Waidring-i szállással, a helyi Steinplatte-val szembeni kételyekkel és Kitzbühellel kapcsolatos hatalmas várakozásokkal indultunk el síelni dec. 29-én. Ma hazaérve azt mondhatom: minden ellenkezőképpen sült el. A Steinplatte síterepről csak jókat mondhatok, Kitzbühel azonban sok szempontból csalódás volt. Mivel mindkét helyen szakadó hóban, ill. hóviharban is volt részünk, a két terep egyenlő esélyekkel indult.
A Steinplatten nincs ugyan annyi hütte, hogy külön "hütte-kalauzt" kelljen kiadni, mint Kitzbühelen, az ételek jók, de nem kiemelkedőek, de nem is enni mentünk, hanem síelni, és e tekintetben most a Steinplatte győzött. A kabinos, amivel a Kammerkör-höz fel lehet menni Waidringból, 15 személyesnek van ugyan meghirdetve, de 9-nél több ember egyszer sem fért be, akkor sem, ha gyerekek is voltak. Ennek ellenére nem volt tömeg a felvonónál, pedig csaknem teljesen tele volt a parkoló (jan 1-jét kivéve). 2-3 percnél többet egyszer sem vártunk, sem lenn, sem a pályákon működő felvonóknál. A pályák legfőbb jellemzője, hogy folyamatosan karbantartják őket, ezért mindig jól síelhetők. Első nap 2 óra szünettel végig szakadt a hó, de a ratrakok folyamatosan jártak (mi pedig a nyomukban :) ), így nem kellett óriási buckákkal vagy hatalmas jégfoltokkal küzdenünk. A pályarendszer jól áttekinthető - kivéve, amikor esik a hó, és akkora köd van, hogy a látótávolság 15 méterre csökken - így könnyű eldönteni, merre is induljon az ember, és sok, de áttekinthető a tábla, így menet közben is könnyű tájékozódni. A pályák kellemesen hosszúak (de azért az Aineck-i 6 km-es maradt a kedvencem), nem kell lépten-nyomon felvonózni, és mindegyik, de különösen a kékek nagyon szélesek. Ennek megfelelően rengeteg apróság tanul, de ha 3 ilyen kiscsapat síelt egymás mellett, akkor is volt elég hely, hogy a már jobban síelők kényelmesen és biztonságosan elcsóvázhassanak mellettük. Nekem a 3-as piros volt a kedvencem, de az 5-ös is jó, bár az több helyen inkább kékespiros. A Steinplatte-ról át lehet síelni a német Winklmoos síterepre - jó lenne, ha a térképen ez a síterep is látható lenne, az összes pályával és felvonóval, mert így eléggé vaktában síel bele az ember a német oldalba. Nem is sokan vállalkoztak rá, legfeljebb akkor, ha előző nap már megnézték a német pályarendszert is.
A Pillersee völgyben és a környéken számos kisebb-nagyobb síterep van, így aki szereti a változatosságot, az akár két hétig is síelhet új pályákon. Legfeljebb 50 perc autózással (hóesésben) elérhető Kitzbühel, Brixental-Wilder Kaiser, Saalbach-Hinterglemm a nagyobbak közül, és legfeljebb fél óra alatt Fieberbrunn-Hochfilzen, St. Johann (in Tirol), Oberndorf, Winklmoos a kis-közepes pályák közül.
Gyerekeknek Waidringban is van egy apró tanulópálya két csákányos felvonóval, a falu központjában (!!), esténként gyakran programokkal, de Larchenhof, Kirchdorf vagy Hochfilzen is alkalmas az első hóekés csúszásokra.
Ételben a Schneidermann kávézó és étterem volt a legjobb szerintem, de 18-21 óra között érdemes asztalt foglalni, mert másoknak is ez a kedvence :). Akár bécsiszelet, akár sült csirke, tiroli káposztás hús knédlivel vagy käsespätzle, minden finom volt, a vegyes salátájuk pedig verhetetlen. A waidringi pizzéria szintén jó. A többi éttermet nem teszteltük, nem volt rá okunk...
