Előzmény és válaszok a Versenysí vs. Szabadsí topikból

Kedves Ozsi,
Engedd meg hogy gondolatod egy részével ne értsek egyet. Az edzők igenis megosztják egymással gondolataikat, nagyon ritkán dolgoznak magányosan. Nagyon általános, hogy együtt készülő, edző csapatoknál a többi edző is elmondja véleményét - persze soha sem közvetlenül a versenyzőnek, hanem mindig az edzőjének.
És még az is nagyon általános, hogy a versenyek után az edzők elmondják egymásnak, hogy ők mit láttak a másik versenyzőjéből, hiszen általában más pontján állnak a pályának.
A síedző szinte soha nem foglalkozik a kondiedzéssel, és ehhez az edzéstervvel, ez egy más szakma. azt külön ember végzi. és persze kommunikálnak egymással. A nagyobb csapatoknál pedig a pályát sem ugyanaz tűzi, mint aki levezényli az edzést, sokkal jobban összeszervezik ezt egymás között. Még ha kis csapat van, akkor is együtt dolgozik 1-2-3 kisebb team. teljesen magányosan szinte reménytelen. Ők viszont beosztják, hogy ki mit csinál, így mindenkire kevesebb jut.
És természetesen az igazán jó edzők legalább annyit agyalnak a sítechnikán, edzésvideokon, mint a jó és képzett oktatók.

Melyik részére értetted, hogy nem gondolom komolyan?
Az egylábas gyakorlatok példájára, vagy arra, hogy mindkét oldal tanulhatna a másiktól? ;-)

Amit leírsz, azzal elméletben mind egyet tudok érteni. De a gyakorlat nem pont ezt mutatja. Egyébként teljesen érthető okok miatt:
Az edzők sokkal magányosabban dolgoznak, a versenyhelyzet miatt nem osztják meg egymással a tudást. Olyat nem nagyon hallasz egy edzésen vagy versenyen (de este egy sör mellett sem), hogy egy edző elmeséli a másiknak, hogy ha van valami szuper meglátása. Megtartja magának, mert a versenyelőny mindent visz. Ez teljesen racionális, de emiatt sokkal inkább magukra vannak utalva.
Az edzőnek százféle feladatot kell elvégeznie. Edzésterveket készít, foglalkozik a kondival, a pályában történő edzésekkel, szervez, tűzi a pályát, levezetést csinál, versenyre jelentkeztet, versenyre viszi a versenyzőt, szervizel stb. Ebben a nagy csomagban csak egy tényező a sítechnika, amit többnyire magának kell felfedezni és kidolgozni.
A megszállott és képzett síoktatók szinte minden idejüket és energiájukat a sítechnikák megértésére és a mozgástanulásra fordíthatják, ha akarják - a lehetőségük megvan rá. A sítechnikában ők sokkal inkább specialisták, de nem feltétlenül lenne belőlük jó edző. Ezért lenne érdemes az edzőknek meghallgatniuk azokat a síoktatói műhelyeket, ahol a símozgások logikájához és működéséhez jobban értenek. És az így megkapott a tudást kellene továbbdolgoznia az edzőnek a versenyzés speciális igényeinek megfelelően.
Sok országban bevett gyakorlat, hogy az idény elején a sítechnikai alapozást síoktatók végzik a versenyzőknél. Ők ehhez ugyanis jobban értenek. Utána a pályában, edzésen jön az edző, de ha technikai hibát vesznek észre, újra hívják a síoktatót a javításhoz. Itt az edzők és az oktatók együtt dolgoznak a versenyzők sítechnikáján, és ebből mindenki jól jön ki.

Egy példa arra, ahol ez nem ilyen együttműködésben megy:
A versenyzők gyakran széles hóekeívet használnak az iskolában, a súlyponttal a két léc között. Ők kifejezetten rossznak tartják, ha keskeny a hóekehelyzet, és a belső láb feletti csípőre azt mondják, hogy ez belsőlábas helyzet, amit nem lehet megengedni a versenysportban. Ez a tökéletes tájékozatlanságról árulkodik: aki ilyent mond, nem ismeri eléggé sem a fizikát sem az anatómiát, és nem látja át, hogyan épülnek egymásra a mozgásformák.

Ozsi ezt remélen nem gondolod komolyan!!!

1., vannak nevelő edzők

normális országban, amig az ifjú nem siel jól, addig nem engedik a kapuk közelébe, vagy csak célzattal

2., van felkészülési szakasz

amikkor már idősebb 16 évestől felfelé :-) alapoznak iskoláznak, na azt is edzők írányítják

3., illetve az edző urak is segítenek abban, hogy mit kéne máshogy csinálni vagy ellenfél mit is csinál máshogy és annak van értelme vagy nincs; és hogyan jussunk el oda, hogy az tudatos legyen illetve reprodukálható legyen.

Vagyis azt kell mondanom az edzők előbbrébb járnak, és amennyiben az edző megfelelően képzett a múltból is legalább annyit tud, mint egy oktató és akikkel foglalkozik az meg is tudja csinálni a feladatot, amennyiben érhetően van elmagyarázva. (ez már megint egy másik kérdés)

Mondjuk más mozgás sérült idiótákkal (párdon) foglalkozni, akik nincsenek tisztában a testükkel illetve sprotolókkal akiknek van fogalmuk és van kondijuk.

Egy kis személyes példa:

Legjobb példa erre egy volt barátnőm, aki díjugratott magas szintem. Előttemi életében tipikus magyar évi egy hét sí kb majdnem minden évben nem éppen ideális felszereléssel, vagyis egyáltalán nem tudott síelni. 3 nap alatt íven vezette a lécét és határozott előre mozgással tudott tehermentsíteni. 4. nap big-air ugratokon ugrált (ez volt az álma, de közöltem vele csak akkor mehet rá, ha meg van a sí közepe) 6.-nap 30 cm szűzhó illetve egy 60 fokos kuloárban lesíelt, na jó második körben eltörött a mécses a kuloáros szakaszon, de a a szűzhavason már fülig érő mosoly, még ugyis hogy 400 m egy lábon kellett megtenni, mert esett egyet és a sí kicsit lejjebb került. 8 nap freeride verseny esés nélkül lejőtt.

Miért lehetett ez szerintem: bízott benem (hisze a pasija voltam), kapott egy neki megfelelő sít (ami egy zsír új famagos legjobb park sí volt tán 1 vagy 2 éves modell, szép is jó is :-)), és legfontosabbak a kondija illetve mozgáskordinációja és kitartása.

és ez a legnagyobb különbség az oktató és az edző között, illetve a feladat között!!!