Sziasztok!
A hosszú hétvégét a párommal Zermatt pályáin töltöttük. Vegyes érzelmekkel tértünk haza. Egyrészt a hely szépsége magával ragadja az embert egyből. Egy élmény a Gornergrat felé vonatozni, a csúcsról (3883m) (ahol nem mellesleg megkértem a párom kezét:) letekinteni a környező 2-3000 méter magas (alacsony) hegyekre :)
Igen finom fondue-t és röstit ettünk, a hegyen a hó és a pályák állapota szinte kíváló... De
Ami nem tetszett, hogy vasárnap csak a gornergrati és ganti rész volt nyitva, a többi pálya a nagy szél miatt zárva volt (bár ez egy gleccser terepen nem meglepő). Itt viszont a pályák állapota hagyott maga után kívánni valót. Mivel mi boardozunk, a gornergrati pályák keskenysége (néhol csak 2-3 m) nem igazán kedvezett nekünk, glacier paradise pályák zártsága miatt itt hatalmas tömeg volt. Itt nem túl sok hó volt, mert a pályákon már a délelőtti órákban is mohacsomók és kisebb-nagyobb kavicsok voltak. A meredekebb részeken du. 2 felé már erőteljes buckásodás vette kezdetét. A felvonóknál viszonylag keveset kellett várni, kivétel ez alól a ganti óriás kabinos, ahol nem volt kellemes a 30 perces várakozás a 40-50 km/h-s szélben. Viszont az iglu falu nagyon hangulatos és isteni finom a fondue (az árát ne is akarjátok tudni...).
Szerencsére hétfőre megkegyelmeztek nekünk az istenek és gyönyörű időt varázsoltak az egész (svájci) terepre. (az olaszoknak nem volt szerencséjük) gondoltuk, hogy egyből a csúcs meghódítására indulunk, aztán a trockener steg-i nagy kabinosnál megakadt a lendület, 1 óra 10 percet vártunk a beszállásra! (+ negyed óra az út felfelé) Azért csak feljutottunk a csúcsra, a kilátóból olyan panoráma tárul az ember szeme elé, hogy... (azt látni kell:) A fenti pályák már barátságosak voltak (snowboardos szemmel nézve), jól kezeltek, szélesek, a tömeg eloszlott rendesen (és kavicsok sem voltak...). Bár a délutáni órákban furggsattel-i felvonó tetjén az indulásnál volt egy meredekebb rész, ami rendesen buckásodott.
A liftek zárás után (értsd: a kiírt utolsó kontrollfahrt időpont után) fél órával még simán üzemeltek, tele emberekkel minden irányban. Sajnos a talabfahrt itt sincs a helyzet magaslatán, board-al küzdelem lejutni, de még a síelők is megszenvedtek néhány nagyobb emelkedőn. Illetve a lenti részeken (1900m alatt) eléggé kásás volt az állapota.
Összességében jól éreztük magunkat, nagyon szép terep, de nem ez lett a kedvencünk (az még mindíg Hintertux).
A szállásunk Täsch falujában volt a vasútállomás melett (hotel täscherhof), de egyáltalán nem volt zavaró az este 11-ig tartó vonatforgalom. Egyébként ezt a szállást ajánlom bátran, nem túl drága (helyi viszonylatban), szép tiszta, tágas szobánk volt, hatalmas káddal, elméletileg lett volna internet is, de a gyenge jel miatt nem tudtunk kapcsolódni. Viszont szó nélkül ideadták 2 órára a pezsgőfürdő helyiséget, bekészített pezsgővel (általam vitt d.p.), eperrel, virágcsokorral, gyertyával, kellemes zenével (az epret és a virágot term. ki kellett fizetni).
Lehet, hogy még egyszer majd visszatérünk öregkorunkban nosztalgiázni...
Keresés
18 cm
