Február 19-25 között voltunk Németországban, Kemptenben és napi ingázással öt síelős napot töltöttünk el az Oberstdorf/Kleinwalsertal nevű 4(+1) terepből álló és két országon (A/D) is áthúzódó síparadicsomban. (Az egyik terep - Ifen és Walmendingerhorn - egynek számít, de a gyakorlatban síbusz köti össze a kettőt.) A bérlet valamennyi síterepre jó és eredetileg úgy terveztük, hogy minden nap más helyre megyünk, de végül az időjárás, a holland túristák és a besíelhető pályák hossza szerint elkészített mátrix :)) alapján végül csak három helyen voltunk. A síterepek tulajdonképpen egy útról nyílnak és menet közben is el lehet dönteni, hogy aznap melyiket választja az ember.
Ami egyből feltűnt, hogy a síelhető területek nagyságához képest a vendéglátóipari egységek száma, mérete messze túl van dimenzionálva. Második körben az tűnt fel, hogy a hely a hollandok számára az első "támadási pont"lehet, ezért rengetegen voltak és tulajdonképpen mindig őket próbáltuk elkerülni. A hollandok általában nagyon nem tudnak síelni, így sokat kockáztatnak, kurjongatnak, hadonásznak... Szerencsére eléggé jól átlátható volt a mozgásuk - 10 után fel, 12-kor kaja, délután haza - így számuk a pályákon a lélektani határ alatt maradt.
Harmadik észlelés: nagyon modern felvonók! Gyakorlatilag csak egy olyan kétüléses, jaj de lassú felvonó volt Ifenben, amit nem lehetett megkerülni.

És akkor sorban: Ifen(A): a "folyosó végén" a leghűvösebb hely, ami jól jött a melegfront idején. Tulajdonképpen két felvonót használtunk egész nap, de a pályák annyira klasszak voltak és változatosak, hogy ide még egyszer visszajöttünk.

Hirschegg: vagyis Walmendingerhorn (A): itt csak egyszer voltunk és pont akkor volt eső, hó, köd, havaseső.. szóval minden és így két órát a hüttében töltöttünk, de végül teljes volt az egyetértés, hogy ugyanez jó hóval nagyon jó hely lehetne. Azért gyalog már csak nem jöttünk le, és végül a parkolóhoz vezető 1b pályába beleszerettünk és háromszor is visszamentünk a tetőre. A végén úgy belejöttünk, hogy lent még a tárcsás felvonóval "pörögtünk" és az üres oldalban gyakoroltuk a carvingozást. Végül szó szerint csavarni lehetett a ruhákból a vizet.

Kanzelwand (A/D): ez a rész a modern felvonói miatt valamilyen díjat is nyert és megérdemelten! Ez volt egyben a legnagyobb terep is. Ide is kétszer mentünk. A terep közepén egy gerincen húzódik az osztrák német határ és itt a nap végén figyelni kell, hogy melyik oldalon vagyunk, persze nem a határ miatt, de a két kabinos nem egy helyre megy fel a két elég távoli parkolóból. A német oldal a nap végére sajnos mind a kétszer nagyon megolvadt.

Söllereckbe és Oberstdorfba végül nem mentünk, mert már messziről látszott, hogy ott jóval erősebb volt az olvadás és a pályarendszer is kisebb - így nem érte volna meg.

Összességében nekem nagyon tetszett a hely a változatossága és a nagyon jó pályái miatt. Gondolom, szezonon kívül és talán egy kicsit kevesebb snowboardossal még élvezhetőbb lett volna.