Többen mondták, hogy az odautat nem lehet megtenni 6 óra alatt - nekünk sikerült, pihenők nélkül számítva valóban ennyi volt. Nincs bonyodalom, az út nagy része autópálya, az osztrák-német határ környékén pedig egy csodaszép kis folyóvölgyben kell haladni(időnként azonban ezt az utat - 178-as út - lezárják, pl kőomlás vagy lavina miatt). És ha szakad az eső, ahogy újév napján is tette :(, akkor nem egészen egy órára ott van Salzburg, ahol mindenki talál kedvére való programot és édességet :).
A kitzbüheli pályarendszert mi a Fleckalmbahn-tól, vagyis nem Kitzbühelből, hanem Kirchberg felől közelítettük meg, mert a kitzbüheli Hahnerkammbahn-nál csak fizetős parkoló van (az állomás benn van a településen. A Fleckalmbahn parkolója ezzel szemben ingyenes, és a korán kelők fedett (!!) parkolóban hagyhatják az autójukat, jó társaságban - csupa BMW, Mercedes, Porsche...
Ha valaki Kitzbühelt is látni akarja, a Fleckalmbahn-nal fel lehet menni az Ehrenbachhöhe tetejére, ahonnan a 36-os majd a 20-as kék pályán át lehet síelni Kitzbühelbe. Ez meglehetősen hosszú út (én kb. 5 km-re becsültem, de becslésben elég rossz vagyok, a lottószámokat sem tudom megbecsülni soha...), és az eleje elég kevés élvezetet tartogat - a pálya nagyon keskeny, számos pályát keresztez, ezért nagyon kell figyelni, hogy merre halad az ember, de nagyon lelassítani sem lehet, mert időnként egész komoly emelkedőkre kell egész hosszan felcsúszni, így ha az ember elbambul a táblák böngészése közben, akkor több helyen is van alkalma a "síléccel hegymenetben" különböző módozatait gyakorolni. Ezen a szakaszon sok tábla van, mivel több pálya is keresztezi egymást vagy együtt halad egy ideig, de ez zavaró, csúszás közben néha nehéz eligazodni = könnyű eltéveszteni a pályát vagy gyakran meg kell állni. A 36-os pálya egy egészen rövid szakaszon átadja helyét a 37-esnek, és a 20-as, ami Kitzbühelbe vezet, valójában ebből ágazik ki. A kitáblázása elég vicces - van kinn a jobb oldalon egy tábla, rajta egy szép nagy 20-as számmal, amitől a kezdő kitzbüheli kísérletező megnyugszik, hogy akkor jó helyen van, és szépen továbbcsusszan egyenesen. Ekkor még nem tudja, de itt rontotta el - a tábla ugyanis valójában azt jelzi, hogy a pálya baloldali, felemelkedő, ezért be nem látható peremén túl a 20-as pálya balra kb. 340 fokos szögben visszakanyarodik, és a hegyoldalban lefelé folytatódik. Szóval azok az őrültek, akik egy hatalmas ugratást követően eltűnnek a szakadékban, valójában semmilyen kockázatot nem vállalnak (legfeljebb azt, hogy valakinek a nyakába ugranak), csak tudják, hogy merre folytatódik a 20-as pálya :). Viszont aki megtalálja a 20-ast, az innentől a síelés minden szépségét élvezheti. A pálya kék, keskeny, de fantasztikusan szép helyeken megy. Először ebben a hegyoldalban, bele egy szűkülő völgybe, azután erdőben, újabb völgyben, újra erdőben... Amikor ott voltunk, nagyon hideg volt, nagyon erős szél (volt, hogy lejtőn lefelé !!!! megálltam, nem tudtam csúszni, annyira tolt visszafelé), a hegyet derékig takarta egy felhő, az út elején gyakorlatilag egy nagy tejfölben síeltünk, de a hideg, a szél, és a szakadó hótól lassan, de biztosan átázó ruháink ellenére azt mondtuk a végén: ez fantasztikus volt! Nagyon szép út, mindenkinek ajánlom, tapasztaltabb gyerekekkel is meg lehet csinálni (sőt térdig érő síiskolásokkal is találkoztunk, szerintem a legidősebb sem volt több 4-5 évesnél...).
Van egy 7,5 km hosszú pálya is, a kék 16-os, fenn ez is keskeny, de később bizonyos szakaszokon 200-250 m szélességet is elér, bőven van hely a legalkalmasabb útvonalat kinézni, és besíelni. Kevésbé tapasztaltak ne a déli szieszta után fussanak neki...
