Szia Laci!
Remélem hamarosan összefutunk gyepsín, lesz egy nagy feladatod, legalább is remélem segítesz, Vhogy meg kéne tanulnom azt is, de irtó béna vagyok hozzá.
NA a versenyről.
Hát igazából a cél az első 15-be kerülés volt. Az első menetben úgy éreztem, hogy nem igazán jól ment, úgy éreztem, hogy a lécem nem igazán jó, pedig előző este éleztük, meredek jeges pálya volt szűk kaputűzéssel. Sok kapunál megsodródtam, nem bírtam élen tartani. Aztán következett az igazi meglepi, a 3. helyre beértem.
Na ettől kissé visszanyertem az Önbizalmam, többen mondták, ne kockáztassak a 3. hely is szuper. de hát nem úgy van az. A két futam között futva mentem a parkolóba a kocsihoz lécet cserélni, többiek értetlenül meredtek rám, nem tudták mi ütött belém.
Aztán a startba álltam, és úgy gondoltam na lesz ami lesz, full gáz. Egy-két kapunál a fogam csikorgott, alig fértem be, Videóról visszanézve, szörnyű volt, na nem erről a felvételről fogják oktatni a versenypályába csúszást, az biztos. Ahhoz képest h tükör jég volt a pálya, csak úgy "porzott" utánam. Sikerült a pálya meredek részén annyi lendületet összeszednem, hogy a hosszú lapos befutón is még küzdöttem a kapukban maradásért, holott itt már a közönségdíjas stílust kellett volna bedobni. Beérve a célba, mit sem törődve a közönséggel, ezerrel indultam kifelé az arénából, a fotós is alig bírt 2 másodpercre visszatartani. Mint a felbőszült bika fújtatva trrapoltam a táblához megnézni az eredményt, hát nekem is tátva maradt a szám, aztán mondtam a többieknek vigyorogva, na ennyit tesz a léc csere. Aztán meg kínos percek következtek, kiizzadtam a nadrágomból míg fönt volt a két olasz csajszi , le se mertem venni az eredményjelzőről a szemem, aztán leértek Ők is, MÖgöttem..:-)))) Hát igazán felemelő érzés volt.
NA aztán majd a többit személyesen.
Keresés
