Ha a tekintetet/szemet vezérelve kapták az információt, akkor az időzítésük és az ívük is egyenletesebb volt. Többen maguk megérezték, mi a különbség ha egy-egy kapuval előrébb tekint, mint amikor nem. Ezek az önálló és általuk pár szóban megfogalmazott visszajelzések felemelőek és motiválóak. Az akarást és a koncentrációt látni még inkább az.
SNI gyermekek szüleivel többször beszélgettem. Nem meglepő módon panaszkodnak pl. síoktatókra is.
Nem nagyon értem, hogy miért olyan nagy dolog egy kicsit odafigyelve nyúlni ezekhez a gyerekekhez?
Pusztán ennyiről lenne szó!