A nap végén mi a 26-oson terveztünk lesíelni, ez kb 10 perccel a (kirchbergi) vége előtt kétfelé ágazik, a bal oldali ág bemegy Kirchbergbe, a jobb oldali pedig a Fleckalmbahnhoz. Bár van egy tábla az elágazásnál, ezt sokan elvétik - semmi pánik, be kell csúszni a faluba, és a síbusszal átmenni a Fleckalmbahn-hoz :). Viszont vigyázni kell ezzel a pályával, mert nagyon hosszú. És most hadd emlékezzek meg a Kitzbühellel kapcsolatos legnagyobb csalódásomról: noha egész nap szakadt a hó, egyetlen ratrakot sem láttunk napközben. Ennek köszönhetően a 26-oson délben már akkora buckák voltak, hogy ha letérdeltem, nem látszottam ki mögülük! Jó, hogy csak 160 cm vagyok, de akkor is... Nagyon lassan lehetett haladni, állandóan kerülgetni kellett a buckákat - persze ha valaki kedveli a buckasízést, annak ajánlom: nagyon sok km-en keresztül csak bucka és bucka a pálya teljes szélességében ...
A pálya kb egynegyedénél van egy felvonó, az E2 jelű Ochsalmbahn - aki kicsit is fáradtnak érzi magát, vagy nem biztos abban, hogy végig bírni fogja, az használja ki, és menjen vissza vele (majd a Fleckalmbahn-nal lefelé), mert onnan még nagyon-nagyon hosszú az út a faluig/a felvonóig. A pályának vannak nehezebb szakaszai, és mivel hosszú, én inkább piros jelzést adtam volna neki. De legalábbis pirosas kéket (ha lenne ilyen). A legrosszabb rész a 29-30-as hütték előtti letörés - amikor ott voltunk, tükörjég borította, a legjobb síelők is estek-keltek rajta (én nem vagyok az :) ), és a hütténél mindenki úgy érezte, megérdemel egy kis lélekmelegítő forralt bort vagy jagateát :). Jó hír azoknak, akik ekkorra már teljesen kimerülnek, hogy ide akár szakadó hóesésben is feljön a taxi, és akár a síléceket is hajlandó lefuvarozni :). Egy nagyon ügyes kis tartó van a hátuljára felszerelve, ahhoz rögzíti a sofőr a lécet. És a szilveszteri hangulatba került síelőket is leviszi :). Persze ez kis időbe telik (hacsak éppen nincs ott a taxi), de a hüttében bőséges az étel- és italválaszték. A kitartóbbak erőnléttől és vérmérséklettől függően 15-20 percen belül elérik a falut. Mivel síelni jó, természetesen élveztem a napot, de azért Kitzbühelről leginkább a ratrakolatlan, buckás, gyakran (túl) keskeny (legalábbis nekem) pályák, és a nehezen áttekinthető jelzések jutnak eszembe. Olyan is volt, hogy egy szép, nagy táblát láttunk (hátulról) egy mélyedésben - máshol viszont egy darabot sem, így odasíeltünk tájékozódni. Sokat megtudtunk a mormotákról és egyes alpesi növényekről, de hogy merre van a 28-as pálya folytatása, azt egy helyi síoktatótól kellett megkérdeznünk. Természetesen egy kb. 50 méteres emelkedő tetején volt :).
A pályák jelzése az eddigi - jelentősnek nem igazán mondható - tapasztalataim alapján inkább lefelé "csal"; a kék pályák közül több is inkább pirosas-kék. A feketék viszont (pl. 38-as) valóban feketék (nekem)! És ha szél van, akkor a Steinbergkogel-ről induló pályákon olyan érzés síelni, mintha a valaha volt Delta c. tévéműsor főcímében szerepelnénk...
A Steinplatte végül megkönyörült rajtunk, és szikrázó napsütéssel, kiváló pályákkal búcsúzott január 2-án - a tervezett 2 óra helyett csak fél 4-kor indultunk, és útközben egyfolytában azon gondolkodtunk, hogy nem kellene-e még egy nap szabadságot kérnünk....
Keresés
42 cm
