Megjöttünk a nyári edzőtáborból és mondhatom szuper volt. Az öt napból négyen, ideális (nyári viszonylatban) körülmények között edzettünk, csak csütörtökön volt nagyon puha a hó. Szerdán délután, este esett az eső, a gleccseren havas eső, és éjszaka is +5 C°, így nagyon puha, süllyedős hóban kellett edzenünk. Mondhatom, meglehetősen fárasztó volt a gyakorlatokat végrehajtani, ezért Atesz megkönyörült rajtunk és 11-kor befejezhettük az edzést. Kárpótlásként pénteken szinte maga a tökély. Mikor reggel felértünk kicsit megijedtünk, mert a csúcson köd volt, de kicsit lejjebb menve megszűnt, később pedig fel is szállt. Ezután -3 C°-ban, vakító napsütésben, ideális pályán síelhettünk.
Az egész tábor legkellemetlenebb élménye a reggeli csatározások voltak a kabinos felvonónál. Sajnos voltak néhányan, elsősorban Olaszok, akik azt hitték, hogy a verseny már a sorbaállásnál elkezdődött, és mindenkin átgázolva, letaposva, félrelökve tolakodtak előre. (Meglepő módon nem is annyira a gyerekek, mint inkább a felnőtt versenyzők (nők) és edzők). Az első nap tapasztalatai alapján, ezért a második naptól 7 órára kimentünk, így közvetlen a bejárat előtt tudtunk megállni, így nem tudtak félrelökni és az első kabinnal fel tudtunk menni.
Maga az edzés általában két részből állt. Mire mi felértünk, Atesz kitűzte a pályát és kb. két - két és fél órát pályában mentünk. Majd egy rövid pihenő és utána kb. 12-ig iskolázás, ekkor már kicsit puhább hóban, ami azért meglehetősen fárasztó volt. Utána fent ebéd, majd vissza a szállásra és pihenés délutánig. Volt, aki még úszni, szaunázni, esetleg teniszezni (jómagam) ment, esténként pedig videó elemzés. Volt mit elemezni!
Nagy élmény volt, hogy velünk edzett a sokszoros magyar bajnok Stark Marci is, így legalább láttuk, hogy van még hová fejlődnünk. Sajnos, egy nagy esést követően, megrándult a bokája, így az utolsó két napot ki kellett hagynia, innen is kívánunk Neki jobbulást.
A legkellemetlenebb nem is a sorbaállási mizéria volt, hanem, hogy utolsó nap sajnos elloptak egy gyári versenysínket, reméljük a biztosító fizeti.
Fájó szívvel jöttünk haza, mert az utolsó napon kezdtük el érezni, hogy néha már meg tudjuk csinálni, amit Atesz kért. Sajnos az október nagyon messze van, de addig csak kibírjuk valahogy.
Képek, videók jönnek.