Jó reggelt, Gábor!
Megtisztelsz, hogy megszólítasz. Hangsúlyozottan kérem FIGYELMES ÉRTELMEZÉSED, mert annak híja oda vezet, ahová jutottunk. Próbálok a megszólításod sorrendjében válaszolni.
Már legalább tucatszor leírtam, hogy az Ozsváth Miklós fémjelezte SMSZ szakmai vezetés ideje alatt elért eredményeknek, szívből örülök. A vezetése alatt létrejött újításokat a jelenlegi tantervünkbe beillesztettem. De, ez a mi tervünk, és hogy HOVÁ ILLESZTEM AZT BE, annak jogát fenntartom.
Az Ozsi mellett dolgozó, síoktatás szakmát magas szinten művelő „kollégákat” tisztelem, elismerem, ebbe a te személyed nagyon is benne van, különösen abból az aspektusból nézve, hogy anno, Szabó Laci helyzetbe hozásáért (a saját környezetünkben), mindketten nem keveset tettünk.
Idézet:
„Ezek alapján nem nagyon értem, hogy hogyan is gondolhatod, hogy egymagad helyesebben ítéled meg a korábbi levelekben leírtakat és az egész sízést, mint a fent nevezett szakmai csapat. Az önbizalmadat csodálom!”
Válasz:
A Kanyarsí Klub 1988 óta létezik, az SMSZ 1998 óta. „Keresgélésem” a biztonságosan hatékony síoktatás formái iránt már jóval az SMSZ „éra” előtt megkezdődött, és az a mai napig folytatódik.
Keresgélésem területei:
- Széleskörű nemzetközi sí szakirodalom
- SMSZ képzések – továbbképzések (a kollektív tudás egyik területe)
- Magán képzések nemzetközi szinten elismert osztrák állami vizsgás síiskola tulajdonostól
- Más sportokban bevált hatékony oktatási megoldások síoktatásba konvertálása
- Terepeken történő kísérletezések
- Stb...
„Az önbizalmadat csodálom! „– írod.
A ma alkalmazott síoktatási technológiánk „forgatókönyve” pontosan ki van dolgozva. EZT A RENDSZERT én raktam össze, azt úgy ismerem, mint a tenyerem, az a gyakorlatban folyamatosan megismételhető eredményeket produkálva bizonyít. Mindezt TUDVÁN – TUDVA, az önbizalmam ebből táplálkozik.
Mielőtt továbbmennék, szeretném felhívni a figyelmet EGYETLEN tényre, melynek az OLVASÓ számára történő megértése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy eligazodjon ebben a dzsungelben.
A SKICULT szakembereit SENKI nem hatalmazta fel arra, hogy a magyarországi síoktatással foglalkozó személyek és szervezetek felett szakmai kontrollt gyakoroljanak, ARRA NINCSEN JOGOSULTSÁGUK.
Mi következik ebből?
Amikor fenti tényt figyelmen kívül hagyva, a saját topicomban, az érveléstechnika „utcai harcos” változatának folyamatosan és következetesen történő alkalmazásával személyemben megbántanak, eszközöket keresek a VÉDEKEZÉSRE. Lehet, valaki úgy gondolja, hogy a védekezéshez nincsen jogom. Én meg úgy gondolom, hogy van.
„A SKICULT elsődleges célja a sítanulás- síoktatás. Minden más csak utána jöhet!”, - írod!
Ehhez egy megjegyzés. Amikor az új, síoktatásra specializálódott gazdasági vállalkozás elindult, az SMSZ tagok körében elterjedt információ az volt, hogy a tagjai pénzt akarnak keresni.
Így aztán tényleg örülök, hogy – mint mondod -, az elsődleges cél nem ez, így tiszta szívből remélem, hogy ez az egész magyar sí társadalomnak a hasznára lesz. De, most még nem tartunk itt.
Néhány gondolat, ebből a témakörből.
Az SMSZ tulajdonrész leendő SKICULT tulajdonosok részére történő eladását a közgyűlésen megszavaztam, és érdeklődéssel vártam – figyeltem a síoktatás piacon történő megjelenést.
Jómagam 24 éve vezetek síoktatással (is) foglalkozó szervezetet, ezért tisztában vagyok azokkal a nehézségekkel, melyek egy ilyen kezdést kísérnek.
Az élet különböző területein volt már alkalmam látni néhány átütő kezdést. Ezek közül mindegyik jól előkészített, kitűnően kommunikált, gyakorlatban azonnal bizonyítható visszajelzéseket tartalmazó megoldások voltak, közülük egyik sem a konkurencia lejáratásával kezdett. Itt most nem csak magamra gondolok, van a „gyűjteményben” olyan utalás, amikor én a környéken sem voltam.
A marakodás sehová nem vezet, az a passzív piac megnyerésére NEM ALKALMAS.
Már javasoltam valahol:
1. Síoktatással foglalkozó szervezetek és személyek közös stratégiájának kidolgozása a síoktatási piac azon részének megnyerésére, mely ma még csak potenciális piac.
2. Egyéni marketing a saját technológiás előnyök közönség elé tárásával.
Hozzáteszem:
3. Hagyjuk egymást dolgozni, a döntést és véleményezést, pedig bízzuk a nagykorú, már meglévő és potenciális „kuncsaftokra”.
Üdvözlettel:
Repárszky László
Ui.
Amúgy kitűnő ellenpontozásra alkalmas témák találhatók ebben a vitában, a szerkesztés alatt lévő, (még nem tudom mikor megjelenő) könyvemben erre egy fejezetet szánok.
Keresés
21 cm
