Oktatóval vagy anélkül - lássuk, mit mutat a gyakorlat...

Kedves oktató barátaim!

Nem csalódtam bennetek, véditek a mundér becsületét, pedig azt én nem is támadtam. Csupán abbéli véleményemet fogalmaztam meg, hogy amatőr műkedvelő szinten, ahova magamat sorolom, van élet profi oktatás nélkül is. Ezt továbbra is így gondolom.
Amit írtok, mind igaz: a segítségetekkel nyilván egyszerűbb, gyorsabb és csakis így lehet TÖKÉLETES a folyamat. De ha valaki nem törekszik a tökéletesre, tizedek/századok versenypályában való lefaragására, annak engedtessék meg az autodidakta tanulás.
Nagyon köszönöm a véleményeiteket, megpróbálok kicsit összevissza reagálni...
- Nem fektetek munkát a síelésbe (vagy nem munkának fogom fel), de igyekszem fejlődni, gyakorolni a magam örömére.
- Ha valaki segít néhány gondolattal, esetleg tevőlegesen is, azt megköszönöm, de nem vágyom arra, hogy szétszedjenek és újra összerakjanak.
- Nem hiszem, hogy ne tudnék hóekézni, és bocs Norbi, de azt se hiszem, hogy te nem tudsz ill. nem tudtál.
- Úgy érzem, hogy néha kicsit túl van dimenzionálva ez a csak tökéletesen érdemes dolog, mert nem biztos, hogy nekem is az a tökéletes, ami másnak.
- Volt egy sorozat valamelyik adón - nem profi motorosokat tanított profi versenyző pályában motorozni. Ez jutott eszembe. Itt is aki versenyezni akar, annak megéri 1 hetet szenvedni azért, hogy pár millimétert javítson a csípőszögén, de ne várjuk ezt el mindenkitől. Ilyen alapon biciklizni, sőt járni is tanítani kellene az embereket, mert csak kevesen bicikliznek vagy járnak tökéletes technikával.
- Replaci, köszönöm a véleményedet, örülök, ha úgy látod, fejlődtem. Évekkel ezelőtt egy idősebb osztrák barátom (nem oktató) tanítgatott kicsit, síeltünk együtt párszor. És van egy magyar barátom, aki gyerekként tanulva szerintem kiválóan és elegánsan síel. Őt is próbálom követni, utánozni, ha tehetem, de ő pl. egy kukkot sem tud mondani arról, hogy hogyan csinálja, mit tesz, hogy így menjen. Ennyi volt az össz segítségem 1998. óta, amióta síelek. De: figyelek a pályákon, és gyakran megállok, pihenek, gyönyörködök, és megint csak figyelek. És próbálgatok. Na így tanulok, fejlődök (fejlődök?) én.
- Nem állok egyik oldalon sem, nincs bennem tudathasadás gép előtt ill. havon, és az igazamat csak annyiban hangoztatom, hogy lehet így is. Nem így kell, de így is lehet.
Úgy érzem, hogy kontrolláltan, másokat nem veszélyeztetve, tűrhetően, és mindenképp nagy örömmel, élvezkedve síelek, ezért is bátorkodtam piros ikont ölteni.

Most már nem várom a kövezést... :-)