Március 1-8 között lehetőségem volt ellátogatni Európa egyik leghíresebb síközpontjába az olasz-svájci határon található Breuil-Cervina - Zermatt régióba. Szeretném megosztani a tapasztalatokat, hátha jövőre Ti is kedvet kaptok egy ilyen túrához...
A szállást november közepén kezdtem el keresni. A magyar utazási irodáknál már szinte minden apartman be volt foglalva erre a hétre, ezért aztán rövid internetes keresgélés után rátaláltam az ideálisnak tűnő lehetőségre. Cervinia Cielo Alto részében, a 'Cielo Alto Apartments' nevű létesítményben foglaltam 6 ágyas apartmant 1000 EUR-ért egy hétre (minden költséggel együtt). Ha tehetitek, ne foglaljatok irodán keresztül, mert elég keményen rátesznek az árra - akár 15-20 ezer forintot is személyenként.
Elsején reggel Wizzair-rel elutaztam Eindhovenbe, innen 4 órás várakozás után egy Ryanair járattal repültem tovább Bergamoba. A bérautó átvételét követően 2,5 órás kényelmes autózással megérkeztem Cerviniába. Az apartmanház tulajdonosa, Ettore igen kedvesen fogadott. Megmutatta a rendkívül tágas, 3 légterű, 10 fekvőhellyel berendezett apartmant. Nagyon kényelmesen elfértünk benne. A csapat többi része kb. 1 óra múlva meg is érkezett. Ők autóval indultak előző nap este Budapestről. Az út kb. 1200 km, 14 óra. Szinte végig autópálya.
Este mindjárt ki is próbáltuk az apartmanház éttermét. A személyzet végtelenül kedves, a berendezés és az ételek is hamisíthatatlan olasz hangulatot árasztanak.
Másnap reggel lecsúsztunk a falu központjába. Fontos: Cielo Alto-ból nem lehet sítalpon elérni a teljes pályarendszerbe becsatlakozó liftek völgyállomásait. Cerviniába beérve le kell csatolni és gyalogolni kell kb. 300 m-t a felvonóig. Ez azonban még nem szegte kedvünket. Az már viszont igen, hogy nagyon erős szél fújt, emiatt csak öt felvonó működött, később már csak kettő. Így természetesen nem lehetett átkötni sem a svájci, sem pedig a valtournenche-i oldalra. A többszáz kilométernyi pályára elegendő síelő így ennél a két liftnél zsúfolódott össze. Emiatt kissé olyan Szlovákia-feeling lett. Persze ezen a magasságon (Cervinia~2050m) nem kell csodálkozni, ha viharosra fordul az idő. A napsütés egyébként egész héten kitartott, de a szél még egyszer-kétszer bekeményített.
Mérsékelt síélményekkel tértünk vissza a szállásra. Reménykedtünk, hogy másnap talán csökken kicsit a szél, és birtokba vehetjük a teljes pályarendszert. Így is lett. A második és harmadik napról csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni. Szélcsend, napsütés, lélegzetelállító szépségű panoráma minden irányban, csodálatosan karbantartott, kiváló minőségű pályák és különleges felvonók teszik egyedivé ezt a régiót. A Matterhorn kétségkívül uralja a tájat. Ha keresztülsíelünk a svájci rész rothorn-i szegletébe, mindhárom oldalról megcsodálhatjuk Svájc ezen nemzeti jelképét. Utazhatunk a Gornergrat fogaskerekűvel, melynek hegyállomásáról elénk tárul a világ talán egyik legszebb panorámája. Körben több mint tíz 4000 méter feletti csúcsot láthatunk. Kipróbálhatunk különféle "tojásos" és "gyorsulós-ülős" lifteket, valamint számos "nagykabin"-t is. Itt található Európa legmagasabb felvonó-hegyállomása a Klein-Matterhornon 3883 méter magasan. Ide azonban kissé nehéz feljutni (nekünk csak a harmadik nap sikerült), mivel igen komoly sorok szoktak kialakulni a felvonónál. A gleccsersí itt nem különlegesség, a magasabb vezetésű pályák szinte mind gleccseren találhatóak. A csúcstól a szállásunkig akár 20 kilométert is csúszhatunk felvonózás és - ha úgy akarjuk - megállás nélkül. A síélmények mellett megtekinthető egy jégbe vájt kocsma (Iglu-dorf), továbbá a Klein-Matterhorn mellett a gleccser mélyében egy jégszobor kiállítás is. A Plateu Rosa-n 3480 méteren meglátogatható Európa legmagasabban fekvő múzeuma, amely a drótkötélpályák építésével foglalkozik. Igen érdekes.
