Sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek síoktatása

Szia Zoli!

Ma a versenyen megint bizonyítást nyert, hogy a sport sok mindenre " gyógyszer ".
Öröm volt nézni, hogy gyermeked mennyire tudott koncentrálni a feladatra és hogy a pályán kívül is része volt a tömegnek!
Gratulálok! Így tovább!

Köszönöm mindenkinek a biztatásokat!
Jólesik egy kis pozitív megerősítés. Nem egyszerű egy eltérő viselkedésű gyerek szülőjének lenni. Pl mikor a 3. nap a suliban megkérdezi a tanító nénit, hogy Te meg ki vagy? És mit parancsolgatsz itt nekem?
Mint minden gyereknél, a nehéz pillanatok mellett vannak megmosolyogtató helyzetek is. Akinek kedve van egy kis humorizálásra, itt olvashat 3 rövid kis történet a síelős sztorijainkból.
https://sielok.hu/rovat/humor/cikk/gyerekszaj-tortenetek-egy-autista-kisfiu-sieleseirol/
Mint ott is írtam, ha valaki a vele megtörténtekkel kapcsolatban bármi hasonlóságot vél felfedezni, az nem a véletlen műve. Mi voltunk. Vagy valaki Más.

Áprilisig még a Nanook-ban próbálunk fejlődni, tanulni. Ha nagy a terpesz, valahogy összébb kell hozni. Ha másként nem megy, Ágnes egy egész folyosót is épít. :)

Szerintem nagyon rendben van amit csinál a pályán. Jó úton haladtok. Ne aggódj a kéz dolgát illetően. A kezeimmel sokszor én sem tudok mit kezdeni.(Illetve nem azt teszik amit én szeretnék.)
Az alap lépés már megvan.
Úgy vélem egy jó célt tűztetek ki magatoknak és sok sikert a megvalósításában.

Köszönjük a biztatást, igyekszünk! :)
Szép, ameddig eljutott, de azért gondolom van még mit javítani. Mindig a képességei határán mozog, de mindig sikerül ezt egy kicsit kijjebb tolni.
A kezét nem nagyon tudja hová tenni. Biztos, hogy még vannak csecsemőkorból bent maradt reflexek, (pár éve logopédusok INPP tornával igyekeztek lebontani több-kevesebb sikerrel), ami miatt minden apró bizonytalanságra a kezével reflex szerűen kapkod. De lehet, hogy csak én látom rosszul és csak belemagyarázom? Az ívekkel is gondok vannak. Néha még dönti, csavarja a felsőtestet. Vagy csak én elégedetlenkedek?
Nem tudom, hová tegyem a szintet. Itt a szomszéd topic-okban tényleg nagyon szép videokat lehet látni tehetséges és ügyes kicsik síeléseiről. Neki más a tanulási folyamata, és ezt nem csak a síelésre értem. Ami más gyereknek játék, az itt fejlesztés. A napi 20 perc hintázás nekünk orvosilag volt előírva. Ami normál fejlődésű gyereknél természetes fejlődés folyamat, azt neki mind úgy kell megtanulni. Mikor 3 évesen nem beszélt, csak mutogatott és egyéb módon (néha agresszivitással is) fejezte ki magát és diagnosztizálták nála az autizmust, megtanultunk kártyákkal, képekkel, folyamatábrákkal kommunikálni. De ez mellett folyamatosan fejlesztettük. Lassan megszólalt. Igaz nem adekváltan, de elkezdett beszélni és az iskolakezdésre már ismerte az összes betűt. Ha nem ezt tesszük, Ő egy zárt intézeti Esőemberke lenne. Ma kis csoportos, de normál tantervű suliba jár, rendezvényeken rendszeresen szaval. És annyit beszél, hogy néha az az érzésem, igyekszik bepótolni az elmaradottakat.
De ez nagyon sok, egymásra épülő, szinte folyamatos fejlesztés eredménye. Néha meg is kapom magamét tanároktól, családtól, hogy túlzásba viszem, elfárasztom a gyereket. Gyógyszerezést javasolnak helyette, amitől meg én akadok ki. (Nagyon sok a szélhámos, csaló is). Inkább a sport, a mozgás. A minap voltunk a Vadaskert Gyermek és Ifjúságpszichiátriain felülvizsgálaton. Olyanok vannak a véleményben, hogy rengeteget fejlődött, kiegyensúlyozott, barátságos, választékos szóhasználat stb.
A javaslat pedig, hogy folytassuk az ASD specifikus oktatást és fejlesztést. És ezt azért említem meg, mert beszéltem ott a síelésről is. Beszéltem a SKI C.U.L.T.-módszeréről is. Arról hogy mozgástanításában maximálisan igazodik az ember idegrendszer és test működéséhez. Már amennyit sikerült idéznem a http://www.skiculture.hu/sioktatas-ski-cult-modszerrel.html -ről. Minek hatására a síelést felvették a gyerek fejlesztési listájára.
Úgyhogy, szeretnénk tovább fejlődni, igazi élvezeti síelővé válni!

