Csak megjegyzem: erős dohányos létem mellett is mindig tiszteletben tartottam mások füstérzékenységét! Saját irodámban akár két-három óráig sem gyújtottam rá egy értekezlet során, mert tudtam, hogy van, akit zavarhat. (Persze egy értekezlet normális esetben nem tarthat ennyi ideig, de mindig voltak "bőbeszédűek", akik a semmit is sokáig tudták elmondani.)
Alapállásból semmi kifogásom a dohányzás egyes helyszíneinek korlátozásával szemben.
Egy kicsit a történelem jut eszembe: amikor a dohány - illetve a dohányzás - Amerika felfedezése után eljutott Európába, kezdetben akár halálbüntetéssel is sújtották a dohány élvezetét, majd a gazdasági szükségszerűséget felismerve uralkodói, állami monopóliummá tették a dohánytermesztést és forgalmazást. Ma is a dohánytermékeken van az egyik legmagasabb jövedéki(!!!) adó. Elfogadom, tiszteletben tartom minden embertársam füstmentességi jogát.
Csak nehogy oda vezessen ez az egész, hogy már azt is megszabják, hogy otthon, a saját életteremben is csak korlátok között gyújthassak rá! WFeri