Mivel a múlt heti Tátralomnicra tervezett kétnapos utunk első napján a viharos erejű szél miatt nem mentek a felvonók Lomnicon így gyors tanácskozás után Mlynky kis terepére esett a választásunk. A választásunkat megkönnyítette hogy ezen a napon itt síelt egy közkedvelt talpas síelőtársunk is Fecó személyében. A viharos Lomnic után félúton már ki-ki sütött a nap is . A parkoló előtt nem sokkal már vártak ránk. A parkolóba érvén már gyönyörű napsütés és 4-5 autó fogadott minket. A parkoló egyébként elég nagy ,jó sok autó elfér benne. Gyors üdvözlés a többieknek aztán öltözés majd a szokásos lapos flaska kör és indulás a pályára. A pályához vezető út kb 100-150 méter enyhe emelkedőn vezet. Jegyvásárlás-ami 16 euró- ,fényképészkedés aztán irány a hegy. A terepet két egymással párhuzamosan futó felvonó szolgálja ki. Az egyik egy csákányos-ami most pihent- a másik pedig egy nagyon gyors adogatós tányéros ami Zsolt mérése szerint ülős lifteket megszégyenítő sebességgel halad felfelé. A jegy amúgy dugdosós rendszerű amit igen gyorsan érzékel a kapu. Ahogy felfelé tartottunk úgy erősödött a szél is és időnként kis buckákat fújt össze ami meg-meg fogta a lécet . Felérve a "helyi" ismerősökre bíztuk a vezetést. Először a piros kettes pályát néztük meg. Ez egy közel 1 km hosszúságú jó kis pálya. A teteje lankásabb aztán egy meredekebb és végül megint csak egy lankásabb részből áll. Ahhoz képest hogy ezt pályát használják a legtöbben annak ellenére itt volt a legjobb a ratrakozás. A második körben is erre indultunk de letértünk a piros hármasra ami már egy meredekebb de nem túl hosszú letörésből állt. Fokozatosan haladtunk az egyre nehezebb részek felé így egy pár kör után már a négyesen találtuk magunkat. Ez annyira nem tetszett -nem a meredekségével volt gond- mivel itt a szél már össze-vissza vitte a havat és a kopár részeket hirtelen mély hó követte . Figyelni kellett rendesen. Később a csapat két felé osztódott . Volt aki a hosszú kék négyest próbálta ki de állításuk szerint ott is rendet tett a szél és így egy csúszás után már ők sem mentek arra többet. A csapat másik része a felvonók jobbján lévő kezeletlen fekete bucka pálya felé vették az irányt. Mielőtt kipróbáltam volna felhívták rá a figyelmemet hogy néhol derékig érő buckák vannak. Tényleg voltak és én rettenetesen élveztem. Még jó párszor csaltam ezután erre a részre a többieket. Érdekességként említeném meg hogy a terep alján egy hatalmas hóvárat építettek -gondolom ez lesz majd a hótartalék- ami több szintes és utak, lépcsők és alagutak szelik keresztül. A mérete kb 30m x 15m és legalább 10 méter magas. Én újra kisgyereknek éreztem magam benne.Gasztronómia. A helyi "hütte" az indulóállomás felett kb 100 méterre helyezkedik el. A kínálat nem nagy de igaz a megállapítás hogy itt szinte "gombokért" van minden. A 11 órás sört még megismételtük jó néhányszor. A hangulatot csak fokozta hogy hangosan szólt a zene egész nap. Várakozás az nem volt hacsak nem azt az időnkénti 10-20 mp -et nem számítjuk annak. Zárásként a többség nevében kijelenthetem hogy jól tettük hogy ide jöttünk. Napsütés,jó pályák, kellemes társaság,kiváló hangulat.
Keresés
21 cm
