Előzmény és válaszok a Sísport a szocializmus éveiben topikból

Jugoszlávia mint Tito a nyugat láncos kutyája, tiltott volt. Aki oda akart utazni, ellenforradalmárnak számított és azonnal letartóztatták. A Bulgárok testvérek voltak, hasonló az írásmód, beszéd, és teljesen leutánozták a szovjet rendszert, még a mauzóleummal is. A Dimitrov mauzóleumot kötelező volt megnézni aki arra járt. Én is voltam, fél óra sorban állás után. Amikor 2018-ban elbontották (csak a 4. robbanásra dőlt össze) állítólag a lakosság 2/3-a ellenezte. De mint Feri írta, a szerencséseknek is csakis szervezet társasutazással jöhetett egy ilyen "nyugati" út létre. Magán kizárt. A slepnek nem volt lehetősége, a vezetőknek meg a személyes példamutatás (és az egymásra acsarkodó irigység) írta elő vagyis zárta ki.

Nagyon szépen köszönöm. Ha már Balkán, Jugoszlávia volt a tippem, de ahogy utánaolvastam, láttam, hogy ott később épültek ki a síparadicsomok.

Nagyon szépen köszönöm, ezek tényleg rendkívül értékes információk. Csak azért neveztük történelmi regénynek, mert nem a jelenben játszódik. Egy család életéről szól. Politikát (főleg aktuálpolitikát) amennyire csak lehet, próbáljuk kerülni benne.

Ha már B. Kálmán barátom által megszólíttattam - íme a véleményem:
Igaz, én 1963-tól (kisebb megszakítással) 1977-ig éltem Moszkvában, de még a 80-as években is rengeteg időt töltöttem ott.
Sok függ attól, hogy "hősöd" melyik régióban él. Ugyanis Oroszország nagyrészén a síelés = sífutás. Nem mondom, hogy az alpesi ágat nem művelték (egy 10 milliós városban azért csak előfordultak ilyenek is, felszerelés is beszerezhető volt - első komoly szerelésemet én is ott vettem).
Évekkel ezelőtt itt a SiHu-n írtam egy beszámolót, hogy én Iksába jártam, egy kb Nagyvillám méretű és jellegű terepre, igaz felvonó nélküli, Moszkvától 200 km-re.

Igazi, jól felszerelt terepek a Kaukázusban voltak, főleg Grúziában (ott már akkor létezett a "helisízés"!), no meg a Kárpátokban, de oda az oroszok nem jártak. Az Uralban és azon túli területekről nem hallottam sípályákról.
A 80-as évek végén, 90-esek elején Ausztriában több területen (Kaprun, Neukirchen, Maria Alm) hallottam orosz szót, no meg Szlovákiában, a Magastátrában, de nem kezdtem ismerkedni.
A moszkvai kisemberek körében téli szórakozásként igen divatos volt a környék víztározóin a lékhorgászat! Nem ám a síelés, illetve, ha már sífutás, akkor Moszkva hatalmas parkjaiban - pl. az Izmajlovói park, mókusok között.

Megjegyzem, a 80-as években még "vezető beosztású" emberkék is igen nehezen kaptak magáncélra nyugatra kiutazási engedélyt!
Egyenlőre ennyi. WFeri

P.S.: A 60-as években kiváló történész tanáromtól tanultam (Pécsi Nagy Lajos Gimnázium), hogy ami 50 éven belül történt, azt nem lehet történelmileg, csak politikai elemzéssel szemlélni. Ha Te a 80-as évekről szeretnél "történelmi" regényt írni, ajánlom figyelmedbe ezt a gondolatot, amit saját élettörténetem alapján kiterjesztenék még +20-30 évvel. Történelem? Még 80 évre visszamenőleg is hazudnak, politikailag ferdítenek tényekről is!

Pamporovo. A téli üdülésben ez volt a keleti sztár. A szovjetek ráadásul testvérként tekintettek Bulgáriára.

Szerintem Wéber Feri bácsi a te embered.

Kedves Fórumozók! Történelmi regényhez kérem a segítségeteket. A történet a nyolcvanas években játszódik a keleti blokkban. A főhős a Szovjetunióban él, vezető beosztásban dolgozik egy nagy üzemben, és hobbiszinten síel. Hova jártak síelni akkoriban a "menő" emberek? Orosz sípályákra? Zakopanéba? Esetleg a Vasfüggönyön túlra is merészkedtek? Milyen volt akkoriban a síélet a legnépszerűbb síparadicsomokban?