Hazai síboltok, síszervizek

MONTANA...

Nejem régi lécére szerettem volna egy Maci-Lacitól kapott kötést rátetetni, ami azért nem volt egyszerű játék, mert a csavaroknak/betéteknek kb. a fele nem volt meg, köztük pár spéci sem.

Áron javaslatára és előzetes közbenjárására (le kellett csekkolni, van-e alkatrész) szombaton beugrottam a Montanába. Guszti volt az első, Talpi a második, akivel megismerkedtem. Átvették a cuccot. Sürgős/nem sürgős? Nem sürgős, a lényeg, hogy meglegyen. Oksi, péntekre mehetek érte. Mennyi lesz? 2.500 Ft. Köszi, viszlát, pénteken jövök.
Hétfőn Talpi hív (de úgy, mintha 1000 éve jó barátok lennénk), hogy kész vannak, délután mehetek. Csodálkozom, péntekről volt szó. Aszongya, akkor van péntek, amikor ő azt mondja! Szuper, köszi, délután repülök!!! El is mentem, de egy kis malőr miatt mégse tudtam elhozni a léceket. Judit volt akkor ott, meg egy másik kolléga. Judit felhívta Gusztit, majd elnézést kért, megoldják a problémát és majd hívnak. Mondtam neki, hogy kedden nem, majd csak szerdán fogok tudni újra jönni. Kedden este Visegrád a Lackó féle csapattal. Este fél 11-kor látom, hogy van egy nem fogadott hívásom. Persze hogy a Montana volt! Másnap délelőtt 10 után hívom őket, Judit veszi fel: Kész a léc, minden oké, mehetek, és még egyszer elnézést. Köszönöm, akkor délután jövök, de lehet, hogy majd csak pénteken. Rendben. Talán fél óra telik el, hív Talpi: Lacikám, bocsánat a malőrért, de orvosoltuk. Tudom, az imént beszéltem Judittal, majd megyek érte. Dehogyis jössz, ma megyek Áronhoz, elviszem hozzá, ő közelebb van neked, majd tőle elhozod. Szuper, nagyon kedves vagy, akkor majd Áronnak odaadom a pénzt. Dehogyis adod, csak nem gondolod, hogy ezek után még te fizetsz!!! Azt már kifizetted benzinre! Ne hülyéskedj, mondom, dolgoztatok vele, és nagyon örülök, hogy egyáltalán meg tudtátok oldani!
Talpi: Szó se lehet róla, ez most így grátiszba lesz, szevasz!!
Este aztán Árontól szépen meg is kaptam a lécet, Maci-Laci kötésével felcicomázva.

Ennyi a történet... aki ismeri a Montanát, gondolom nem lepődik meg (nem a kis malőrre gondolok, hanem az eljárásra), aki meg nem ismeri, az ebből a kis sztoriból kaphat némi képet...
Talpi tényleg országos jó fej (remélem nem olvassa)... :-)

Köszönöm Áron, köszönöm és hajrá Montana!