Werfenweng, 2015.03.05.
Nordstau. Ez a legjobb dolog, ami az Északi-Alpokban történhet. Olyankor alakul ki, amikor az Atlanti-óceán keleti részén felépül egy blokkoló anticiklon, ÉK-Európában pedig alacsony a nyomás. A két terület között nagy a nyomáskülönbség, ezért erős északi áramlás alakul ki. Ez sarkvidéki levegőt szállít, ami a tenger fölött áthaladva nedvességet vesz fel és alulról felmelegszik, viszont a magasban igen hideg marad. (Ilyenkor a pálya alján 0, fenn -10 fok is lehet.) Az áramlás útjában akadályt jelentő Alpoknak nekiütközve kialakul a folyamatos, de csak kis területre korlátozódó havazás. A radaron éjjel meg is jelent az a folt, ami utána nem is mozdult el onnan.
A márciusnak van egy óriási előnye. Már sokkal kevesebben indulnak el síelni. Főleg hétköznap és ha rossz az idő. Én viszont ezeket a napokat szeretem legjobban. Annak is van egy hangulata, amikor a hófúvás és sűrű havazás miatt az orromig is alig látok. Ilyenkor nem kell magas hegyre menni, mert úgysem lehet látni. A köd és támpont nélküli fehérség elől legjobb az erdőbe menekülni. Két ilyen helyet ismerek, ahol a terep is megfelelő partner ehhez. Az egyik Werfenweng, a másik Filzmoos.
A völgyekben alig esett hó és fagypont körüli T mellett olvadozott. Viszont a hegyoldalakon látszott az éles kontraszt. Ott fenn még tartja magát a tél.
Nem értem oda túl korán, 3/4 11-kor csúsztam az elsőt. Először a legjobban szem előtt levő résszel kezdtem a Bischling 4-es felvonó mellett. Még senkinek sem jutott eszébe itt letérni, igaz az időjárás is elég zordnak mutatkozott, úgyhogy az a néhány ember is inkább a pályán maradt. Először óvatosan mentem rá a meredek részre, számítva arra, hogy meg fog indulni alattam a hó. De csak a felső 20 cm friss csúszott le néhol, és alatta a régi hó olvadt felszíne jó tartás adott a lapnak, érezni lehetett, de nem zavart, inkább segítette a határozott irányváltásokat. Nagyon jó! Ahogy egyre gyorsabban siklottam lefelé a hó többször az arcomba vágott, hogy alig láttam tőle. Fantasztikus lesz ez a nap! Az első 4 menetet itt csúsztam, egyszer a jobb, majd a bal oldalon, felváltva. Miután láttak a felvonóból, egyre többen gondolták úgy, hogy ők is megpróbálják. Na, ideje lesz továbbállnom.
A kabinos lifttől balra található erdőben is lecsúsztam kétszer. Itt már nem kellett attól tartani, hogy mások is követni fognak. Sehol egy nyom. A hó itt már kezdte teljesen befedni a sűrű aljnövényzetet. Az ilyen meredek, technikás terep a kedvencem. Amikor nem a sebesség, hanem az útvonalválasztás adja az élvezetet. Ha hibátlanra sikerül, nagy elégedettséget szokott okozni.
Végül elérkezett a nagy katlan ideje is. Fokozatosan lettem egyre bátrabb. Először az oldalágak gerincein csúsztam, kitapasztalva a lavinaveszélyt. Csak a gerinc végén mentem bele az árkokba. A hó nem indult meg, csak amit a deszkám lesodort. Amikor elég gyors voltam, akkor nem is előzött meg :) Aztán ismételtem újra és újra. A szezon csúszása lett ez a néhány menet. Az előző napok minden fáradsága elmúlt, a sajgó derekam is elfelejtettem. Szépen, nyugodtan róttam a köröket és csak a saját nyomaimmal találkoztam, freeride-stressz nélkül.
Az útvonalakat korábban már részletesen leírtam itt:
https://sielok.hu/forum/viewtopic.php?t=14840&onemessageid=179251
Az akkor elmaradt fotózást is bepótoltam:
https://sielok.hu/vetites/galeria/122578/1/
A videókról pár gondolat. Úgy érzem, most elértem azt, amit akartam. Néhány hibátlanul sikerült menet a kedvenc terepemen. Ez kellett ahhoz, hogy végleg el tudjam engedni a videózást. Kivételek azért még biztosan lesznek, de ritkán. Most a csúszásokon és nem a szerkesztésen volt a hangsúly. A hosszú, szép meneteket nem csonkítottam meg.
Az első videón a felvonó melletti első 4 csúszás, majd a nap végén még egy ráadás (hátrafelé) látható:
https://vimeo.com/121563320
A másodikon pedig rajta van a lényeg, az ami számomra a freeride esszenciája, az a különös, sajátos felfogás aminek a gyökere a 20 évvel ezelőtti Chopokra nyúlik vissza:
https://vimeo.com/121560089
(10/10)
Keresés
34 cm
