Azért ez a peca dolog nem volt olyan egyszerű dolog. Úgy éreztem magam, mint egy volt egyetemi évfolyamtársam. Hogy legyen pénzünk, néha eljártunk a Lenin Kohászati Művekbe éjszakai salaklapátolásra. A haver (mellesleg a felvételin az volt a kívánsága, hogy játszhasson az egyetemi beatzenekarban. Mikor megkérdezték, hogy milyen hangszeren játszik, a válasz mandolinon volt.) egy ilyen éjszakai lapátolás során tájékoztatta a martinászokat, hogy nem tartja embernek azt aki nem tud megoldani egy másodfokú egyenletet. Érdekes látvány volt, ahogy a csarnokban körbehajkurászták a szívlapátokkal.
Szóval a pecázás során volt némi félelem bennem, de szerencsére rettenetesen berúgott az egész tó. Többet oda nem mentünk, mert féltettük a májunk.
Csabor a félős