Előzmény és válaszok a Megelőzés topikból

Egy megjegyzést, (kiegészítést) hozzáfűznék! Négy óra körül még nincs sötét, de egészen mások a fényviszonyok (dec, jan) Nem véletlen, hogy kiürül a pálya. Márciusban ez már nem jellemző

Csatlakozom ahhoz, hogy nagyon szép írás :)
Az utolsó körös síeléssel és a kilométerekkel kapcsolatban kicsit azért még kötném az ebet a karóhoz. Utolsó kör mindig van. Ha előbb befejezed, akkor is. A tested nem tudja, hogy a liftzárás 14:30-kor, 15:30-kor vagy 16:30-kor van, maximum azt, hogy 4 órája síelsz, 6 órája, vagy már több, mint 7 (plusz egyéb tényezők: hány órája vagy talpon, milyen az erőállapotod, mennyire vagy koncentrált, stb...). Van, akinek 100 méter futás gondot okoz, míg mások maratont futnak. Szóval szerintem igen is van köze az erőállapothoz és a koncentrációhoz annak, hogy ki mit tud vállalni.
Aki már 2-kor érzi, hogy megterhelő minden mozdulat, és fejben szét van esve, az fejezze be aznapra. Aki bírja, az meg élvezze ki. Arról, hogy sokszor mondják, hogy ez a kör már nem kellett volna: egyrészt ha azért mondták így, mert már előtte is érezték, hogy nem kellene, de mégis felmentek, akkor nekik tényleg be kellett volna fejezni 3-kor. De az ember meg olyan, hogy ha az utolsó körben esik, akkor hajlamos ráfogni arra, hogy biztos azért volt, mert utolsó kör. Ha délelőtt tizenegykor esel, akkor nem mondod, hogy ez a kör már nem kellett volna. A saját eséseim közül nem nagyon emlékszem olyanra, ami késődélután volt, délelőttre annál inkább. Sőt, a tömeg miatt én délután 4-kor sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, mint 10-11-kor. Barátnőmnek most lesz a harmadik szezonja, a délután 4-es köröket imádja, nem egyszer akkor síelt a legjobban aznap. Nála inkább az ebéd környéki csúszások a kritikusabbak, akkor vissza is szoktunk venni, illetve ő néha hagy ki napot, amikor úgy érzi, hogy ezt most nem kéne erőltetni.

A kilométerekről, sebességmérésről azt tudom mondani, hogy ne veresd jobban, mint amennyire képes vagy. A sebességmérés belőlem kihozta azt, hogy jobban verettem, mint amennyire biztonságos, ezért azt elég gyorsan be is fejeztem. A sok kilométer viszont egyáltalán nem, sőt, ha reggel kitűztük, hogy aznap a saalbachi terepet körbesíeljük, ami alsó hangon 70 km, ha rendesen akarjuk csinálni, akkor 80+, az inkább azt hozza ki, hogy koncentráltabban síelek, mintha csak úgy csúszkálnánk arra, amerre épp szimpatikus. Ezt szerintem mindenkinek magának kell érezni, hogy hol a határ, és mi hozza ki belőle azt, hogy átlépi.

Összességében azt gondolom, hogy a legfontosabb, hogy ismernünk kell a korlátainkat, ismernünk kell, hogy mi az, ami saját magunk számára fokozott kockázatot jelent. Az írásban nagyon jól össze van szedve, hogy általában mi szokott kockázatot jelenteni, és nagyon fontos, hogy ezekkel tisztában legyünk, viszont azt téves elképzelésnek tartom, hogy mérlegelés, és önismeret nélkül ezektől mind távol kell tartanunk magunkat, mert ha a legkisebb kockázatot sem akarjuk vállalni, akkor legjobb, ha nem csatolunk fel, és otthon maradunk.

Árpi, köszönöm soraid!

Egy példa, hogy anno mennyire nem volt még se bukósisak, se síszemüveg.
A most 80 éves Gellér László síugrónk két olimpián is ott volt, ezek nélkül (100 méternél nagyobb ugrásokkal)!


Természetesen idővel egyre nagyobb szerepet kaptak/kapnak a balesetvédelmi felszerelések.

Arpi igy igaz!

Ahhoz képest, hogy 81 -ben készült még ma is sok igazságot hord magában! A segítő szándék fényében, akkori egyéni tudás es tapasztalat megosztásának szándéka, amiből papírra lett vetve az iromány még írógéppel. Szinte érezni a műszerolaj és a festékszalag illatat. És hallani a billentyűk lenyomásával járó kattogást. Még előttem a kisbetű nagybetű átállító gomb, ( amit fixálni lehetett) és a krómozott kar, amivel a szerkezetet át lehetett tolni az új sor kezdetéhez.
Négy éves voltam akkor amikor az iromány készült, rá két évre kaptam meg karira az első sílécemet egy kék germinát.

Köszönöm azok nevében akiknek segítettél megelőzni, vagy kezelni a balesetet, és további szép napokat tudtak a segítségeddel eltölteni egy-egy síterepen.

Nyilván az idő távlatában az iromány reformálásra szorul!
De talán sikerül segítenünk a megváltozott körülményeket és igényeket kiszolgálni, úgy hogy mindenkinek megfeleljen és senkit se sértsen egy új ajánlással.


Azért Magyarok vagyunk, a bérlet ki van fizetve nyitástól- zárásig és ezt ki is használjuk.
Számtalan esetben találkozok a baleseteket tekintve amikor azt mondják:
-azt az utolsó kört már lehet nem kellett volna bevállalni,
- az utolsó nap a szállóról (kirakva) haza kellett volna indulni!
- azt az utolsó ,,puncsot” nem kellett volna meginni.
- nem megfelelő felszerelést használtam az adott pályán

Voltak esetek, amikor a telón mérve a sebesség és km hajszolása hozta a nem várt eredményt rendre, ebben volt komplett baráti kör, és család is aki egymást próbálta felülmúlni, csapatban többen megsérültek, nem egyszerre estek.

Ezek után jöttek a boardos alákacskázások.
Majd az egyéni balesetek a felvonónál, latyakban, jégen, pálya mellett stb.

Egyesek hazaúton autóval baleseteztek.

Fent említettek függetlenek voltak a sítudástól, vagy állóképességtől, sokuk több évtizede áll lécen és járja az európai síterepeket.
Sisakot, megfelelő ruházatot, kesztyűt hordtak.
(kivéve az autóbalesetesek😁)

Én az első nap első órákat, negyedik és utolsó napot, ( utolsó nap akkor is, ha 1-2 napos a síelés) minden nap elejét és végét, és nem utolsó sorban az ebéd utáni csúszásokat, és felszerelés csere utáni időt tartom kockázatosabbnak az átlagnál az egyéni tapasztalatom és statisztikám szerint.