"Példaként: épp a múlt héten néhány tanítványomnál elég ronda, szinte berögzült hátraterhelést igyekeztünk gyógyítani. Ez többüknél együtt járt az elégtelen élhelyzettel is. Bizonyos "fucarving" gyakorlatokkal nagyon jól sikerült oldanunk a hátul lógást, és sikerült "ráéreztetnem" őket a határozott élezésre. Más gyakorlatoknál, mozgásoknál feltünően hamar -gyakorlatilag már a következő menetben- beépült (elkezdett beépülni persze) a "normál" sízésükbe a helyes súlyponti helyzet, és elkezdték "igényelni" a nagyon határozott élezést. (többeknél éppen a tanulással együtt járó kicsúszások, elfekvések oldották a korábbi feszültséget, eséstől való félelmet, és emiatt határozatlan élezést-terhelést)"
Egyet értek Lackóval. Nagyon is hasznos tud lenni.
Nála voltam a múlt héten. És nagyot léptem előre bizonyos rögzült hibák javításában és a megfelelő élhelyzet kialakításában.
Nálam pont egy ílyen gyakorlat során sikerült a megfelelő csípőszög, és előre terhelés megérzése. Ennél a gyakorlatnál jött el az a pillanat, amikor megéreztem milyen is az amikor ténylegesen utazom a léceken. Ja és végre a belső sím is megfelelő terhelést kapott. És a léc amivel mindezt sikerült egy r=16 m es all-mountain léc volt.Szóval nem egy kimondott szlalom léc.
Persze ettől még nem fogok csak funcarvingolni. Mikor ezen kívül sok más hasznos lehetőség akad rövid lendület terén is. Kompressziós, rotációs gyakorlatok, stb. Melyek hasonlóan kimelkedő élményt tudnak nyújtani.