Előzmény és válaszok a Melyik a jobb: a karving vagy a párhuzamos-farolós technika? topikból

Egyetértünk abban, hogy érdemes mindenféle technikát megtanulni, a klasszikus technikát sem lehet megúszni. Hirtelen kanyarodni, vagy azonnal megállni másképpen nem is nagyon lehet.

A karvingozásnek is meg vannak a korlátai. Meredek vagy jeges pályán igen nehéz művelni, ha pedig tömeg van a pályán, akkor veszélyes is. Sízés közben a sebességet szabályozni kell tudni, és tiszta karving technikával ez nem egyszerű. Erősebben kanyarokkal vissza lehet ugyan a fordulni a hegy felé, ezzel jól lehet szabályozni a sebességet, de egy zsúfoltabb pályán életveszélyes, mert könnyen szembe találkozhatsz valakivel.

Azzal is egyetértek, hogy idősebb korban nem biztos, hogy érdemes erőltetni a karvingot. A karving akkor igazán élvezetes, ha gyorsan mész. (Ahogyan egy karvingos oktatófilm monja: a sebesség a barátod). Aki sohasem szerette a sebességet, annak nem érdemes átállni, sőt annak az átállás nem is megy könnyen. De aki bírja, annak érdemes, mert olyan plussz élményt ad, amelyet a hagyományos technika nem képes nyújtani.

Csupán apropó, hogy mit jelentene nálad ez a "60 felett nem triviális"? Mert én azt látom, hogy akik szépen, gyorsan és élvezetesen síznek minden pályán azok pont az "öregek". Nem kevés hetven felettit láttam akiket irigyelhetek. Persze a véleményem csupán egy kezdőé, de azért látom, hogy a sízés nem az egyensúlyról, nem a biztonságról nem is mindig a tudásról, hanem magáról az élményről szól. Akár az előbbiek teljes hiánya nélkül is. Igaz, "a jó pap is holtig tanul" -itt ez fokozottan igaz. Gondolom ezért, ahogy kedvünk hozza legyen farolós, legyen carvig, de aki csak ekézve -(nagy többség) az is jó. A szavazatom - ahol lehet - a carving. ☺

Szerintem érdemes minél több technikát megtanulni, mert nagyon függ a pályától, hogy mit érdemes használni, és aki kevés technikát tud, annak sokféle hó lehet kínszenvedés.

Konkrétan a Carving vagy klasszik farolós technika kérdéshez: utóbbit szerintem nem lehet megúszni, aki azt nem tudja, az nagyjából semmit se tud. A carving meg nagyon élvezetes, csak ritkán lehet biztonságosan használni, egy kisebb jégfolton is elég nagyot lehet zakózni.

Érdemes-e az idősebbeknek megtanulni? Szerintem akinek megvan a bátorsága, megvan a stabil fékezési tudása, és az izomzata ahhoz, hogy nagy sebességről meg tudjon állni, akkor igen (nem tudom pontosan kiket értettetek idősebbnek, de mondjuk 60 fölött már nem triviális, hogy ezek megvannak). Ha ezek közül valamelyik nincs meg, akkor szerintem nincs sok értelme / veszélyes.

Egy-két saját tapasztalat a témában: a carvingot a tökéletes, friss pályák mellett előszeretettel szoktam használni a puha, enyhén trutyis, de még nem nagyon buckás pályákon, tipikusan tavasszal, melegben dél körül van ilyen. Kicsit hátrébb kell terhelni. Nagyon jól lehet így haladni, élvezetes, ha fékezni kell, az azért combos.
A jegesebb (nem tükörjég, de hosszasabban kemény, kicsit jeges) pályákon meg a következő technika jött be nekem: a léc élén, de nem teljesen a léc irányába haladva, kicsit rolózós módon, magas súlyponttal szoktam menni. Ez minden, csak nem elegáns, viszont nagyon praktikus, élvezetes, gyors, és nem utolsó sorban biztonságos.