Soha nem fogom megérteni a nőket.
Kedves Nejem elcipeltem a legtutibb helyekre, többször voltunk a Dolomitok legszebb részein. Hősiesen velem tartott, de látszott, hogy valami nincs rendben. Megint ilyen messze utazunk? Megint valahol a világ végén leszünk? Hány óra az út? Muszáj nekem is mennem? Meg hasonló kérdések felvetése már az elején, nem is sült ki belőle jó dolog. Legfeljebb pár óra sielés, aztán a semmitevés, unatkozás.
Aztán történt valami. Felkerestünk olyan közeli kis helyeket, mint pl Jogland síterepei. És megtörtént a változás. Kedves Nejemnek megtetszett a dolog. Azóta együtt tervezzük az idényt, igaz nem "nagy" helyekre, de sűrűbben.
Az elmúlt szezonban pedig együtt fedeztük fel a magyarországi megújult sípályákat. A kedvenc a Kékes lett. A maga 800 méteres libalegelőjével.