Feldberg

Az elmúlt szezonban volt szerencsém 3 különálló napot eltölteni a Feketeerdő legjelenősebb síterepén, a tapasztalataimat szívesen megosztom azokkal, akiket Németország eme (tőlünk) távoli szegletébe vet a jó sora.

Ismerőseim óva intettek, hogy hétvégente mindig nagy tömeg várható, így hát minden alkalommal korán érkeztem, fél kilenc körül még éppen befértem a pályákhoz legközelebb eső nagy parkolóba, szemben azokkal, akik kényelmesen, sokáig aludtak, bizony volt olyan, akinek már csak a liftektől 2-3 km-re jutott hely.

A síterepre a Feldberg elnevezés némiképp csalóka, hisz a pályák a Seebuck és a Grafenmatt Höchst között terülnek el: a több és hosszabb az utóbbi, a szélesebb és modernebb az előbbi lejtőin. A központ - 6 üléses, buborékos felvonó, főpénztár, információ, parkoló, szálloda, a Természet Háza nevű létesítmény - egyértelműen a Seebuck aljában van, az itteni pálya (pályák, mert bár egy hatalmas, fátlan hegyoldal az egész, azért papíron több részre van bontva) széles, barátságosan kék és piros, nagyon szép a panorámája, ám viszonylag rövid, ez egyben azt is vonja maga után, hogy ha rendes hóviszonyok vannak, akkor nagy a tömeg.

A Grafenmatt Höchst oldalában több pálya is van, javarészt csákányosok, de a leghosszabb szakaszhoz itt is ülős tartozik. Sajnos csak négy személyes, ez egy frekventáltabb hétvégi napon azt is jelentheti, akár 15 percet is sorban kell állni, mire sorra kerül az ember.

Ahhoz képest, hogy 850-1493 méter között fekszik a terep, nagyon sok mindent kihoztak az adottságokból. A pályák ugan nem túl hosszúak, de jó vezetésűek, egy-két lassú részt kitapasztalva élvezetesen lehet boardozni is. Amikor én voltam, akkor elég sok természetes hó volt, de a hóágyúk számából arra következtettem, készültek ott is a csapadékmentes időszakra. A jegesedés persze elkerülhetetlen volt, de csak pár helyen jött elő délutánra a kemény felület.

A vendégkör igen változatos, a liftek kiszállóinál sok helyen meg kellett néznem, hova huppanok le becsatolni, mert bizony igencsak meg volt szórva a hó cigarettacsikkekkel! Látszott, hogy ez azért mégis csak egy belföldi terep, sokan egyenest a... hmm, hogyan is kell ezt udvariasan fogalmazni, szóval a reggeli trágyázás után érkeztek, és szerintem a hazáján kívül sehol máshol nem síel ennyi svájci és francia, mint itt! (Közel a 3-as határ, és a szomszédos svájci és francia területekhez ez a síterep esik a legközelebb). Magyarokkal nem találkoztam, ez a terep kiesik a mi fő csapási irányunkból, bezzeg ha orosz lettem volna (ukrán, belarusz, lengyel), akkor meg meg is csömörlök a honfitársaimtól, szerintem egész Baden-Württemberg tartomány teljes szláv vendégmunkás állománya ide jár hétvégi síelésre!

A személyzet mindenhol nagyon segítőkész, a csákányokat serényen adogatják a nép feneke alá. Ottlétem idején a jelölt pályákon a tszf. magassághoz és a hómennyiséghez viszonyítottan korrekt volt a minőség, pályán kívül viszont nem nagyon lehet csúszni, hely sincs hozzá (fahatár alatt vagyunk bőven), ráadásul udvarias táblakon figyelmeztetnek mindenkit, hogy nyílt területen elkódoroghatunk ugyan a karókon kívül is, de a helyi jellegzetesség, a fajdkakas háborítatlan nyugalma érdekeben kerüljük az erdőben való síelést. Mindössze az E felvonó mellett, és a G I. tetején van kis lehetőség, hogy a szűzhavas csúszas némi illuzióját adó terepen lehessen menni. (A térképen jelölt két Freerider Strecke - 10-es, 13-as fekete pályák mellett - ottlétem alatt zárva volt.)

A 9-es kék pálya ideális a hosszabb menetekre, pont a megfelelő lejtésű (bar összességében inkább pirosnak tűnt), elég széles is, annak idején ezen mentem a legtöbbet. A 14-es fekete a Weltcup Strecke, haladó sízőknek, boardosoknak melegen ajánlott, élvezetes csúszást garantál.

Az egyéb infrastruktúra nem marad el a kisebb osztrák terepektől, meglepően sok hütte volt, bar nem azokkal az igazi alpesi stílusú házakkal, hisz mégiscsak a Feketeerdőben vagyunk, itt inkább a brinkmanprofesszoros épület a divat. Síiskola egymás hegyén-hátán, a szervizesek meg igen jó fejek, apróbb javítások becsületkassza-alapon működnek. Jelölésben meg mintha csak egy cég létezne német nyelvterületen, aki ilyeneket készit, egy az egyben ugyanolyan táblákkal találkoztam a lifteknél és a pályák mellett is, mint Ausztriában.

Összegzésként, ha vki Magyarországról erre járna (véletlenül, mert máshogy azért nehezen tudom elképzelni): megfelelő hóviszonyok eseten hétköznap kimondottan jó terep pár napra olyanoknak, akik nem csak a pályán kívül érzik jól magukat, mindenfele nehézségű pályákkal, tanulásra feltétlenül alkalmas, nekem nagyon kellemes csalódás volt.