Semmi esetre sem válóok, ha a feleség nem szeret sízni!
Mi kb 30 évvel ezelőtt határoztuk el, hogy sítúrára megyünk. Hát mit mondjak! Polsport lécek, Alpina őskövület csathiányos és nem méretes bakancsok, régi Salomon kötés (kép mellékelve). Egyszóval nem túl ideális feltételek, ráadásul Martin terepe, ráfogott síoktatással (az ott a pálya, oda kell lecsúszni stb), gondolom nem kell ecsetelni.
Na ilyen előzmények után feleségem nem adta fel, pedig nem ugrott a dologért és pár év leforgása után óvatosan de együtt tudtunk csúszni, főleg, hogy gyermekünk is belenőtt a sízésbe. Történt viszont egy baleset, mely meghatározta nejem további sípályafutását, kereszt és külső szalagszakadás, műtét, rehabilitáció stb. A hegyek szeretete, a friss levegő élvezete továbbra is megmaradt nála, s ezért csak a kimondottan "fiús" sítúrákon nem volt velem azóta. Hála Istennek Ő mindig feltalálja magát amíg a pályán vagyunk.
Az apres ski-t meg együtt töltjük. Így is működik.