2010.01.26. Már a negyedik sítúránk a Dreilanderecki sípályákra. 2007-ben - az akkor 13 éves nagylányommal - itt tanultunk meg síelni. Azóta minden évben családunk egy újabb tagja szerette meg itt a havas sportot. A Dreilandereck eddig tökéletes családi síterepnek tűnt - abszolút kezdőknek a lapos bébipálya, kicsit magabiztosabbaknak, besíelőknek, lazítani 6 kék pálya különböző tájolásban, s hogy addig a tapasztaltabbak se unatkozzanak, ott a 4 km-es piros pálya -megbízható, többnyire udvarias, szolgálatkész személyzettel. Nekem - mint minden szülőnek - gyermekeim biztonsága, épsége, egészsége a legfontosabb, személyes tapasztalatom volt, hogy ez a pályarendszer biztonságos, tehát ha sítúra az úticél nem volt kérdés.
Ezt a hamis biztonságérzetet 1 perc alatt eloszlatta egy hosszúnyakú osztrák felvonókezelő!!
9 éves kezdő lánykámmal az ülőlifttel akartunk távozni a hegyről amikor a kezelő - az addigi gyakorlattól eltérően - visszanyomta kezembe a 4 lécet, 4 botot mondván vigyem.