Bormio - Livigno

Santa Caterina: Mint ahogy korábban már előttem is írták még mindig nincs megoldva rendesen a buborékos felvonónál a parkolási lehetőség. Ahogy láttuk egy nagy parkolóház épül, de számunkra úgy tűnt még csak a tetején ( az út szintjén) lehet parkolni, mi is a közeli házak között álltunk meg egy foghíj telken. Meglepő módon itt sokkal, de sokkal jobb állapotban voltak dél körül a pályák, mint Bormioban.
A buborékos felvonó középső állomásánál át kell szállni az 5 m-re induló másik körre. A felső szakasza nagyon érdekes, mert a hegytetőn úgy adja magát a kiszállás és csak utána jön rá az ember, hogy még tovább lehet vele menni egy völgyecskébe. A gerinc másik oldalán is van 2 pálya, amelyeket pirossal jelölnek, de szerintünk teljesen kékek, még komolyabb letörések sincsennek igazán bennük. Ezen a túloldalon van egy kívülről hangulatosabb hütte, amelynek nagy területen fekvő kiülős része is van.
A jobb pályák a falu felé esnek. Érdekes módon a sítérkép betűkkel, míg a valóságban számokkal jelzik a pályákat. A sítérképen I betűvel jelölt piros pálya szép nagy körben hoz le a hegyről, amelyről becsatlakozhatunk az E, F és G jelű pályákba. Ezek a pályák nem túl hosszúak és két tányéros felvonó közlekedik rajtuk. Az I pálya viszont nagyon jó, a vége a buborékos felvonó középső állomásánál van. Mindenképpen kiemelendő a két fekete pálya, amelyek a kabinos felvonó mellett jönnek le a falu felé eső részen. Ha a kabinosból a tetőn kiszállunk, akkor indulhatunk a jobb oldali fekete pályán, amely elég rémísztőnek tűnik a kabinból, ugyanis meredek, féloldalra lejt és ami a legrosszabbnak tűnt, hogy kisvártatva egy szűk átcsúszóba megy át egy kanyar kíséretében. Itt szerintem nem tanácsos elesni. Ha ezt a fenti - egyébként rövid - szakaszt sikeresen vettük, akkor utána teljesen élvezhető fekete pályán leszünk. Ha balra megyünk, akkor egy szük részen tudunk lecsúszni, amely egy ellenlejtőben végződik és utána tudunk ráfordulni a pályára. Ezt követően kettéágazik az út és két fekete pálya lesz belőle,, az L és az A jelű. A L jelű a meredekebb, az A jelű az inkább erős pirosnak tűnt, bár hozzá kell tenni, itt is nagyon fújt bizonyos helyeken a szél, ezért volt úgy hogy a fekete pályán lefelé "ráfeküldtünk" a szélre és normál sebességre lassított minket.
A völgybe vezető pályák közül csak a piros A és a piros N, C jelzésűeken síeltünk. Az első dél körüli lecsúszásnál még szinte porhó (!) volt rajtuk, akkor amikor Bormióba már szinte latyak. Zárásra aztán itt is megadta magát az alsó szakasz és erősen kásás lett.
Ami megdöbbentő volt, hogy síelő alig lézengett a pályákon, annak ellenére, hogy szerintünk a legszebb síterület a Livigno-Bormio-Santa Caterina hármas közül és az itteni pályák tetszettek nekünk a legjobban. Aki a környéken jár ne hagyja ki ezt a terepet, mert nagyon jó, függetlenül attól hogy nem 100 km-es nagyságrendű pályarendszerrel kecsegtet!