A felvonóknál általában nem kell sorban állni (kivétel a már említett nagykabin), viszont ha valamelyik átkötő szerepet betöltő lift meghibásodik, könnyen kialakulhat torlódás. Az olasz-svájci határra felvivő és a valtournenche-be átvivő lifteket csak akkor nyitják meg, ha aznap az időjárás egészen felvonózárásig alkalmas arra, hogy a síelők visszatérjenek a szállásukra. Zermatt és Cervinia között a távolság légvonalban csak 20 km, de közúton több mint 220, és egy Zermattban kényszerből szállodában eltöltött éjszaka könnyen felboríthatja a teljes költségvetést.
Az egyes körzetek közötti átjárás - köszönhetően az új lifteknek - kiválóan megoldott. A távoli részekbe - vagyis a Rothorn és a Sunnegga Paradise-ba - a nagy távolságok miatt akár 2 órát is utazhatunk, de ez egyáltalán nem gond, mivel folyamatosan új dolgokat fedezhetünk fel, és csodálatos szépségű pályákon síelhetünk végig.
A negyedik nap ismét kissé szelesre sikerült. Maradtunk Cerviniában. Most azonban több pálya volt nyitva, és találtunk egy olyat, amin igen kellemesen el tudtuk tölteni a napot. Nem is voltak már annyira sokan, nem kellett sorban állni a felvonóknál sem. Talán azért, mert a szél lefújta a havat a pályákról és gyakorlatilag tükörjégen kellett síelni. Tapasztalatszerzésnek azonban ez is jó volt.
Az ötödik és a hatodik nap a szép időnek köszönhetően ismét át tudtunk menni Svájcba, és újabb emlékezetes síélményekkel gazdagodtunk. Valtorurnenche-ba viszont nem jutottuk el. Valamiért az átkötő lift zárva volt, pedig állítólag ott is jó pályák vannak.
Néhány gyakorlati dolog:
A nemzetközi 6 napos síbérlet idén 240 EUR, és ez érvényes a teljes rendszerre és az összes liftre, valamint a Gornergrat fogaskerekűre is. A nagykabinos lifteknek nincs menetrendje, megállás nélkül üzemelnek. A fogas 4-20 percenként jár.
A hüttékben 15 EUR körüli összegért lehet egy főételt és egy italt fogyasztani. Élelmiszerboltok találhatóak Cerviniában és külön Cielo Altoban is. Áraik nem drágábbak, mint más olasz sírégiókban.
Az Eurót a svájci oldalon is elfogadják, és bankkártyával is lehet gyakorlatilag mindenhol fizetni. A határon természetesen nincs sem útlevél sem pedig vámvizsgálat.
A közönség igazán nemzetközi, rengeteg országból érkeznek ide síelők. Emiatt talán kicsit több azoknak a száma, akik 0 tudással, de nagy sebességgel száguldoznak a pályákon ész nélkül. Érdemes tehát elővigyázatosnak lenni.
Nyolcadikán reggel elbúcsúztunk Ettore-tól és megállapodtunk, hogy jövőre ugyanitt találkozunk. Régóta vágytam már egy olyan atmoszférájú síközpontra, ahová érdemes visszatérni, és úgy érzem, most megtaláltam.
A többiek elindultak haza Budapest felé, nekem viszont csak este fél 11-kor indult a járatom haza Bergamoból. Elautóztam tehát Courmayeur-ba, majd onnan tovább Entreves-be, hogy közelebbről szemügyre vehessem a Mont Blanc-t. Szerencsére a szép idő kitartott, így fellifteztem a Punta Helbronner-re, 3462 méter magasra, és a teraszról a Gornergrathez hasonló csodálatos panoráma tárult a szemem elé. A Rifugio Torino-tól le lehet síelni a Pavillon du Mont Frety-ig (vagyis 2173 méteres magasságig), de itt nincs tűzött pálya, hanem mindenki saját felelősségére arra megy, amerre akar. A Helbronner-ről egy panoráma kabin visz át Franciaországba, az Aigulle du Midi csúcsra, és onnan Chamonix-ba is le lehet ereszkedni, de ez az átkötés télen sajnos nem üzemel. Ez a kis kirándulás azonban így is méltó befejezése volt az elmúlt emlékezetes hétnek.
Néhány kép:
https://sielok.hu/fotoalbum/breuil-cervinia-2008/galeria/
Keresés
22 cm
