Érdekes, hogy mennyire el vagytok szokva a csákányozástól, túl menő helyekre jártok síelni. :-)
Gabóca írta le a lényeget, mégpedig, hogy kiszállás előtt (természetesen nem idő előtt, hanem felérve a lapos kiszálló területre) a csákány nyelénél fogva (előre nyúlva, amennyire tudok) meg kell húzni magamat, feneket előretolva előbbre csúszni, és így kikanyarodni. (Csak a csákány felőli kézzel elég húzni, nem kell kitekeredni, és két kézzel bírkózni a csákánnyal.)
A másik versenyzőnek egy-két másodperccel később ugyanígy előre kell húznia magát, ő már eldobhatja oldalra-előre maga mögül a csákányt, neki már nem kell pánikszerűen kikanyarodnia, ő már ráér.
Átbújkálni a csákány alatt egyáltalán nem kell!
Értelemszerűen mindig a kiszálló oldal felőli az első, aki kiszáll, a másik később, de ő is abba az irányba száll ki.
Ha egyszerre menekülnek le a csákányról, akkor az egyik rossz oldalon lesz, és olyankor jön a totyogva menekülés a következő csákány elől.
Persze az egyszerre kiszállás is megoldható, de ahhoz rutinos síelők kellenek. (vagy kétfelé kiszállós hely) Ilyenkor mindketten egyszerre előrehúzzák magukat, kicsit szétcsúsznak egymástól, a csákányt meg középen előre ledobják a hóra. Így, kétfelé csak ott érdemes, ahol nagy kifutó van, sok hellyel, máshol egymás után a jó megoldás.
Amit ne! A csákányról ne "forduljunk le", az a legrosszabb megoldás, mert egyrészt félrehúz, de még a ruhába is beakadhat a csákány, és abból randa dolgok lehetnek.
És azt ugye írnom se kell, hogy aki hátizsákkal síel, az a csákányoson -is, de az ülős liften is- levéve, kézben tartva szállítsa!
Keresés
21 cm