Ügyesen síel!

Csabor a másik élvezeti síelő

Igen, tökéletesen látszik a lényeg. Klasszul síelget. :-)

Az ugratókat pedig nem lehet kihagyni, talán a visegrádi pálya legizgalmasabb része! :-) (Fiamat se lehet onnan elcsalni.)

Most, hogy gyermekem pár hónapja a Nanook-ba jár oktatásra, úgy nézem, egyre biztosabb a sí tudásában. Tavaly még a sílécben állva, vagy inkább azon bizonytalanul egyensúlyozva egyszerűen leszáguldott a pályán. Vagy ha problémája volt, egy elrondított hóekével, az egyik lécet a havon keresztbe téve maga előtt fékezve lecsúszott. Azóta megtanulta, hogy a síelés nem teljesen ebből áll. Jobban élvezi az egészet, a havon magabiztosabb lett, kezd igazi élvezeti síelővé válni! Ez nem volt egyszerű folyamat. Lassabban tanul, az összetettebb mozgások mindig problémát jelentenek számára. Több megértésre, nagyobb figyelemre van szüksége mint egy átlag gyereknek. És itt köszönöm meg mindazon oktatók munkáját, akik végtelen türelemmel, teljes odafigyeléssel a világ legtermészetesebb módján igyekeznek átadni ismereteiket!
Pár videó a februári Visegrádi síelésünkről. Valahol itt tartunk. Nem a legjobbak lettek, de talán a lényeg látszik belőle.







Természetesen ha Visegrád, akkor az ugrató sem maradhat ki.

Mikor eltűnnek a különbségek.
Peti tanulásban értelmileg akadályozott, ASD (Autizmus spektrum zavar) diagnosztizált kisgyermek. Normál tantervű, de szegregált, kiscsoportos suliba jár. Legfőbb problémái a figyelem, koncentráció, magatartás és szociális viselkedés zavar. Igaz az utóbbi időben nagyot fejlődött a feladat tudat, a szabályok betartása területén.
Részt vett egy szép napsütéses napon a Nanook XI. kerületi műanyagpályás síversenyén.
Ott lenni a menők között és fegyelmezetten, a szabályokat betartva részt venni a versenyen neki nagy kihívás. Előzményként sok aggodalmaskodó hang volt. Nem fog tudni figyelni, össze lesz zavarodva, ideges lesz, nem viseli el a kudarcot, hisztit csinál. Viszont a nevezés mellett szólt, hogy idén szeptembertől ide járunk sísuliba. Élvezi a csúszkálást, figyel az oktatókra, igyekszik a legjobb tudása szerint végrehajtani a feladatokat. És szeretett volna indulni. Átbeszéltük, hogy ez számára egy tanulás, egy tapasztalatszerzés, egy következő lépcsőfok a fejlődéséhez. A cél egy tisztességes helytállás volt. Amit úgy érzem sikerült megvalósítani. Egy nagyon jó hangulatú versenyen, nagyon jól éreztük magunkat A versenyen egyáltalán nem maradt el a többiektől. Ha kellett türelmesen várakozott, ha kellett ment. Figyelve, együttműködve, a nap minden egyes pillanatát kiélvezve, végigizgulva együtt volt a többiekkel. Szerintem az ismerős Nanookos instrukturokon kívül (de talán még ők se) senki észre nem vette, hogy itt most egy SNI-s gyerek is van. Csak gyerekek voltak, akik nagyon játékosan, nagyon nagy jókedvvel csináltak egy jó szombat délutánt. Köszönet a szervezésért!
https://sielok.hu/video/855738/
https://sielok.hu/norobot/fotoalbum/forum-173614/galeria/

Ha a tekintetet/szemet vezérelve kapták az információt, akkor az időzítésük és az ívük is egyenletesebb volt. Többen maguk megérezték, mi a különbség ha egy-egy kapuval előrébb tekint, mint amikor nem. Ezek az önálló és általuk pár szóban megfogalmazott visszajelzések felemelőek és motiválóak. Az akarást és a koncentrációt látni még inkább az.

SNI gyermekek szüleivel többször beszélgettem. Nem meglepő módon panaszkodnak pl. síoktatókra is.
Nem nagyon értem, hogy miért olyan nagy dolog egy kicsit odafigyelve nyúlni ezekhez a gyerekekhez?
Pusztán ennyiről lenne szó!

