Nem ismerem a szabályozásoktat, csak logikusan azt gondolnám, hogy egy síiskolában - főleg egy helyiben ami a síterepen van - van (vagy kellene legyen) egy "vezető oktató", aki képzettségben felette áll a többieknek és az az egyik fő feledata, hogy az oktatóállomány munkáját felügyeli, illetve rendszeres tréningeket tart. Egy olyan intézményben ahol fontos mit kap a vendég, ez magától értetődő kellene legyen, ez nem ront a profitszerző képességen, sőt. Ha van ilyen, az (kiindulásnak) jó lehet, ha nincs, akkor egy egységes rendszert külső kényszerítő erővel létrehozni nem egyszerű, de legalább meglehetősen időigényes.
Ezt az általam ismert minőségbiztosítási rendszerek alapján gondolom, hogy jól akkor működhet, ha a minősítő és ellenőrző auditok mellett rendszeres belső ellenőrzések és folyamatjavítások vannak. Persze egy ilyen rendszer nem azt szolgálja, hogy az adott tevékenység, jelen esetben síoktatás mindenhol egységes módszerekkel történjen, hanem, hogy adott kereteken belül a cég saját folyamatait, szabályozásait betartsa, felügyelje, ha kell javítson rajta, lényeg, hogy az előállított termék megfeleljen az előírt követelményeknek. Az oktatók képességeit, felkészültségét ehhez mérni kell, de nem vagyok benne biztos, hogy az iskola oktatási módszereit jogilag meglehetősen szűk keretek közé lehet/kell-e szorítani.
Ami itt számomra nehezen mérhetőnek tűnik, az a végtermék. Ismerek oktatási intézményeket amik (pl. TÜV által) minősítettek, de általában viszonylag jól mérhető a kihozataluk. Ez lehet egy államilag vagy szakmai szervezet által elismert nyelvvizsga, szakmai végzettség, belső vizsga, stb. Értem, hogy ti főleg az oktatóképzés/engedélyezés felől látjátok a dolgot és tudom azt is, hogy a tanulók érdekeiből indult ki a beszélgetés, csak nekem ez itt egy bizonytalan pont, mivel egy sítábor végén nincs vizsga (ott még megoldható volna, csak értelme nem biztos, hogy van), illetve ott vannak azok, akik csak néhány órát vesznek akár anyagi akár kényelmi okokból, teljesen különbözőek az igényeik, elvárásaik, így nagyon nehéz egy egységes visszajelzési rendszert akár elégedettségi kérdőíves alapon is felállítani, hiszen (szerintem) sokan nem is tudják, hogy milyen elvárással kezdik meg az oktatást, meddig van lehetőségük eljutni az adott idő alatt.
Ezek alapján én úgy látom, hogy két lépcsőre kellene osztani a folyamatot és először a síoktatóképzésre kellene megalkotni egy általánosan elfogadott minőségbiztosítási rendszert, mert annak a kimenetele mérhető, és aztán kiterjeszteni a síiskolák/oktatók tevékenységére.
Bocs, ha ismételtem olyan dolgokat amik már elhangzottak, az elmúlt napokban felpörgött a téma, ráadásul több különböző topikban, lehet, hogy elsiklottam valami felett! Ezen felül megjegyezném, hogy ez egy laikus véleménye, főleg azon infók alapján fogalmazódott amit tőletek kapunk itt és egyéb platformokon, a helyi és nemzetközi hátteret, szabályozásokat nem ismerem...
Keresés
47 cm
