Előzmény és válaszok a Ideális körülmények vs. nem ideális körülmények topikból

Hulesz, Te a ködöt azért szereted, mert nem (vagy kevesen) látják mennyire szrul síelsz.
:)

Nálunk volt, hogy az egyik first timer kolléga (első szezonja x terepen) azt hitte, hogy az üléseshez megy le, közben a hegy másik oldalán egy csáklyáshoz jutott ki :)

Igazándiból a köd különösen fahatár felett tud igen erős lenne, egy erdős terepen ez nem feltétlen jelent gondot, mert ott az agyad tud mihez visszonyítani, pl sötét folt az az erdő (stb), ugyanaz erdő nélkül már teljesen más, tapasztalt hegymászók, sítúrázókat is könnyen megviccelheti.

Jó néhány olyan tragikus baleset történt, amikor a kihűlt sítúrázó/hegymászó a sűrű ködben nem találta a menedékházat, ami egyébként tőle 200 méterre volt...

Szóval tisztázni kellene, hogy most alibi ködről beszélünk vagy egy totális white-outról a magashegységekben, nagyon nem mindegy ;)

A dolognak van némi előzménye: egy pár éve, egy síoktatói papírral rendelkező kollegám meglepődve közölte Stuhlecken a 20cm túrt porhóval borított pályán: "Ezen nem lehet carvingolni!"...

Nekem eldőlés inkább amikor a porhavat térd magasságban keresztbe fújja a szél és én állok.

Én nem szeretem, mert szinte szédülök benne. Csak egy keskeny mezsgye az örömérzet, hogy most a lábaim érzékelnek, de ezt elnyomja a para.

Ugyanezt élte át a nejem anno a Penkenen Mayrhofenben.

Furcsa de én szeretem a ködöt (persze csak néha napján). Hihetetlen hogyan veszi át a test a szem funkcióját. Az a kedvencem, amikor nagyobb sebességről megállok és nem érzékelem a vízszintet. Ilyenkor simán eldőlök a hegy irányába, mint a rohadt nád. Volt már ilyen élményetek?

Viccet félre téve, Ozsi írásában van igazság. Vannak olyan barátaim, akik standard hochkari időben tanultak síelni, majd szép időben elcsodálkoztak: én itt jöttem le?

Egy csont kezdőnél okozhat némi problémát, hiszen náluk a legjobb kizárni minden zavaró körülményt. De van olyan, hogy nincs mit tenni. Ilyenkor kreatívan alkalmazkodik mindenki...

Egyébként egy túrt vagy mély hó, gyenge látás rendkívül hasznos lehet (a kellemetlen volta ellenére is). Végre nem a szemünk nyom el minden érzékszervet, a láb rengeteget tanulhat belőle. Sokszor volt olyan oktatásom, hogy a pocsék körülmények miatt még felmenni sem nagyon volt kedvünk a hegyre, aztán frenetikus síelés lett belőle a végére.

Oktatói szemmel nagyon fontos ilyenkor, hogy átérezzük, hogy a tanítványok milyen nehézségeket érezhetnek, és egyben azt is megtaláljuk, hogy az ő tudásszintükön milyen technikákkal kellene síelni az adott közegben. Ha ez a kettő megvan, akkor már jönni fog pár jó ötlet meg tipp, és el tudjuk kezdeni vezetni őket.

Az általános tanács ilyenkor, hogy ha úgysem látsz, akkor ne is erőlködj rajta. Ne keresd a talajt a szemeddel, hanem nézz bele messzire a ködbe!

A múlt heti nagyon változatos "síkörülmények" közepette jutott eszembe, hogy a fórum síoktatásról szóló vitáiban olvasottak alapjában véve - legalábbis szerintem - csak jól előkészített (ratrakolt) pályákon érvényesek. Mivel nem vagyok képzett oktató, csak kérdem a szakembereket (akik előtt emelem a sisakomat), hogy az okítás során történik-e valami útmutatás az áldatlan körülmények közötti teendőkről? Pl.: kemény alapon 20-30cm pórhó, buckák stb. Mert, mint tudjuk, a nap nem süt folyamatosan, időnként havazik is, sőt köd is lehet :) Itt most nem a személyemnek szóló tanácsokat várok (50. szezonomban vagyok, versenyeztem is, sőt az idén is fogok), de egy-két ötlet, javaslat jól foghat tulajdonképpen mindenkinek.