Nagy gratuláció a szervezőknek!

Szívmelengető verseny lehetett!

Csabor az élvezeti síelő

Köszönjük a megemlítést, de igazából Molnár Sanyié az érdem!!!

Ez igen! Főhajtásra érdemes esemény! WFeri

Egy szép napsütéses szombati napon, április 12.-én a NANOOK Síiskola Csörsz utcai műanyag pályáján került megrendezésre a Magyar Speciális Olimpia Szövetség Alpesi sí szakágának Tavaszi Sí versenye.
Meglepetés volt a javából, mert erre, így a szezon végére már senki sem számított. Eredetileg a verseny kiírások közt sem szerepelt, de ha már így alakult és itt a lehetőség, akkor gyerünk elő a lécekkel!
Dél körül gyülekezünk a MOM Sportcsarnok oldalában elhelyezett pályánál. Feltűnést kelthetünk sok kívül álló számára, ahogy közel 20 fokban a villamoson meg a Csörsz utcában határozottan végig sétálunk a sílécekkel, bukókkal, sícipőkkel, de ez nem foglalkoztat minket. Megyünk csúszni. Az iskola lelkes segítői már készítik elő a pályát, kenik a műanyagot meg a lécek talpát a spéci olajjal, tűzik az egyáltalán nem széles kapukat, indítják a köteles felvonót.
Indul a gyakorlás. Nézem a gyerekeket. Kisebbek, nagyobbak, fiuk, lányok vegyesen. A kezdeti bizonytalanságok után kezdenek határozottabbak lenni. Az első körökben még meginognak, kihagynak kapukat, de aztán már bátran veszik az akadályokat. Olyannyira, hogy már túl terhelik a felvonót, mindenki egyszerre akar felmenni. Muszáj egy kis rendet tenni, de ez nem szegi senki kedvét. Az oktatók figyelik ténykedésüket. aztán tanácsot adnak, igazítanak, egy-egy jó szóval ellátnak mindenkit. Az arcok mosolygósra váltanak, vidámak, mindenki tele sikerélménnyel.
Hagyjuk síelni a tanulót. Figyeljük, nézzük hol kell javítani a mozgásán, aztán javítjuk - mondja Pásztory Gábor a síiskola vezetője. Aztán még beszél a Strong Base-ről – itt raktuk össze Ozsival a dolgokat - meséli, én meg hallgatom. Szimpatikus amiről beszél. Az itt jelenlévő, u.n. tanulásban értelmileg akadályozott gyermekekre nagyon jellemző, hogy a verbális, beszéddel történő tanulás, értés nem sokat ér. A képi megjelenítések, a cselekvő tanulás ami eredményre vezethet minden területen. A megmutatom és akkor csináld, vagy próbáld megcsinálni sokkal sikeresebb módszer.
Közben a sütis asztalnál ismerkedünk mi szülők, egymás közt és Molnár Sanyival, a Sí szakág vezetőjével. Beszél terveiről, a lehetőségeiről. Valamit megmozgat, valami olyan dolgot hoz létre, amitől a gyerekek sikerélményt kapnak, a szülők pedig büszkék lehetnek csemetéikre. Mindezt a síelésen keresztül!
Aztán a digitális mérőberendezés élesítése, hangosbemondó és kezdődik a verseny. Csupa izgalom mindenhol. Az oktatóknak valahogy sikerül sorba rendezni az ifjú bajnokokat. Szabályos bemelegítés aztán szabályos rajtszám sorsolás. Figyelem, hogy milyen fegyelmezetten állnak sorba rajtszám szerint a felvonónál. Megy a két futamos verseny. Hangosbemondó szólítja név szerint az indulókat. Mindenki igyekszik a legjobbat kihozni magából. Közben gyarapodik a nézőszám, a mi versenyünk után következik a síiskola saját, szezonzáró versenye is. A gyerekek és nézők egyaránt drukkolnak, biztatják az éppen lesikló versenyzőt. Jó a hangulat. Aztán az eredményhirdetésnél Sanyi igyekszik a feladatot úgy megoldani, hogy mindenki legyen (jól) értékelve valamilyen szinten.
A vége egy igazi vidám ünnep. Köszönet érte Molnár Sanyinak, hogy megálmodta és mozgatja ezeket a dolgokat. Köszönet a napért a Nanook vezetőjének, Gábornak valamint lelkes oktató csapatának.

Tegnap volt az autizmus világnapja.

A autizmussal élőkről egy nagyon jó cikk jelent meg a Metropol újságban, ebből idézek:
„Ugyanolyanok vagyunk mint Ti, csak nincs elég eszközünk kifejezni!”

