Megjártam! A szó igazi és átvitt értelmében is. A sihu szerint Bp-től kb 1200 km-re van Visszafelé háztól-házig azaz Badacsonytomajig 1403 km., igaz Svájcon-Németországon keresztül. GPS-be nem lehet betáplálni, mert vagy 6 Rosiére van, s peciel ez az én készülékemben (TOM TOM) nem szerepel, de a sihu ajánlása alapján meg lehet találni. Mi megtaláltuk! (nem volt könnyű!!!)Eddigi leghosszabb szerpentin - közel 26 km - leküzdése után végre megérkeztünk. Az apartman szokásos francia, előtérben emeletes ágy, nappaliban ágy+kanapé, viszonylag jól felszerelt konyha, mosogatógép, mikró, grill. Minden kéglihez saját bojler, így meleg-vízre nem volt gondunk. A legközelebbi felvonó a tanulópálya tányérosa cca 5-600 méter. A tanulópálya tetején eldönthettük, sétálunk még 100 méter az ülőkésig, vagy meredek kaptatón felgyalogolunk 15-20 méter a másik tányéros felvonóig, ahonnan aztán lecsúszhatunk az ülőkésig. Általában a sétát választottunk. A pályák állapotával és minőségével nem akarok foglalkozni, hiszen a kezelőkön kívül nagy mértékben függ az időjárástól és még mástól is. A pályák kialakítása viszont már emberi-tervezési kérdés. Francia részen 3 korszerű 6 személyes ülőlift van. Ezen kívűl néhány korszerűtlen ülőlift (az a gyorsító nélküli lassú lift, melyen az életedet is elunod) valamint jó néhány húzólift. Ha át akarok menni az olaszokhoz, korszerű 6 személyes ülőlifttel felmegyek a Le Roc Noir csúcsra onnan egy kellemes kék pályán átcsúszok a másik korszerű 6 személyes ülőlifthez amely felvisz egy másik csúcshoz (Col de la Traversette) onnan lecsúszok egy igazán korszerűtlen 3 személyes ülőlifthez - amely majd visszahoz - melytől egy kék jelű (de inkább zöld) pályán tudok elcsúszni (gyalogolni) az olasz oldalra átvivő tányéros felvonóig. Lehet, hogy már túl öreg vagyok, de nekem ez tűnt Európa leghosszabb tányérős felvonójának. Az olsz oldal sok-mindenért kárpótol! A visszaút nem egyszerű dolog. Legalább-is borddal! Egy igen hosszú kékkel jelölt pálya visz az előbb említett korszerűtlen 3 személyes felvonóhoz de ez is inkább zöld. Ha rögvest az elején nem tudsz megfelelő sebességet gyűjteni, vagy netalán ellenszél van, akkor 3x gyalogolsz! Ha tudtál lendületet venni, és végigcsúszol, az egyirányú terhelés miatt készülsz ki a végére. Persze bordról beszélek! Sielők tudnak botolni, azoknak könnyebb! Szóval ha végre nagy-nehezen - némi gyaloglástól elfáradva - megérkezem a korszerűtlen 3 ülőshöz , és felmegyek vele a csúcsra, jön a következő meglepetés! Hazafelé - tehát az elindulási pontomra, a tanulópálya felső részéhez - egy hosszú kékkel jelölt keskeny (síelőknek olyan sokszor botolós) pálya visz. Az én véleményem a francia rész pályarendszeréről igen lesújtó. (Azét fejeztem ki magam ilyen jó-nevelten, hogy a moderátorok ne töröljék ki!) A térképen van pár kékkel jelölt pálya, mely borddal csúszhatatlan! Nincsen rózsa tövis nélkül, és ez fordítva is igaz, a falutól távolabbi pályák konganak az ürességtől. Összefoglalva a véleményemet, az eddig megismert francia terepek közül ezt találtam a leggyengébbnek! Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy remek free-terepek vannak, a szűzhó szerelmesei élvezkedhetnek - persze csak ha friss hó esik