a tulajdonos elmondása szerint az összekötés óta ebben a faluban is jelentősen felmentek az ingatlanárak (2-3x), és így a szállás árak is, még mindig költséghatékonyabb alternatíva, mint a központi, salbaach-hinterglemmi részen foglalni, én legalább is oda már nem igazán találtam 7-8 főre a mi pénztárcánkhoz illeszkedő opciót (6 éve, amikor legutóbb itt voltunk, ez még működött).

Az időjárással nagy szerencsénk volt: 3 nap zavartalan napsütés, minusz néhány fok (bár reggelenként azért befigyelt a -10 is), a pályákon a pár nappal korábban esett 20-30 cm hó bedolgozva, így jegesedéssel csak a frekventált részeken találkoztunk a napok második felében.

Első nap az itteni, legközelebbi kabinos lifttel csatlakoztunk be a pályarendszerbe. Aki szereti a "túrázós" síelést, innen egész délelőtt mehet úgy a rendszer másik végéig, hogy nem csúszik kétszer ugyanazon a pályán. Ezen a fieberbrunni részen is van 1-2 kellemes pálya, ráadásul itt jellemzően kisebb a népsűrűség, az összekötő TirolS lift környékének és az odavezető pályáknak pedig van egy "semmi közepe" érzete (ebben a völgyben nincs település, csak 1-2 ház meg egy hütte). Ezen a részen, főleg a Henne csúcs alá vivő liftek (E3, E4) tetejéről hosszú freeride meneteket is lehet csapni sok száz méter szintkülönbséggel, túrasí útként jelölt pályákon / azok mellett (amik most már elég összejártaknak tűntek).
A Saalbach és Hinterglemm közötti, Reiterkogel csúcs alatti részen is jó pályák vannak, de mi innen mentünk tovább Hinterglemm felé, a hochalmi 2 felső lifthez (Hochalm 6er, Splieleck 6er), amely mellett szerintem az egész terep legjobb carving pályái találhatók (52-es, 54-es piros, 55-ös fekete), jó és többé-kevésbé egyenletes lejtéssel, brutál szélességgel, és - legalább is most - vállalható népsűrűséggel. Most sem csalódtunk ezekben.

Második nap átautóztunk Leogangba, és onnan indultunk el, az érintett cimbora részvételével meglátogatva azt a pályát is, ahol 6 éve sajnálatos, helikopteres mentésben végződő lábtörése volt. Most szerencsére nem kellett ilyet megtapasztalnunk. Ezen a részen a fenti pályák kicsit rövidebbek, de az L6-L7-es liftek környékén szintén lehet jó carving pályákat találni (218, 220, 221). Egy idő után továbbmentünk a saalbachi oldalra, ahol legjobban az I3-as Schonleiten 6er lift melletti 161-es pályát élveztük, ezen is szuper íveket lehetett húzni.

Az utolsó nap biztosra mentünk, és egy korai keléssel átautóztunk az első napi, hinterglemmi hátsó részre (50 perc), hogy kb. nyitásra ott legyünk a nekünk legjobban tetsző carving pályákon, ahová innen egy kabinos lifttel lehet feljutni a völgyből. Ezt az oldalt végig süti a nap, így ha kellően hideg van, akkor a reggeli kifagyott, csíkos pályák körröl körre puhulnak nekünk optimális sebességűre, és mivel ez a rendszer egyik széle, kb. 10.30-11.00-ig nincs is tömeg, utána pedig 12.00-13.00 között az emberek egy része beül hüttézni, ami szintén segít. Talán az egész túra legjobb meneteit ezen a délelőttön sikerült összehoznunk. 14.00-kor kellemes fáradtsággal a lábainkban indultunk haza.

Ami még nagyon tetszett, és most tűnt fel, az a tájékozódást segítő kitáblázások, meg az egész logikája: a terep szektorokra van osztva, azok az ABC betűivel jelölve, azon belül a liftek számozva (pl, A1, B2), a pályákon és főleg az elágazásokban-kereszteződésekben pedig méretes táblák mutatják, hogy melyik irány melyik szektorhoz és liftekhez vezet, a táblák kék-piros(-fekete) színe megadva adott pálya nehézségét. Ha az ember tudja, hogy merre tart, alig kell a térképet elővenni a zsebből. Bár azt többször megállapítottuk, hogy a pályák színjelölését mintha egy fél számmal letekerték volna, legalább is nem egy kéknek mondott pálya máshol simán piros lenne szerintünk.

Nekem az elmúlt kb. 20 évben ez volt a negyedik saalbach-hinterglemmi snowboardozásom, de mindig megállapítom, hogy gyakrabban kellene ide járnunk. Szerintem ez a Magyarországhoz egyik legközelebb eső, valóban 5*-os pályarendszer, ami minden igényt és tudásszintet kielégít. Jövőre FIS VB-t rendeznek itt, ami bizonyára újabb lendületet ad a fejlesztéseknek, úgyhogy reméljük, azt követően még profibb lesz a terep. De addig is csak ajánlani tudom mindenkinek.