Igen. Erről is elkezdtem írni az előbbi beírásomkor de aztán mégsem tettem bele. Maximálisan egyetértek, teljesen ugyanaz a véleményünk. A lányom ülni tanult és amikor először hátraborult beverte a fejét. Ezt nyugtáza egy grimasszal, és pici pityergéssel. 10 perccel később megint elborult és magától leszegte a fejét a mellkasára, így tarkóval, lapockával tompított és afeje el sem érte a padlót. Gyorsan megtanulta és utána minden hasonló esetben tanult egy-egy apróságot. Hozzáteszem, hogy a fiam ezzel ellentétben a zsák krumpli fizikáját követte, sokkal lassabban tanulta ameg az ilyen helyzetek kezelését, ellenben a fájdalomküszöbe jóval magasabb. Esett fejre hátrafelé a kanapéról..."hö" volt a reakciója sírás nélkül.
Tehát azért van itt egy egyéni adottság tényező is, de a szülő hozzáállása tényleg meghatározó. Én a "mit találtál? Felezünk?" mondatot alkalmaztam általában. :-)
Amit még fontosnak tartok az az, hogy a gyerek mindenképpen sportojon valamit. Nem kell belőle versenyzőt gyártani feltétlenül csak mozogjon. Kóstoljon bele minnél több mozgásfajtába, ez csak a hasznára válhat később. Lányom is korizik, síel, akrobatikus rokizik (4 éves kora óta), tornázik heti 1-2 alkalmakkal a bringa, görkori és egyéb szabadidős mozgások mellett, sőt már volt velem futni is tavaly. (most 8 éves). Én is ilyen voltam. Mindegy mit, csak mozogjunk minden nap. Igazából itt a sport nevelő hatása az amire gondolok. (Ez a családból hoztam magammal, lévén ősi pedagógus család a miénk több tesi szakossal és egy testnevelés tanszékvezetővel)
Keresés
22 cm
