Azt mondják azt csinálod az újévben, amit az óév utolsó napján....

én síeltem ... :)

A napok óta tartó havazás párosítva a kellően hideggel meghozta az eredményét és freeride-eldorádot varázsolt a gleccserből.

A nagy magasság, a száraz levegő, a gleccser az igen hideg (éjszakánként -30 fok) garancia volt az igazi coloradói champagne powderre.

Fantasztikus pihe-puha porhó fogadott pályán kívül, nagyon száraz, levegős, amiben csak úgy lazán-lengén suhantál tovább a végtelen hegyoldalakon.

Mai délelőtt a Sonnenkarban játszódott le, ez a rész 250-300 m szintkülönbséget és útvonaltól függően 500 métertől pár kilométerig terjedő porhavas élményeket rejteget. A területet a Sonnenkar hatüléses (is) szolgálja ki, ami gyorsan a csúcsra vezet, így lehet habzsolni a freeride kilométereket.

A hó puha volt, nem így a lavinaveszély, ami az 5-ös skálán 4-est mutatott, így észnél kellett lenni, főleg a meredekebb részeken.

Sajnos reggel a látási viszonyok hagytak némi kívánnivalót maguk után...
Hatüléses tetejétől irány a csapadékfogó tálca, egy-két nyom töri be a porhavas lejtőt. Egyik pillanatról a másikra sűrű köd ereszkedik a tájra, eltűnnek a kontrasztok, a magasság, a mélység, fehér csend lepi be a tájat. Olyan ez, mintha a síszemüvegre vicces pékek lisztet szórtak volna, de tonnaszámra. Megállás és kivárás... amilyen gyorsan jött olyan gyorsan tovább is áll a fehérség és újra kirajzolódik a hegyoldal. Irány lefelé. A hó frenetikus, mint ahogy a Sonnenkar többi részén is.

Röviddel fél 1 előtt búcsút intek a hegynek, megint egy év eltelt , reméljük mélyhavas szemmel is így megy tovább az újév. A parkolót elhagyva a szürke fellegek közül már a Nap tör utat magának, előhírnökeként a holnapi "blue bird" időnek; azaz kék ég, napsütés, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Én ezzel a kis rövid beszámolóval és néhány képpel kívánok mindenkinek BÚÉK !