Délután 2-kor kezdtünk, így csak 2 óránk volt síelni, de szinte alig vártam, hogy mehessünk haza. A síelés élvezeti értéke a 0-hoz közelített, pedig aránylag nagy szintkülönbségű és hosszú a Zinken lift alatti pálya. A felső szakasz buckás és köves volt. A középső szakaszon levő szűk átvezetőn olyan kevés hó volt, hogy fél lábon csúszva tudtam csak átvészelni. Az alsó lankás részen pedig fura, túrószerű hóban lehetett síelni. Záráskor világosodtam meg ennek okáról, ugyanis ratrak híján két bob megy párhuzmosan egymás mellett végig fel-alá és egy köztük kifeszített matraccal veszik kezelésbe a pályát. Tehát nem kivasalják a buckákat, hanem elkenik. Amúgy fentről szép a kilátás Salzburgra és a mögötte elterülő síkságra. Valamint ha az alsó szakaszon kicsit kimegyünk a pálya bal szélére, akkor elmondhatjuk, hogy Németországban is síeltünk.