Olvasgatom a síterepekről írott beszámolókat. Majdnem mindenki panaszkodik a pályák délutáni buckásodására. Nem igazán értek egyet a sírással :)...két okból.
1. Igazán ilyen pályán lehet tanulni és fejleszteni a sítudást
2. Nagyszerű a feeling, amikor 4 óra körül telibe lemegy az ember egy lesielt, buckás piros vagy fekete pályán. Kihívás. Egy ilyet sikeresen abszolválni, sokkal többet jelent számomra mint a reggeli, frissen ratrakolt pályán való száguldás...pedig azt is nagyon szeretem. Vagy velem van valami baj? :)