Előzmény és válaszok a Ideális körülmények vs. nem ideális körülmények topikból

Ebben teljesen igazad van, bár nehéz valaminek csak a jó oldalát úgy elmesélni, hogy a kevésbé kellemes ne merüljön fel a háttérben.

De én tényleg igyekszem, főleg mert a jó sítudásról nekem alapvetően csak a jó élmények jutnak eszembe! :-)

Azt én sem szeretem, hogy valami misztikus ködbe burkoljuk a síelés megtanulását, és a felelősségérzetre apellálva próbáljuk meg rávenni az embereket a tanulásra. Szerintem ez nagyon idegen a síeléstől. Ez élvezeti sport (aminek van komoly biztonsági vonzata is), a megtanulási is élvezet, és a megszerzett tudás meg élmény a négyzeten. Ez nem űrtudomány, hanem egyszerű, halandó emberek számára is elérhető dolog, és még csak nem is unalmas.

Ozsi tudod, hogy tisztelem a munkátokat és egyetértek a céljaitokkal de én ismerlek téged és még pár oktatót innen de aki ide téved és nem ismer senkit sok olyan hozzászólást olvashat(Nem feltétlenűl tőled) ami a leendő oktatmányt tüntetheti fel negatív színben.
Nem csak az olvasható ki az üzenetből, hogy ez neked miért jó hanem, hogy miért vagy te rossz. Ez már az iskolákban is sikeressen osztotta ketté az osztályokat anno....

Az „elvárt irány” két dolgot is takar: az élményt és a biztonságot.

Az élmény magánügy. Mindenki maga dönti el, hogy megelégszik 0,1X élvezettel, vagy inkább 10X élvezetet szeretne megélni. Főleg, ha lényegében ugyanannyiba kerül mindkettő. De ha neki úgy tetszik, hogy kifizet százezreket és tizede élvezetben részesül, az az ő dolga.
Viszont szerintem a síelők túlnyomó többsége (bátran merek mondani 95%-ot is), nem hiszi el komolyan, hogy ha rendesen megtanul síelni, tényleg jobban fogja élvezni. Ők úgy hoznak nemlegese döntést, hogy nincsenek az megfelelő infók birtokában. Miattuk szerintem kell erről beszélni.

A másik viszont már erősebb kérdés: mindenki joggal várhatja el, hogy senki se csapja el a pályán csak azért, mert az balesetben hibás nem volt hajlandó energiát tenni abba, hogy megtanulja a síelést.
A saját sérülések tekintetében is fennáll egyébként az, hogy a síelők többségének eszébe sem jut, hogy a balesetek igen jelentős részének a valós oka a rosszul megtanult sítechnika.

De erőszakról szó sem lehet, hacsak nem verbális erőszakról... ;-)

Persze relatív meg nézőpont kérdése, és én se éreztem úgy sose, hogy pénzpazarlás lenne. ez inkább akkor jön elő ha valaki erősen visszaesett egy sérülés miatt, de velem is előfordul mostanában főleg, hogy egyszerűen zavar az, hogy nem tudok síelni normálisan, mert meg kellett álnom 15 kanyar után pihenni.

nyáron voltam először Ruzomberokon normális bringaparkban, baromi színvonalas, és hosszú pályák... az alkarom meg az ujjaim elég hamar feladták, állandóan meg kellett állnom, és néha már fog vicsorítva küzdöttem, hogy ki ne tépje a következő szikla vagy gyökér a kezemből a kormányt... a felvonó ugye ott volt, idő mint a tenger, és simán tudtam volna kétszer ennyit bringázni, ha felkészülve mentem volna oda. nyilván nem sajnáltam a pénzt, inkább csak az élményt amiből kimaradtam.

"gyenge sítudás egy csomó kidobott pénz"
Ez szerintem hülyeség. Szörftudásom még hagy kivánnivalót maga után de minden percét élvezem és ha van rá keret az a kidbott pénz ha nem költöm el rá. Így van ez a boardal és volt az ejével is.
Ne akarjunk már szabadidős sportokat megerőszakolni azzal, hogy próbáljuk beleerőszakolni az embert egy elvárt irányba...