Előzmény és válaszok a Élen síelés topikból

Részben ez is lehet az oka, de többnyire lélektani: a keményebb hó vagy jég hangjára megváltozik a mozgás és a tónusok.
Jellemző például (még nagyon jó síelőknél és nálam is ;-) ), hogy a kemény talaj tudatára nem engedi ki annyira a lábait, hanem kisebb kitéréssel kezd el síelni, mert a biztonságtudat azt diktálja, hogy a csúszósabb talajon az alátámasztás legyen inkább a test alatt. Így viszont alig lesz élszög, tehát nyilván ki fog csúszni a sí. Ha ezt sikerül felülbírálni, és jóval nagyobb kitérésre engedni a sít, meglepő módon az addig életlennek hitt sí váratlanul élessé válik...

Köszönöm. Én is így értettem, hogy sorjás lesz. Persze akkor, ha előtte tisztességesen volt megélezve.

"hogy akár egy nap alatt is elmegy a kantni éle"
Nem megy az él, maximum sorjás lesz egy kicsit (kemény jégen, nagyon), ezt egy két perces procedúrával orvosolni lehetne! Ha hosszú idő telik el, a két élezés között akkor „megy el” az éle, „gömbölyű” lesz. Akkor pedig baromi sokat kell lecsiszolni, hogy újra az eredeti szöget megkapjuk.

Napok óta fontolgattam egy ilyen témájú topik indítását. A mostani pályaviszonyok miatt, különösen aktuális.
Mint a többiek is írták, fontos a jó éles kantni. Tudni kell, hogy akár egy nap alatt is elmegy a kantni éle, ha olyan a pálya és sokat csúszol.
A második legfontosabb dolog, a terhelés. A síelők többsége a meredekebb kikoptatott pályákon megijed, és hátraterhel. Ettől a léc nehezebben irányítható és jön a nagyobb ijedtség, majd a bukás. Nagyon fontos, hogy mindig a lejtőre dőljünk, és nem csak jeges pályán. Ha beledőlsz a lejtőbe a kantnid is jobban fog!
Kérem a tisztelt oktatókat, erősítsenek, vagy cáfoljanak meg, ha badarságokat írnék.