Előzmény és válaszok a Élezés: térddel, csípővel vagy akármivel topikból

Én úgy látom, hogy Joci pont életszerűtlen (képi, dinamika nélküli) elképzelés hibáját írta le meglehetősen pontosan.

Nagyon remélem, hogy a vezetésem alatt álló democsapat egyik elöl mintát síelő tagja sem mutatott olyasmit, amit Joci leírt.

Ha középpontos-külpontos megkülönböztetést jól értem, akkor megint Jocinak kell igazat adnom: a külpontos helyzet az élváltás környékének a sajátja, és a legkevésbé sem stabil helyzet (hiszen pont azért indul meg az élváltás, mert nem a középponton halad át az erők eredő vektora). Ez senkinél sem a legstabilabb helyzet.

Az anticipáció nem azonos az előfeszítés. Az előfeszítés az erőkkel szembeni ellenállás (az izomrugók felhúzása). Az anticipáció (elővételezés) általános mozgásvezérlési-idegrendszeri jelenség, amikor megelőzve indítunk egy mozgássort. Apró szaknyelvi eltérésnek tűnik, de komoly félreértésekhez vezethet. Ha szlengben beszélünk, használjunk köznapi szavakat, a szaknyelvet próbáljuk megtisztelni a pontos fogalmazással.

„A megfelelő élhelyzet létrehozása a kulcs szó és ebben igazat adok neked. Ám amikor én ezt megfogalmaztam akkor a "sámlis" élhelyzet kialakítására utaltam. Logikusan amikor egy székre főleg egy alacsony székre próbálsz meg leülni, akkor igyekszel a fenekeddel közelítve rátelepedni. Nyugalmi ellazult helyzetben a két léc felett állva ezt úgy tudod megtenni, hogy a frontális helyzetből kitűrve egy csípő és törzs forgatás kíséretében a hegy felé forgatok magad és próbálod a feneket ráhelyezni, ráültetni a képzeletbeli "sámlira". Ebből a helyzetből csak egy kicsavart térdhelyzet lesz. Sőt, minél mélyebbre mész, a térdeket annál nagyobb csavaró csavaró hatás éri. Nagyon belső lábas is tud lenni a dolog. És mivel fenékkel közelítünk a sámlihoz ezért egy igen komoly hátra terhelés is lesz belőle. Kvázi sokszorosan is instabil helyzetről beszélhetünk, amiben az erők útja nem a test tömegközéppontjában támad, hanem külpontosan. Emiatt az adott töréspontoknál " ízületeknél " nagyon komoly csavaró feszültség lép fel.”
(Joci)


„Van síoktató válogatottunknak két olyan tagja, akiket gyermekkoruk óta ismerek, és bár senkit nem sorolnék hátra, tény, hogy mindkettő a demó első sorában adja a mintát.

Közülük az egyiknek a csoportjában voltam, amikor síoktató továbbképzésen az új, (bocsánat, de én Bartus Miklós óta már csak csípővándoros megoldásnak nevezem), az első igazán komoly benyomást tette rám ez a felfogás. Ha egyszer meglátnád az ő ívvégi pozícióját a legnagyobb (és természetesen legideálisabb) él szöggel, alighanem újragondolnád, amit most leírtál.

Amiket leírsz, azokban van valami, de, már bocsánat a síelés, pláne egy szint felett, nem a kisasszonyok sportja. Elméletek garmadája magyarázza ezt a helyzetet pro és kontra, a legegyszerűbben megérthető az un, ívvégi előfeszítés, régen ezt nevezték anticipációnak, a korszerűbb felfogás már másként tekint rá.

...

"Kvázi sokszorosan is instabil helyzetről beszélhetünk, amiben az erők útja nem a test tömegközéppontjában támad, hanem külpontosan." Akár hiszed, akár nem, egy professzionálisan síelőnél az egész ívnek ez a legstabilabb helye.”
(Replaci)