Oké, azzal egyetértek, hogy egy haladó sízőnek egy letörésnél sokkal könnyebb kanyarogva esetleg rövid lendülettel "lerepesztenie" és sokkal kevesebb energiát emészt fel. De amit én láttam, hogy a kezdők gyakran nem tudják elég "gyorsan" kivitelezni a kanyart közel párhuzamos léctartás mellett, gyorsulni kezdenek, bepánikolnak, mozgásuk "esetlegessé" válik, aztán vagy esnek vagy nem ... Tapasztalatom szerint ha kezdő gyerekkel, aki a letörésig szép kényelmesen szinte párhuzamos léccel síelt, megállok a letörés tetején vagy csak jelzem neki, hogy meredekebb rész következik nagyobb biztonságba érzi magát ha szépen lekanyarog hóekében (nem fékező hóekében jön le egyenesen hanem óvatosan fékezve, hóekében kanyarogva). Akkor ez csak rossz beidegződés? Tapasztalatotok szerint egy 4-5 éves gyereknél mennyi idő elérni (oktatott órában), hogy egy nem túl meredek kék pályán (pl. Eplény 1-es, vagy Hochkar 1-es - ezek végén azért van egy kis letörés) párhuzamos léctartással szépen kanyarogva minden gond nélkül lejöjjön? (Tudom gyerek .. függő, de úgy átlagban kérdezem.)
Keresés