Kékes, Eplény, Dobogókő, MSZI

Sorry, végül is a holnapi nap nekünk kimarad.
Pedig nagyon jó lett volna lemenni. Molnár Sándornál is jelentkeztünk, de túl hirtelen volt ez most, nem sikerült mindent összehozni. A kapcsolat megmarad, bízok benne lesz következő alkalom, mikor csatlakozhatunk hozzájuk.
A beszélgetést is el kell napolnunk, de bízok benne, hogy arra is lesz még alkalom.

Holnap más ügyben én is ott leszek, velük is fogok találkozni. A mozgás komplex - és primer - személyiségfejlesztő hatása egyértelmű, a motorikummal az idegrendszer minden része kétoldalú kapcsolatban van. (Ezt bizonyítja, hogy így működik a metakommunikáció és az empátia is.) A síelés egy reaktív sport, nagyon erősen igényli az érzékelés-feldolgozás-végrehajtás folyamatokat, és a jó oktatás ki is használja ezt. Mivel nagyon erősen mozgáskoordináció-központú, szerintem fokozottan erős az idegrendszeri fejlesztő hatása. A StrongBase azért más - és ezért emésztik meg nehezen a régimódi kollégák - mert csak a feladathelyzetet jelöli meg, mégpedig nagyon egyszerűen. Ez a feladat sokszor ez érzékelést helyezi a központba, vagy az érzékelés váltja ki az akciót a feladatokban. A megoldás megtalálását már a síelőre bízza. Szerintem ez jelentősebb fejlesztő hatást jelen, mint amikor a klasszikus módszereknél megoldásokat adunk. (Arról nem beszélve, hogy az így kialakított mozgásmegoldások sokkal inkább integrálódnak a személyiségbe.) Holnap kb. fél egyig van dolgom, ha gondolod, utána beszélhetünk pár szót! :)

"sokféle sportot használnak eszközként a fejlesztéshez" Nemcsak ők, hanem mindenki. Logopédus magyarázta el nekem, hogy a mozgáson keresztül fejlődnek az agyban az egyéb kapcsolódó tevékenységek, mint pl a beszéd is. Kis hazánk vízi és lovas nagyhatalom. Gondolom ezért tudott a lovasterapeuta képzés, oktatás és a mindenféle hidroakármik mint pl BHRG nálunk ilyen magas szintre emelkedni. Aztán ehhez jönnek a külföldről begyűrűzött többi mozgásfejlesztés mint pl az Ayris. De pl a Pethő intézetben a szobai evezés megy nagy sikerrel. Gyermekemmel a nagymozgások, a koordináció, az egyensúly fejlesztésére végig vettünk már minden lépcsőfokot. Mozgás elmaradására jellemző volt, hogy nem tudott páros lábbal ugrani, vagy váltott lábbal lépcsőn felmenni. Fejlesztettük, 6 éves korában már képes volt becsukott szemmel egy lovon pörögni, vagy a hátán állva 20-ig számolni meg minden lovasakrobatikai ilyesmik. Jártunk síelni is. Arra gondoltam, hogy szerintem ezeknek a koordinációs elmaradásoknak a fejlesztésére ugyanilyen jó lehet a sí is. Csak gondom volt az oktatással. Komplex figyelemzavar tetézve azzal, hogy a türelmes sorra kerülés kivárása nem az erőssége. Mit mondjak az oktatónak? Nehéz eset? Ő az igazi kihívás? Inkább mentünk magunktól, aztán valamennyit tanult. De most már jó lenne tovább lépni. Rám nem is igen hallgat már, a ne dirigálj apa van, meg én nem is vagyok ennek mestere. Ezért örülök, hogy a tegnapi bejegyzésedtől elindulva találtam a MSOSz-hez kapcsolatot. A holnapi napon Eplényben lesz megint egy Alpesi gyakorló napjuk. Ha az idő engedi, lemegyünk és megpróbáljuk, tudunk-e csatlakozni.

A Speciális Olimpia Szövetséggel kezdtünk együttműködni, ők használják fel a módszert. Ők sokféle sportot használnak eszközként a fejlesztéshez, a síelést is már régebb óta. Most kitanulták nálunk a StrongBaset-t, és beválni látszik.

A StrongBase módszertanilag programozott feladathelyzetek alakít ki, amelyek végrehajtása nagy eséllyel a helyes mozgást alakítja ki. Olyan célmegjelölések vannak, amelyek nagyon egyszerűen írják le a feladatot, hogy a figyelem a saját mozgásra irányulhasson.

Mivel a feladatmegjelölés nagyon világos és egyszerű, az adott feladat nehézsége azon múlik, hogy ki mennyire képes odafigyelni a saját mozgására, így sokféle képességi szinten használható eredményesen.