Bár nem én lettem megszólítva, megpróbálok beleokoskodni. A hagyományos hóekéből a hagyományos forgatott lendület következik. A hagyományos osztrák tematikák a carvingot ebből úgy építik fel, hogy az ív végén előre-felfelé mozgással lapjára állítod a lécet mint az előbbinél, megvárod míg az esésvonalba kerülsz és ott kezded az élezést. Mifelénk amikor átbillented a sít élről-élre, azt már race-carvingnak hívják és külön lépcsőfokként kezelik. Lehet, hogy van ennél gyorsabb, direktebb vagy hatékonyabb út, de a legtöbb helyen ez a tematika.
Hogy miért ezt használják MINDENHOL, ahogy írod? Mert ezt tanulták, ebben a rendszerben dolgoznak és ebben tanulnak tovább. (Ha egyáltalán tovább tanulnak, de ez messze visz.) Az oktatóképzést és a tematikákat az adott ország/tartomány szövetségeinek vezetői határozzák meg a vélt vagy valós piaci igények figyelembevételével, hiszen az általad felsorolt országok egy részében a síoktatás nagyon komoly méretű iparágnak számít. Hogy ez a síelésnek mint sportnak és a síelőknek jó-e, azt nem vagyok hivatott eldönteni. Ahogy bizonyos szint alatt az oktató sem nagyon szólhat bele, de nem is biztos, hogy ez jó lenne. Az más kérdés, hogy van-e olyan igényes, hogy valóban fejlessze a saját sítudását és oktatói készségeit, akár a rendelkezésére álló eszközökkel (iskolai tréningek, továbbképzések), netalán még tájékozódjon is az általa ismerten kívüli trendekről, törekvésekről.
Másrészről pedig egy osztrák síiskolában dolgozva is van bizonyos szabadságfoka az oktatónak, amit ha akar kihasználhat. Viszont nagy változást egy-két lelkes oktató nem tud létrehozni. Szerencsére vannak Ausztriában és a világ más részein is oktatók, sőt, szervezetek akik más szemlélettel bírnak és előbb-utóbb valószínűleg/remélhetőleg el fog jutni mindenki arra a nézetre, hogy ha változik a síelés, akkor az oktatásán is lehet/kellhet változtatni.
Keresés
21 cm
