Értem amit írsz, és teljesen egyet is értek veled. A gyakorlatokat tényleg jobb helyben improvizálni. Ráadásul minden embert kicsit máshogy kell ugyanarra rávezetni, van aki ebből tanul, van aki abból.
Szerintem azért, mert épp egy rávezető gyakorlat hasonlít egy "fun" technikára, még nem biztos, hogy tényleg az, igazából a végcél felé haladás a lényeg.
Nem állítom, hogy adott helyzetben hibás lenne nulla csípőszöget, és vállal bedőlést tanítani. Számomra akkor jön elő a funcarving hátránya, ha valaki kizárólag ezt akarja csiszolni, ami a normál síelés rovására megy.
Visszatérve a kérdésemre, nem is általános választ vártam. A kérdés az volt, hogy mi volt az a konkrét rávezető gyakorlat, ami "funcarving" gyakorlat (tehát bedőlést, minél kisebb csípőszöget követel), és Joci számára meghozta "a megfelelő csípőszög, és előre terhelés megérzése."-t
Gyanítom, hogy többféle gyakorlat kombinációja vezetett az eredményhez, amiben bőven lehetett funcarving-szerű gyakorlat is.
Mondjuk a funcarving egy eléggé idióta megnevezés, mivel gyakorlatilag a sízésben, boardozásban a carving szinte mindig "fun". Talán az egyedüli eset amikor nem, ha a kezdőt elviszi a léc v. board a saját élén.
Ezen kívül az oktatás akkor lesz hatékony, ha az elejétől a végéig jó élményeket ad, azaz "fun", mind a tanítványnak, mind az oktatónak.
Keresés
21 cm
