Előzmény és válaszok a Oktatóval vagy anélkül - lássuk, mit mutat a gyakorlat... topikból

15 fővel nem működik, és kisebb társaságnál is forgatni kell a csoportot.

Síoktatás változik, mások voltak az igények régen és most. Sajnos a Magyar síoktató képzés mindig le volt maradva egy kicsit, és magamat ismételve mindig is a mennyiségre hajtott, nem a minőségre.

Akit említesz régóta a síoktatás szégyene, de mint látod van akinek bejön...

Olyan, hogy nemzetközi minősítésű síoktató, soha nem volt, ez csak egy marketing fogás volt, hogy el lehessen adni a síoktató képzést...

Létezik olyan rendszer ahonnan nem kerülnek ki rossz síoktatók, csak éppen kevesen választják ezt az utat, pedig már itthon is elérhető.

Engem csak zavar benne hogy gyakran azt látom hogy az első három tanuló mögött közlekedők már teljesen mást csinálnak mint az oktató.Pedig gondolom induláskor a feladat meg van határozva. Persze ha egy nagyon tudatos társaságról van szó akkor a helyzet biztosan más.Az viszont igaz hogy azt kell feltételeznünk hogy aki oktatásra megy az tényleg meg akar tanulni sielni.

Erről beszéltem. És erről beszélek.

Csak az UI-val vitatkozom: a hibajavítás legrosszabb módja, ha felállítom az embereket, egyenként leengedem, és magyarázok. Előttük síelve - vagy más feldatokkal - sokkal hatékonyabban javítom őket, csak kívülről egy laikus nem biztos, hogy látja, hogy mi történik. Szívesen elmagyarázom, hogy miért, de alaposan megfontolt alapja van ennek. :-)

Egy jó sioktató valóban fontos lenne.De vajon mennyi a jó sioktató? Tapasztalatom szerint nagyon kevés.Persze akik itt
irnak nap nap után Ozsi ,Lackó ,Replaci és igy tovább mindannyian kiváló oktatók és akiket Ők és csapatuk oktat szerencsésnek mondhatják magukat.De egy kezdő delikvensnek fogalma sincsen arról hogy akitől órákat vesz milyen kaliberü és milyen lelkiismeretes oktató.Sőt az oktatás során sem derül ki számára,hogy helyesen vagy helytelenül lett tanitva.Igy azután az oktatás végén fogalma sincs arról mit kapott a pénzéért.Sajnos gyakran csak nagyon keveset.A saját történetem röviden.Nagy családdal járunk sielni 2002-ben
sikerült befizetnünk egy olyan si utra,ami napi 2 óra oktatást is tartalmazott.Miután-56 évesen- autodidakta módon tanultam sielni-igaz elötte minden fellelhető irodalmat többször elolvastam- alig vártam már az oktatást.Az oktató-nemzetközi minősitésü sioktató most is gyakran látom utazási irodák prospektusában-
első este elmondta hogy aki kezdő sielő másnap 10 órakor hol jelentkezzen, a haladók pedig délután 2 órakor ugyan ott.Akik kezdőnek gondoltuk magunkat kb.12fő időben ott toporogtunk izgatottan a megadott helyen.Felnőttek gyerekek vegyesen.Az oktató megérkezve bemutatkozot sorbaállitott bennünket majd tartott egy rövid bemelegitést .Ezután bemutatta az első gyakorlatot.Rézsutsiklás hegyléc emelgetése.Miután a társaság 90 százaléka ilyen olyan hóekében volt képes közlekedni sok emelgetés nem történt.
Egy órán keresztül ez ment kommentárok nélkül.Ez után rátértünk a következő gyakorlatra.A mély tehermentesitésre.
Az oktató mély tehermentesitéssel le sielt kb 50 m-t,mi pedig mentünk utána.A javitás abból állt hogy időnként oda kiáltott valakinek "guggolj le" vagy "álj fel".Igy ment ez a második napon is.Ekkor fogyott el a cérna a feleségemmel és 7 éves unokámmal otthagytuk az egészet.A lányomék elmentek első nap a haladók "sioktatására".Ami mindössze közös sielés volt,oktatás jellege semmi.Másnap már nem mentek, mondván minek kellene nekünk egy idegen emberrel sielni.Vagyunk mi elegen .Ugyan is mindig együtt siel az egész familia.15 fő.
Azt viszont nem tagadhetom el,hogy egyszer megkinált egy nyelet szlvapálinkával ,az tényleg JÓ volt.

UI.Meg kell mondanom gyakran figyelem a csoportos oktatásokat nem sok pozitivumot tapasztalok elsősorban a hibajavátés területén.Többnyire az oktatók csak le sielnek a tanulók elött.Tisztelet a kivételnek.

Abszolut amatőrként szólok bele a hivatásosok dolgába, mégpedig egy tavalyi hozzászólásom idézésével:

"Saját tapasztalatom alapján sziklaszilárd a meggyőződésem, hogy semmivel sem pótolható egy jó síoktató a kezdeti lépések elsajátítása során.
Mint már máshol megírtam, jócskán negyven fölött kezdtem el síelni, szerencsére nagyon jó tanárral (akiről egyébként név szerinti külön topic is megemlékezik ezen a fórumon). Öt éven keresztül minden szezonban egy-egy hétig síoktató irányításával tanultunk a feleségemmel. Ebben a korban elkezdett síelés során persze sajnos vannak már olyan technikai részletek, amelyek elsajátítása lehetetlen. (De meg kell próbálni!) Például az egyensúlyérzékem már sosem fog úgy kifejlődni, mint annak, aki gyerekként állt először sín. Ezt a múlt héten különösen tapasztaltam, amikor fiatal srácokkal is síeltem együtt. Emiatt egy bizonyos sebesség felett nem tudom uralni kellően a játékszert, így aztán a meredeken igen sok kanyarral kell lejönnöm.
Az a (kevés) tudás viszont, amit sikerült elsajátítanom - legalábbis úgy érzem - biztos alapokon nyugszik. A nekem megszabott sebességhatárokon belül teljes biztonságban érzem magamat mindenféle lejtőn, sőt a körülöttem lévőkre sem jelentek túl nagy veszélyt.
Mindezek ellenére két éve - megfelelő alkalom adódtával - újra egy síoktató segítségét vettük igénybe, aki alapos ráncfelvarrást végzett a technikánkon. Rengeteget tanultunk ismét, pedig csak néhány órát foglalkozott velünk.
Az elmúlt napokban a Dolomitokban voltunk. 8 napot síeltünk nagyon változatos pályákon. Napi 40 kilométer körüli síelés után sem éreztünk különösebb fizikai fáradtságot. Ezt én mindenképp az elfogadható technikai tudásnak köszönhetem, hiszen különösen jó fizikai állóképességgel nem rendelkezem."

Kiegészítésül a fentiekhez: tavasszal, szezon végén meghívott minket egy ismerős család Alta Badiába síelni. Nem mellesleg mind a négyen (papa, mama, már felnőtt gyerekek) vizsgázott síoktatók, akik levezetésül, örömsíelni mentek, meg hogy együtt is legyen a család. Nagy kihívásnak éreztük, vajon tudjuk-e tartani velük a tempót sebességben és erőnlétben. Igen kellemes érzés volt, hogy nem vallottunk szégyent, sőt! Persze a mama és a papa tanított síelni éveken át.