Azért már kezdenek gyűlni a tapasztalatok. Két túrát tettünk meg az elmúlt hétvégén. Az első, szombaton Sportgastein zord északi oldalán egy főleg mászós, háton cipelős volt, melynek a végén kicsit még tovább toltuk splitboardon is. A különbség óriási, splitre állva szinte pihentető volt a haladás a megerőltető mászás után, pedig még azután is szépen emelkedtünk. Fülig ért a szánk, na. Sajnos időnk fogytán nem mentünk tovább a csúcsig, de már alig vártuk, hogy ezután végre egy végig splitezős túrán is kipróbálhassuk, hogy mennyi erőt vesz ki belőlünk egy csúcs.
Ehhez hétfőn a már lezárt Sportgastein pályáin sétáltunk fel végig, és nem véletlenül használom a sétáltunk kifejezést. Az 1070m szintet kényelmesen, fotózgatva, a középállomáson 15 perces pihenővel összesen 3 óra 52 perc alatt teljesítettük. A splitboardnak ez az ideális terep, egyenletes és nem túl meredek. A sarokemelő magasabb állására csak kb. az út tizedén volt szükség, a többire elég volt a középső fokozat is. Jól esett megérkezni, de elmaradt a "jaj meghalok de sok van még hátra" érzés, és maradt volna még erőnk továbbmenni. Mindenesetre első viszonyítási alapnak szükség volt erre, mert azt azért éreztük, hogy egy Schareck-csúcshoz ez még kevés lenne, arra még edzeni kell. Reméljük, hogy egyszer még eljön annak az ideje is.
Az első túra:
https://sielok.hu/vetites/galeria/splitboard-sportgastein-eszak-2016/1/
Ez pedig a második:
https://sielok.hu/vetites/galeria/splitboard-sportgastein-del-2016/1/
Keresés
21 cm
