Síoktatók Magyarországi Szövetsége 35 éves jubileumi megemlékezés margójára:
Jubileum emlékezés nélkül – Elfeledett alapítók az SMSZ 35 éves ünnepségén
Murau, 2024 – Jubileumot ünnepelni mindig lehetőség arra, hogy egy közösség visszatekintsen saját múltjára, megnevezze azokat, akik az alapokat letették, és tisztelettel adózzon munkájuk előtt. A Síoktatók Magyarországi Szövetsége (SMSZ) 35 éves jubileumi rendezvénye azonban sokak számára nem az összetartozás, hanem a hiány és az elhallgatás érzését hagyta maga után.
Akiket nem hívtak meg
A Murauban megrendezett jubileumi eseményen nem vettek részt – mert nem kaptak meghívást – a még élő alapító tagok. Azok az emberek, akik közel négy évtizeddel ezelőtt szakmai kockázatot vállalva, saját kapcsolataikat és tudásukat felhasználva létrehozták a magyar síoktatók első önálló érdekképviseleti szervezetét, kimaradtak a megemlékezésből.
Ez nem pusztán szervezési hiba. Ez szimbolikus mulasztás.
Pedig volt miről megemlékezni
Az SMSZ nem „magától” jött létre.
Harminchét évvel ezelőtt nyolc, Ausztriában – Steiermarkban – végzett magyar síoktató határozta el, hogy egységes szakmai alapokra helyezi a hazai síoktatást. Céljuk volt:
• a síoktatói tematika egységesítése,
• a képzési és vizsgarendszer megújítása,
• a magyar síoktatók szakmai képviselete,
• és a nemzetközi kapcsolatok kiépítése.
Az alapítók előbb a Magyar Sízők Egyesületén belül, majd 1989-ben önálló szövetségként hozták létre az SMSZ-t. Megalkották a ma is használt logót, lefektették a szervezeti működés alapjait, és beléptették a szövetséget az Interski International nemzetközi szervezetbe.
Ez történelem. Dokumentált tény.
Nevek, amelyek nem hangzottak el
Az ünnepségen azonban nem hangzottak el az alapítók nevei:
Bács Antal, Berecz Béla †, Csongor Lajos, Demeter Antal, Fülöp György, Haragvölgyi András, Lakatos János és Szendrő László, az SMSZ első elnöke.
Mit üzen ez a jelennek?
Egy szakmai szervezet ereje nemcsak a jelenlegi struktúráiban, hanem emlékezőképességében is mérhető. Ha egy jubileum nem szól az alapítókról, akkor nem a folytonosságot ünnepli, hanem megszakítja azt.
Kérdés, hogy milyen példát mutat ez a fiatal síoktatók számára:
– hogy az elvégzett munka emlékezete idővel eltűnik,
– hogy az alapítók szerepe kényelmetlenné válhat,
– vagy hogy a múlt csupán opcionális eleme a jelennek.
Lehet még korrigálni
A jubileum elmúlt, de a lehetőség nem.
Egy nyilvános bocsánatkérés, egy történeti kiadvány vagy akár egy egyszerű, de őszinte gesztus még helyreállíthatná azt, ami most hiányzik: a tiszteletet.
Mert egy szövetség nem attól erős, hogy hány éve létezik –
hanem attól, hogy emlékszik-e azokra, akik létrehozták.