Amikor a funcarving őrület dúlt a 2000-es évek első felében, akkor középhaladó szinttől kezdve rendszeresen tanítgattuk a talajközeli állapotokat. És ha más értelme nem is volt, az egyértelmű, hogy kellő gyakorlás után az ember kevésbé tartott a hótól, és megtanulta irányítani a mozgását testen csúszva is.